Evangélikus Őrálló, 1915 (11. évfolyam)

1915-10-09 / 41. szám

XI. év. Budapest, 1915. október 2. pio szem. // EVANGELIKUS OB 'ILO EGYHÁZI ES ISKOLAI HETILAP A lapot szellemi és anyagi tekintetben illető minöennemű postai küldemény, a hirdetések szövege és ára, valamint az esetleges reklamáció is a lap tulajdonosához: Noszkó István lelkészhez Rákoskeresztúrra (Pest megye) küldendő. S3 ^ SXKUkl^-vZTlk : RAFFAYSÁNDOR NOSZKÓ ISTVÁN budapesti lelkes/.. rákoskeresztúri leikés/.. FÖDÜNK ATA I4SAK : SCHQLTZ ÖDÖN BLATNICZKY PAL áfffalvi esperes-lel kész cinkotai lel-kész. DUSZIK LAJOS GÖnÖRYJANOS szatmári lelkés-r. eperjesi főnyin. igay.í.

rat/i. Megjelenik hetenként eov iven A lap ára : Egész évre 14 K Félévre 7 k Egyes szám ára 40 f U

lrdeté.

;iek es pályázatok ár-a : Kfresz oldal . 40 K Állandó bird«tés«k niea« y-ezes szer in' A bányai egyházkerület TARTAkOMJEGyZÉK : VEZÉRCIKK: Korpótlék és nyugdij. Tompa Mihály. közgyűlése. — Belélet. — Pályázatok és hirdetések. Korpótlék és nyugdíj. Nagy örömmel vettem kezembe Gyiirky Pál egyetemes ügyvivő urnák erre vonatkozó javaslatát, abban a reményben, hogy végre valahára a kongruás lelkészek jogos igényei is kielégíttetnek, — de mikor elouastam, csalódottan tettem le, mert a kérdést esak félig, — sőt egészen még addig sem — oldja meg, mert a helyett, hogy a korpótléknak a nyugdijba való beszámitása esetén mutatkozó hiány eltüntetésére keresett volna fedezetet, egy ügyes fordulattal azzal a javaslattal áll elő, hogy a korpótléknak a nyugdijba való beszámításánál egyelőre ejtsük el, mert ezt az intézet mérlege nem birja meg, hanem adjunk e helyett minden lelkésznek 600 koronát lakbér nyugdíj címén. — Ezt a megoldást megbírja a mérleg, — sőt még maradék is mutatkozik : 57 245 korona. ' Elismerem, hogy a mostani állapothoz képest ez is haladás lenne, mert 600 koronával javítana minden lelkésznek, tehát azoknak a kisebb fizetésű és igy kisebb nyugdíjigénnyel biró lelkészeknek nyugdiját is. — De azért ez a megoldás mégis messze mögötte maradna azon reményeknek, a melyeket a nyugdijintézeti szabályrendelet 19 §-nak b. pontja alapján a korpótlékok rendszeresítése óta minden korpótlékot élvező lelkész velem együtt táplált, mert a maximális 1400 kor. helyett esak minimális 600 kor.-val emelkednék nyugdíjigényünk. Ilyen megoldásba pedig mi, kongruás papok, nem mehetünk bele 1 Mert ha már nyugdíjigényünk megállapításánál türnünk kell, hogy a szabályrendelet 18, 19 és 20-ik §-ainak világos rendelkezései ellenére minden kongruás papot elütöttek a 2400 kororfánál magasabb nyugdij-jogosultságtól azzal az indokolással, hogy egy 1600 koronáig kiegészített fizetés 2400 koronánál több semmi esetre se lehet: legalább most, a mikor az állam által adott korpótlékkal a mi fizetésünk is több 2400 koronánál, (mert azt hiszem, azt nem kell egyetlen a kongruás törvényt ismerő lelkésznek sem bizonyítgatnom, hogy olyan kongruás lelkész, a kinek törzsfizetése — még ha nem a mai drága árakat vesszük is alapul — legalább 2400 kor. ne volna, nincsen Magyarországon; olyan azonban, a kinek törzsfizetése 2400 koronánál magasabb, nagyon sok!) — ne helyezzenek törvényen kivül bennünket, hanem adják meg nekünk is arra a jogot a mit a nem kongruás testvérek már a szabályrendelet megalkotása óta élveznek, t. i. hogy mi is a tényleg élvezett rendszeres fizetés után kapjunk majd nyugdijat. — Hiszen közöttünk még igy is nagy közbevetés leszen 1 Mert azoknak a nem kongruás papoknak nyugdíjigénye ez idő szerint is 4800 korona, — tehát 2400 koronával több a kongruás papnak nyugdíjigényénél; a mely különbség javaslatom szerint is megmaradna. Mert a korpótlékot — direkte vagy indirekte — minden hosszab szolgálati évekkel biró lelkész élvezi; tehát a korpótléknak a nyugdijba való beszámitása esetén egyenlően emelkedik minden lelkésznek nyugdíjigénye is; ugy hogy azoknak a magasabb fizetésű lelkészeknek nyugdija a mai 4800 kor.-ról 6200 kor.-ra emelkednék; mig a kongruásoké 2400 kor.-ról csak 3800 kor.-ra. — Vagyis a mai külömbség a 2 féle nyugdíjigény között a jövőben is megmaradna l — Mi ezt tőlük nem irigyeljük. De ők is működjenek közre azon, hogy a mai szerény nyugdíjigényünk (2400 kor.) legalább a törvényes korpótlékok arányában fölemeltessék. Ezen igényünk jogos voltát a nagyérdemű előadó ur is elismeri javaslatában s ha még sem javasolja ennek megadását, ezt csupán azért teszi, mert ez esetben a nyugdíjintézet