Evangélikus Őrálló, 1915 (11. évfolyam)

1915-10-30 / 44. szám

417 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 1915 hogy ők a MELE (ez a négy betii a Magyarhoni Evangelikus Lelkész Egyesületet jelenti — rövidség céljából) ellenzékei, nem. Nekik is épp ugy kellett érezniök a szükségét valami ilyenforma ilyen célokat megközeliteni akaró egyesülésnek, nekik is akarnioK kellett a találkozást a kölcsönös szellemi és anyagi, erkölcsi és érzelmi érdekek együttes szolgálatát, az impozáns egybetömörülését ennek a mi nagyon is szétszórt lelkészi karunknak. Ez a szétszórtság nem geográfiai; sajnos: mélyebbre vágó. Körökre tagozódtunk, valami sajnálatos érzelmi, lelki differenciálódás tépi darabokra a mi testtelen testületünket. Mi pedig mégis akarjuk és Isten, a Szeretet ihletésére még annyi szálkaszurás, annyi hideg, kiábránditó huzódozás ellenére is akarjuk a közeledés lehetőségének megszerzését. A mi korunk tele van, sőt a háború után e telitettség még fokozottabb lesz, tele van aszszociativ vágyakkal: tiszta és nem tiszta inteneióju, szűkebb és szélesebb beluilágu falanxok vonulnak fel egymás mellett és egymás ellen. De mit beszélek erről? Álljon elő Szimonidesz Lajos és Lombos Alfréd s szivökre tett kézzel mondják ki: „nincs szükségünk ilyen egymáshoz közelebb hozó egyesülési veleitásokra." Nem, rólunk, ellenünk irott soraik között ott van a nyitott ajtó, melyen egyelőre figyelik az Egyesület mozdulatait s ma még — köszönet érette — tollhegyüket, mint éles- hegyes ösztökét nyújtogatják ez ajtónyiláson feléje, de — hála nekik — mégis nyitva hagyják, hogy ha lábra állana mégis az a mozdulatlan, az a gyámoltalan, „ellenszenves" nevü MELE, valahogy le ne késsenek a hátáról. Ők egy dolgozó, aktiv, sőt eredményeket produkáló és eredményekkel tagokat toborzó egyesületet várnak. De — cáfolják ezt meg — ez volna az ő privát szerencsétlenségük ... Ha mégis netán valami le nem szólhatóan szép sikert érne el ex az egyesület, ha tagjaivá lenni nemcsak áldozatot, munkát, gondot, fáradságot és költséget is jelentene, esak akkor lépnének be? Ugyan, ugyan!. . . . Ennyire opportunistáknak mutatják magukat? Egyéb itt a baj, és ez — hála Istennek — olyan baj, ami tulegészségnek volna' mondható. Sok az eszkimó, uraim . . . Sok a primás egy bandában . . . Mikor a cigányok a régi jó időkben „farsangoltak" (az ő farsangjuk hamvazó szerdán uolt), bált rendeztek á la gentry, a nagy vigadóban. Amint rázendit a hatalmas zenekar valamelyik primás vezénylete mellett, a táncra lendült párok egyszerre megállanak, a barna fiuk szeme idegesen reszket, majd — otthagyva táncosnéját — rohan fel mindenik a pódiumra s kiakarja venni a primás kezéből a hegedűt . . . „Jobban tudom én!" . . . . S a bálozó társaság betört fejekkel és betaposott hegedükkel éktelen zsivajjal szétkardlapoztatott. Azóta cigánybál kintorna mellett esik meg. . Uraim, testvéreim, igy akartok bálozni?? . . Duszih Lajos a MELE egyik ideiglenes aljegyzője, BELÉLET. tiadikölesöo jegyzés és családi pótlék. A szarvasi ev. egyházközség az uj hadi kölcsönre — a f. hó 26-án tartott presb. gyűlés egyhangú határozata alapján — 20 ezer koronát jegyzett. Az első két hadi kölcsönre tiz-tiz ezer koronát, s igy eddig összesen 40 ezer koronát. Ugyanezen az egyháztanáesülésen, melyen a legújabb hadi kölcsön jegyzést határozta el hazafias lelkesedéssel a presbyterium, ugyancsak egyhangúlag családi pótlékot szavazott meg összes egyh. tisztviselőinek, — belátva és megkönnyíteni akarva az egyre fokozódó drágaság folytán ezekre napról-napra elviselhetetlenül nehezedő gondokat. A pótlék mérvének méltányos megállapítása céljából sürgős javaslattételre hivta fel az egyháztanács ügyeinek előkiszitésére hivatott gazd. bizottságot. Luiher-Társíusági gyűlések. A Luther Társaság rendes közgyűlése f. évi nov. hó 9-én délután 3 órakor lesz Budapesten. Az irodalmi bizottság f. é. nov. 2-án délelőtt 10 órakor Budapesten tartja ülését. Az igazgató tanács f. é. nov. 2-án d. u. 4 órakor tartja ülését. Kitüntetés. Möhr Gyula ev. táb. lelkész, lapunk hűséges munkatársa, a II. oszt. lelkészi érdemkereszttel fehér-vörös szalagon lett kitüntetve. Őszinte örömmel gratulálunk testvérünknek kitüntetéséhez. Papauatás. Scholtz Gusztáv bányakerületi püspök minta dunáninneni püspök helyettese a pozsonyi akadémia két jeles növendékét, Gáncs Aladárt és Túróczy Zoltánt október 22-én a budai templomban felavatta. Gáncs Aladár Székesfehérvárott betegeskedő édes atyja mellett fog működni, Túróczy Zoltán pedig a komáromi egyháztól nyert segédlelkészi hiványt. fl bensőséges, szép ünnepségen a lelkészvizsgáló bizottság tagjain kivül a felavatottak hozzátartozói, köztük Túróczy Pál hegyaljai főesperes, vettek részt. A jeles képzettségű fiatal testvérek munkáját az Ur áldó kegyelme tegye sikeressé.