Evangélikus Őrálló, 1915 (11. évfolyam)

1915-01-23 / 4. szám

1915 ben marad, mint egyik közreműködő szerkesztő. — Szelényi testvért felelős szerkesztői minőségben szeretettel üdvözöljük s működésére az Úr áldását kérjük. A folyóiratot pedig t. olvasóinknak melegen ajánljuk. teuél a gráei katonai kórházból. Nagy tiszteletű Szerkesztő Url Kedves lapjában karácsony előtt közölt felkiLásómnak meg volt a szép eredménye, melyért ha elkésve is hálás köszönetemet fejezem ki Nagytiszteletüségednek. A karácsonyi ünnepek melegséggel folytak le az egyes kórházakban. December 23—27-ig mindennap 1—2 nagyobb kórkazban megjelentem én is ezen ünnepélyeken s tolmácsoltam véreink apró kívánságait. Az „Ev. Egyletben" tartott ünnepélyen kiuül kiváló volt a „Qarnisons Spitals Ermeiterung in Franz Josef Kaserne"-ben 1300 sebesült katona számára rendezett ünnepély. — fi „Reserve Spital I—II. Abtheilung"-jában tartott karácsonyi ünnepélynél az volt a megható hogy minden egyes kórterembe egy kis 12—14 éves leányka vitte a csillogó karácsonyfát s a sebesült vagy beteg katonáknak az ajándékokat, ágyukhoz vittük. Az örömnek különféle megnyilatkozásait látni, hallani feledhetetlen volt. Az ünnepek alatt hiveinket lelki táplálékkal is elláttam, a mennyiben mindennap 1—2 kórkázban tartottam istentiszteletet. Uj évkor, hála Istennek, már ketten tarthattuk az istentiszteletet a templomban, mert a „Militär-Kommando" meghallgatta sürgetésemet s egy református tábori lelkészt is küldött ide eöri Szabó Dezső daruvári (Szlavónia) ref. lelkésztestvér személyében. Most már alaposabban megy munkánk, mert nem csak Qráera, hanem a 3. hadtest területén fekvő más kórházakra is gondot fordithatunk. Testvéri együttérzéssel megbeszélve mindent végezzük hivatásunkat. Hönyvekkel rövid időre még el vagyok látva, de német és tót nyelvű könyveim erősen fogyóban vannak. Szeretettel kérem Ntü Szerkesztő urat, kegyeskedjék felszólítani mieinket, hogy küldjenek címemre (Beonhard-strasse 30. I. Stock) imádságos könyveket, vallásos iratokat s ujtestamentomokat. A „Lelki fegyver" és Raffay „Az én imakönyvem" eimű munkáit szeretik katonáink. Raffay munkája szép síilusánál, életből merített gondolatainál és mé y érzésénél és rövid imádságainál, mégis bő terjedelménél fogva sebesült katonáink legkedvesebb könyve. Hála és elismerés illeti érte a szerzőt, fi múltkor egy református sebesült vérünknek kórágyához karácsonyi csomagot és 1 koronát vittem. Lábát elvitte az orosz gránát, bal kezét összeroncsolta 7 srappnel golyó. Otthon négy gyermeke, aprók mind, epedve várja haza kenyérkereső édes atyját. Előtte Raffay imakönyue, melyet előző látogatásom alkalmával más imádságos könyvekkel együtt adtam neki. Kérdezem imádkozott-e már belőle? „Elolvastam mái* mindi Szépek, de ebben vannak a legszebb imák, mert rövidek". Előkerestem a „béna katona imá"-ját s vele imádkoztam. Könnypatakok áztatták szenvedéstől meggyötört lesoványodott arcát — s talán haza gondolt kiesi földeeskéjére, annak szentrögére, melyet eke után ballagva többet már nem járhat majd csóka lába. ... Az imádság után könnyes szemmel mondja : „A jó Isten áldja az iróját, hogy oly szépen el tudta mondani, amit én is érzéki" — Raffaynak ez a legnagyobb elismerés. — Bocsánatot kérek, hogy soraimmal oly sokáig igénybe vettem nagybecsű idejét. Ismételten köszönöm szives jóindulatát s azt továbbra is kérve maradtam Qrácban 1914. január hó 14-én kiuáló tiszteletem kifejezésével Meskó Karoly es. és kir. tábori lelkész. E levélben kifejezett azon kérelmet, hogy főleg német és tót nyelvű vallásos iratokkal kedveskedjünk Meskó testvérünknek, a legmelegebben ajánljuk tisztelt olvasóink szives jóindulatába. — Szerk. Oroszjárás Sárosban. A harctéren, vagy annak közelében fekvő evang. egyházközségeink lelkészeinek jelentéseiből közöljük a következőket : Margonyai lelkész m. é. dee 27-én kelt jelentése szerint : Elveszett a levéltár, vagyis a 10 év alatt összegyűjtött iratok és az egyházkögyűlési jegyzőkönyvek. Vagyona egészen tönkre ment. Saját katonáink mindent feltörtek és kiraboltak, a bútorokat az erdei sátraikba vitték, fi kár az iskolában is nagy. Hiányoznak: ablakok, ajtók, kályhák, iskolai könyvtár, irattár, kiányzik még az iskolai pecsét is. A templomot is feltörték saját katonáink, de onnét mást nem, csak az oltári gyertyákat vitték el. Margonyán oroszok nem voltak, csak a szomszéd községben, de oda hiába is mentek volna már, mert a mi katonáink már előre mindent elpusztitottak. Az egész karácsonyi ünnepek alatt hallatszott a közsében az ágyúdörej. fi laposi lelkész jelentése szerint: a község körűi ágyuk vannak elhelyezve. Az ellenség bár a községben nem volt, de volt a belső ellenség : a csehek, a kik hallatlan pusztítást és piszkot hagytak maguk után. A templomba elhelyezett egyházi értékeket sértetlenül hagyták. A gazdasági épületek és lakóházak azonban sokat szenvedtek tőlük. — A bártfai lelkészek, kik már egy ízben menekülni voltak kénytelenek, jan. 5-én vett jelentés szerint, újból elhagyták állomásikat. Menekült a lukavicai tanítónő is. — Girálti lel-