Evangélikus Őrálló, 1915 (11. évfolyam)

1915-10-30 / 44. szám

XI. év. Budapest, 1915. október 2. pio szem. " -nA • 0 OMLLO EGYHÁZI ES ISKOLAI HETILAP. A lapot szellemi és anyagi tekintetben illető minöennemű pó&tai külöemény, a hiröetések szövege és ára, valamint az esetleges reklamáció is a lap tulajdonosához: Noszkó István lelkészhez Rákoskeresztúrra (Pest megye) külöenöő. t^ SZEIiK ESZTIK: RAFFAYSÁNDOR NOSZKO ISTVÁN budapesti le-lkész. rákoskeresztúri lelkész. FÖ*UNK ATAK.SAK : SCHOLTZ ÖDÖN BLATNICZKY PAL atri al vi esperes-lelkész. cinkotai lelkész. DUSZIK LAJOS GÖnÖKYJA-NOS szatmári leikés«. eperjesi főjj-yin. ijfa/.yató. Megjelenik hetenként epv iven A lap ára : Egész évre 14 K Félévre . 7 K Egyes szám ára 40 j hirdetések es palyazarok ar-a : Egész oldal . 4() K Al-laiido hirdetése« wenn yezés szerint TARTALOMJEGyEÉK : VEZÉRCIKK : Reformáció. Raffay Sándor. mán. — A mi ellenzékünk. Duszik Lajos. Belélei. Emlékezés E.uthem*e. Vidouszky KálPály ázatok és hirdetések. Reformáció. A multak megszentelt hagyományain merengő lelkem a jelen kötelességeire és a jövendő Jeladataira térül, midőn a reformáció nagy jelentőségéről elmélkedem. Uilágfordulat volt egykor a reformáció. Sarkpontja és tengelye az emberiség élete nagy fordulójának. Korszakot záró és korszakot nyitó hatalmas alkotás, melynek létrehozásánál az isteni és emberi erő és akarat egész tengere ömlött egy mederbe, fl multak emlékeinek világából a reformáció messze sugárzó kőoszlopként ragyog ma is felénk, mely utat jelöl. Ma is forduló előtt áll az emberiség s ebben hazánk és egyházunk egész élete, flbban a forrongásban, mely népek és lelkek életében végbemegy s ma szinte riasztó félelmetességében köti le a figyelmet, egy uj élet, egy megújhodás izzó kohóját ismerhetjük fel. E megújhodás, ez uj élet vezérlő igazsága ma sem lehet más, mint ami a reformációban ülte diadalát: a krisztusi lélek, az evangéliomi igazság, a jézusi szellem. flz uj életet azonban nem országok határainak megváltozásától, nem népek és nemzetek elmúlásától, uagy megerősödésétől várjuk. Nekünk a lelkek belső világának reformálása az álmunk, a reménységünk, a törekvésünk és a hiuatásunh. Hiába lesz a sok vér hullatása, hiába sirjuk ki lelkünk minden könyét, mig a szivünket meg nem ihleti a jézusi szellem lehelete, mig a lelkünket át nem gyúrja a Krisztus evangéliomának igazsága, addig nem virrad ránk uj élet, addig hiába áhítozunk megújhodás után. fl régi lélek csak a régi megunt és megszégyenelt világot tarthatja fenn közöttünk továbbra is. Nekünk pedig szent hivatásunk és kötelességünk az evangéliom alapján a réginek szakadatlan s krisztusi szellemben való ujjáalkotása. megreformálása. De kezdjük önmagunkon. Nem a külső szervezeten, hanem a lelken, melynek hivatása a szervezet áthatása és éltetése. Nem az igazságokon, melyeket hangoztatunk, hanem a hangoztatás módján, melyen azt kifejezzük. A reformáció egyházaiban nincs jogosultsága a parlament vagy a krajcáros újságok vitatkozó hangjának és modorának. Lelkészek nem állithatják egymást közneuetség vagy közmegvetés olcsó prédáiul. Egyházközösségek nem vitathatják a maguk igazait oly módon, hogy a testvért előbb porbarántsák és megtiporják. Egyházi intézmények, társaságok és egyesületek nem viselhetnek öldöklő harcot egymás ellen, melyből sohasem élet, csak pusztulás és halál származhatik.