Evangélikus Őrálló, 1915 (11. évfolyam)

1915-10-23 / 43. szám

XI. ev. Budapest, 1915. november 20. 47. szám ORALLO EGYHÁZI ÉS ISKOLAI HETILAP. A lapot szellemi és anyagi tekintetben illető mindennemű postai küldemény, a hirdetések szövege és ára, valamint az esetleges reklamáció is a lap tulajdonosához: Noszkó István leikészhez Rákoskeresztúrra (Pest megye) küldendő. SS IS SZKJ4KE>ZT1K: RAFFAYSÁNDOR NÖSZKO ISTVÁN budapesti leikés/.. rákoskeresztúri leikés/.. FŐ »UNK. ATA l{>A K : SCHOLTZ ÖDÖN BLATNICZKY PAL ágfalvi esperes-lelkes/. oinkotai leLkPs». DUSZIK LAJOS GÖ/^ÖRY JÁNOS szatmári lelkész. eperjesi fogyni, igazgató. Megjelenik hetenként epv iven A lap ára : Egész évre 14 K Félévre 7 K Egyes szám á-ra 40 } ^rdetések es palyrisauok ái.u : Kgt'fsz oldal . 40 K A l-laudó birdetéseK lueRt»' yezes szemit TARTAnOMJEGyZÉH s VEZÉRCIKK: Az unió. — szikla. — TÁRCA: Fohász. Moeskonyi József. — A korpótléknak a nyugdíjigénybe ualó beszámításáról. Gyürky Pál. — Lelkészeink íheolőgiai müuelödésérol. Dr. Szláuik Mátyás. — Három jauaslat a „MELE" ügyében. Krupee Istuán. Belélet. - Pályázatok és hirdetések. fiz unió. - Időszerű indituány az egyházegyetem közgyűléséhez. — l. A háború, ha rettenetes pusztításai nem rémlenének szemünkbe, ha nem sírna elénk annyi nyomor, ha könnyek nem hívnának könnyeket a szemünkből, a lelkek egybeterelésével, megtisztításával mintha még jótékony munkát is végezne. Viharban a szél erejével birokra kényszeritett fák egymásra támaszkodnak, egymást keresik fáradua meghajló ágaikkai: a nagy, egyetemesen szorító terhet is vállat vállhoz szorítva bírja meg az ember. Minő megpihentető és felüdítő a pusztulás szemléletébe belefáradó lélekre annak látása, mint nyúlnak egymás felé népek lelkének karjai, mint törnek utat egymáshoz közelebb, mint ébrednek fel s konkretizálódnak azok a népek lelkében szunynyadó ideális vonzalmak, melyeknek reális valóságában immár kételkedni kezdtünk. fl hatalmas német nemzet fiai egy csatavonalon indulnak rohamra a mi fiainkkal, flz a hurrá-kiáltás, melylyel fejük felett meglendítik nehéz Mannlicherjeiket és Mauserjeiket, mintha ideszállana a mi leikünkhöz és alvó szimpátiákat költögetne. Bz az érintkezés a hatalmas öntudatu, az evangeliumiasan praktikus és nemeslelkü s magyarosan önérzetes német nemzet fiaival, galvanizálta nemcsak faji, hanem felekezeti öntudalunkat is. flz a bajtársi ölelés, melylyel a vaskos német katonakarok magukhoz szorítják fiainkat, minket evangélikusokat kötelez valamire. Nemcsak biztat ez a bajtársi lélekkapcsolódás: nemzetünk elég magas ahhoz, hogy a némettel egy erős kézszorítást váltson s nemcsak felemelt és a'világ népei előtt megtisztelt ez a szövetséginél bensőbb viszony, de minket egy régi tartozásunk tetörlesztésére is ösztönöz. Egyházunknak programmjába kell vennie, meg kell kiséreb nie az uniót a magyar evangelikus egyházegyetem és az erdélyi szász egyház között Micsoda erő áramlik lelkünkbe, mikor templomainkban saját nyelvükön bár, de ugyanazon a melódián zengik velünk a mi sajátos, jellegzetes evangélikus énekeinket! . . fl német katonatemetések levegőjében, melyben idegen lelkek testvérként egymásra borulva sirnak és lelkesednek s népek géniuszai ölelkeznek egybe, a mi sokszor mostoha sorsra kényszeritett egyházunk a tisztelet és rokonérzés meleg léleksugarait érzi meg. Ebből a háborús érintkezésből, ebből a bajtársi kapcsolódásból egyházunknak és ezt reformációi beszédanyagunkból ne hagyjuk kii — mint a világ legéletrevalóbb, illusztris népével közös egyazon