Evangélikus Őrálló, 1915 (11. évfolyam)

1915-01-23 / 4. szám

EV ANGELIKUS ŐRALLO 1? 1915 tott hit ereje s nem képes azon átragyogni az egyént, a családot s a társadalmat megszentelő vallásosság igazi életet adó sugara, fénye. S mennél nagyobb a lelkek fölött gomolygó sötétség, annál inkább burjánzik annak leple alatt az emberi eiuadulás, a bün és a romlottság s mennél mélyebben és szélesebb rétegekben pusztítanak ezek, a megromlott vallás-erkölcsi élet mélységeiből annál több elszomorító jelenség és tünet vetődik felszínre. A hitetlenség és vallástalanság szív és lélek világa sivár, rideg, szeretetlen, önző s külső megnyilatkozásaiban a jót, a szépet, a jogot, az az igazságot, az eszmét és eszményeket félre tolni, eltiporni s megsemmisíteni kész hajlandóságot mutat. A vallástalan ember agyának gondolKodasa megmételyezett, szivének érzése megmergezett. A szivet az emberben szeretetre alkotta az Isten s az embernek csak egy szive van s ez vagy szeret, vagy gyűlöl; ha nem szereti az isteni, nem szeretheti az embereket sem s nem szeretheti igazán nemzetét, hazáját sem. Így ®álik a hitetlenség és vallástalanság az emberi társadalomban rendet felforgató, törvénynyei szembe szálló, országok és államok létét fenyegető romboló hatalommá. ti veszedelemmel szemben nemcsak minden egyes egyháztagnak, hanem minden egyes polgarnak is küzdenie kell. Vissza az Istenhez ! Ez legyen a társadalmak jelszava. Ez legyen a mi jelszavunk is. A hit és vallási élet intenzív fejlesztése és ápolása e téren a leghathatósabb óvszer s a siker elérése érdekében a legbiztosabb eszköz. Az államhatalom és a törvény csak korlátokat állit, külső kereteket emel, azokon belül egészséges szellem és élet teremtése első sorban az egyházak feladata. Ám a szellem és a lélek belső átalakító, mentő és építő munkájának tagadhatatlanul külső, segítő erőre s támaszra van szüksége. Az egyházat az ünnepek tiszteletben tartására irányzott törekvésében támogatnia kell az államnak; mert az állam létalapját biztosító tiszta erkölcs csak a hit és vallásosság alapján fejlődhetik ki. Az államnak kell kényszeriieni a tőkét és a munkaadót arra, hogy munkásának vasárnap és ünnepnapon pihenést engedjen. Az államnak kell gondoskodnia arról, hogy vasárnap és ünnapon gyár, műhely és iroda zárva legyen s a szünet révén is figyelmeztesse az alkalmazottakat arra, hogy az Úr napját az Isten tiszteletére illik és kell szentelni. — Magának a kormánynak kell példát adnia arra nézve, hogy vasár- és ünnepnapon a hivatalokban, a szellemi munkával foglalkozók körében és a tesii erővel végezni szokott minden munka terén szüneteljen minden dolog s e napok, a mire rendeltettek, kizárólag Isten tiszteletének és imádásának legyenek szentelhetők. — Mindenekelőtt zárassanak be a korcsmák és mulatóhelyek. Ha ez megtörténik, remélhetőleg nagyobb közönségük lesz a templomoknak. Ne engedtessék meg vasár- és ünnepnapokon vásárok tartása, sőt utcákon, köztereken tömegek csoportosulása s álldogélása sem. Nemcsak kenyérrel él az ember. Eegyen hát segítségére az állam az egyháznak a tekintetben, hogy megadassék a léleknek s Istennek az, a mi a léleké s Istené. Mindezek alapján javaslatom ez: Tegye magáévá a kerületi közgyűlés a pestmegyei ág. hitv. ev. egyházmegyének a vasárnapi és ünnepnapi általános munkaszünetre vonatkozó törvény alkotása tárgyában felterjesztett indítványát s mondja ki határozatilag, hogy hozzájárulás végett felterjeszti azt az egyetemes közgyűléshez s felkéri az egyetemes közgyűlést: tegyen felterjesztést e tárgyban a magas kormányhoz; írjon át az országgyűléshez ; küldje le az ügyet tárgyalás és a hozandó hatérozatok felküldése céljából az egyházkerületek elnökségei utján az egyházmegyékhez s ezek révén az összes egyházközségekhez s közölje egyidejűleg határozatát hasonló eljárás céljából a keresztyén többi felekezetek főhatóságaival is. Orosháza, 1915. jan. 11. Hovács Andor ev. lelkész. A bányai egyházkerület által elfogadott ezen javaslatot indokolásával együtt igéretünkhöz képest közöljük már csak azért is, hogy ezen felette fontos ügyre újból is felhívjuk egyházi faktoraink figyelmét. (Szerk.) Karácsony este a tjráci korházakban tjyogyelö sebesült katonáink között. „Dicsőség a magasságban Istennek s a földön békesség s az emberekhez jó akarat /" Az evangyéliom ezen lángbetüvel a lelkünkbe vésett szavai, mintha elhomályosodtak volna a világháború kíméletet nem ismerő küzdelmei közepette. Igen! Ott a harcmezőn. De itthon az együttérző szivek keresték a módot és alkalmat, hogy melegségükről tanúbizonyságot tegyenek s jóakaratukban részesítsék nem csak a lövész-