Evangélikus Őrálló, 1915 (11. évfolyam)

1915-10-23 / 43. szám

~508 A haza kérőszava kell hogy mindnyájunk szivéhez megtalálja az utat. Legyünk rajta, hogy az erőpróbát mi is dicsőségesen álljuk ki s mi „itthon maradottak" igy legyünk méltók a harctéren hősiesen küzdő fiainkhoz és testvéreinkhez! Isten óvja, áldja s diadalra segélje édes magyar hazánkat! Hittestvéri és hazafias üdvözlettel" stb. Geduly püspök a lelkészek és tanitók drágasági segélyezése érdekében a következő körlevelet intézte a kerületebeli egyházközségek elnökségeihez és tagjaihoz: „Azon világraszóló küzdelemmel párhuzamosan, amelyet hős fiaink a reánk sokfelől támadó ellenségeinkkel szemben életük és vérük feláldozásával vivnak immár második éve, — itthon, békés családi tűzhelyeink körül lassan-lassan egy más természetű küzdelem nehézségei és gyötrő gondjai foglalják le a sziveket — és ez — a készpénzjavadalomból élők hihetetlen erőfeszitése a mindennapi kenyér, étel és ital, tüzelő és világítás, ruházat és egészségügyi kellékek beszerzéséért. A közpályán működő magán- és köztisztviselők százezrei hangos szóval döngetik a kenyéradó allam, vármegye, városok, ^özségek, iskolai elöljáróságok, hivatali feljebbvalók ajtaját kenyérért, fizetésjavitásért, drágasági pótlékért, háborús segélyért. Reámutatnak, — és nem ok és alap nélkül — az ipari és kereskedelmi és gazdasági termelők feltűnő méreteket mutató vagyoni gyarapodására, — mig ők, akik hazánk szellemi életét, közigazgatását, törvénykezését, tanügyéi, vallás-erkölcsi életét uezetik, irányitják, szervezik és igy annak ellenálló képességét a vész és vihar e szörnyű esztendeiben biztosítják, a legsujtóbb gondok, lealázó nélkülözések, az erő- és egészségemésztő töprengések nehéz korszakát élik. Sürü egymásutánban kapom a főként városi gyülekezeteinkben vagy falvakon, — de gazdasági foglalkozás nélkül működő lelkészektől és tanítóktól a panaszos feljajdulást, hogy idestova nincs mit enniök, gyermekeiket iskoláztatniok, sőt télére meleg lábbelivel, ruhával ellátniok. Amennyire egyházkerületünk szerény anyagi helyzete megengedte, igyekeztem a nehéz életgondokkal való megküzdésben legalább pillanatnyi segítséget nyújtani gondterhelt lelkészeinknek, tanítóinknak. De ez a segélyforrás — Baldácsy, Közalap, Tüzkárbiztositási letét stb. — immár kiapadt. Azonban a gond, a bánat, a félő szivek töprengése a felől, hogy mi lesz velők a közel jöuőben, a tél nehéz hónapjai alatt, — megmaradt. És ha a mi evang. egyházunk lelkészei és tanítói nem is viszik panaszaikat a nagy nyiluénosság elé, ha szerényen, némán meghu1915 zódva viselik is e nehéz napok ostorcsapésait, — nekünk, kik velük együtt érzünk örömet és bánatot, ennek dacára, sőt épen e tiszteletreméltó magatartásuk által fokozottabb mértékben ösztönöztetue, kötelességünk nehéz sorsuk enyhítésére megtenni azt, ami lehető. Kivételes idők kivételes eljárásra jogosítanak, sőt köteleznek. Máskor egyházközségi, zőt közegyházi intézményeink megerősítésén áldoztunk, adakoztunk, kerestünk és találtunk segélyforrásokat. Most, — egyházi alkalmazottaink megélhetésének gondját kell felvennünk. „Egymás terhét hordozzátok s igy töltsétek be a Krisztus törvényét." fl mely egyházközség hivei a háborús közgazdasági viszonyok között anyagiakban szemmelláthatólag gyarapodtak, mig csupán készpénz jöuedelemre utalt lelkészeik és tanítóik szemlátomást nélkülözésre vannak kényszerítve, — ott a hívek krisztusi lelkülete, evangéliumi érzése, gyöngéd, ragaszkodó, hittestuéri tapintata megtalálja a módját annak, hogy kelljen e kivételes napokban hozzájárulni az egyház vezető alkalmazottainak, az Ur szőlleje munkásainak sorsa enyhítéséhez. A hol vannak pénztári, számadási maradványok — vagy külön meg nem határozott rendeltetéssel biró alapok, ezek segítségével, vagy esetleges önkéntes megajánlás utján lehet ez igazi evangéliumi szellemű segély fedezetéről gondoskodni. Mindenesetre különös gondjába ajánlom a m. t. egyházközségeknek és főként a felügyelő uraknak, hogy találjanak reá elfogadható, az evang. egyház szeretetszelleméből fakadó és az egyház alkotmányával megegyező módot, — hogy mint az a múltban annyi sok más esetben dicső példákban igazolódott be, — most is beigazolódjék, hogy a Krisztus igéjénak szolgálata az evangelikus hívek megértő, testvéries támogatása mellett gyönyörűséges szolgálat és könnyű teher! Nyíregyháza, stb." A uall. és közokt. mimsztepiumból. A vall.- és közokt. miniszter ur 11500 915. ein. sz. rendelete szerint az 1865—1872. években született B. alosztályu népfölkelésre kötelezett s a népfölkelői szemlén katonai szolgálatra alkalmasnak minősített felekezeti tanitók közül azok, akik a népoktatás zavartalan biztosítása szempontjából nélkülözhetetlenek, a népfölkelési tényleges katonai szolgálat alóli felmentésre javaslatba hozhatók. Egyben jelzi a miniszter ur e rendeletében, hogy a katonailag kiképzett póttartalékos, ualamint A. alosztályu népfölkeló tanitók felmentésre csak az esetben hozhatók javaslatba, ha a „mondott kategóriákba tartozók katonai felülvizsgálaton fegyveres szolgálatra EyANGELIKUS ŐRÁLLÓ J