Evangélikus Őrálló, 1915 (11. évfolyam)

1915-10-02 / 40. szám

den eszméért és áll azon küzdők sorába, kik a tudatlansággal, az előítéletek-' kel vívják, az emberiség haladása szent ügyében, megalkuvást nem tűrő nehéz harcot; szóval: a ki a milyen okos olyan jólelkű, a milyen tanult — olyan vallásos és tiszta erkölcsű, a milyen lelkes olyan tetterős : csak az mondhatja magát /gazán müveit embernek. Sajnos, igen sokan vannak, kik a művelt emberek sorában akarnak helyet foglalni, de nélkülözik a műveltségnek legelemibb ismereteit. Ilyenektől pedig csak ugy hemzseg a társadalmi élet Miben keresik az ilyenek az életnek valódi célját ? Nem egyébben, mint az élvezethajhászásban. Pedig az élet célját nem az élvezetek teszik, hanem egyéniségünk eszményi irányban való minél tökéletesebb kifejtése mellett az emberi társadalomban nekünk kijelölt hely becsületes betöltése. Ki az élvezetekben keresi földi létének végcélját, az már elvesztette lelki életének egyensúlyát és az egyre fokozódó mohósággal hajszolt gyönyörök lejtőjén menthetetlenül rohan a fásultság és életuntság örvényébe. Hogy tehát a társadalomnak ily kinövései és ferdeségei ne terjedjenek és el ne hatalmaskodjanak, az iskola van hivatva az életnek való gondos nevelés és tanitás által a családi otthonnal karöltve megvetni az alapot, hogy élethivatásunkban megelégedést találva, áldást terjeszszünk környezetünkre, akkor nem az él~ vezethajhászásban keressük élethivatásunknak célját, hanem az önképzés és önművelésben, a mit az irás igy fejez ki: „Legyetek tökéletesek, mint a ti mennyei atyátok is tökéletes 1" Ily boldog családi otthon és nemes élethivatás mellett lesz valóban a művelt egyéniség és az életképes társadalmi élet megalapítva. Ha erre fog törekedni a társadalomnak minden tényezője, akkor lesz bol~ dog otthon, akkor lesz minden élethivatásban nemes törekvés. Id. Reichert Gyula kistorrnási ev. lelkész. TARCA Hadi-temetési értekek.^ Irta: Kouáes Andor orosházi eu. lelkész. 1. Dallam : Mind jó, a mit Isten teszen. A legszebb s legdicsöbb halál. Ha a honért halunk meg; Ha hazánkért harcban talál A ránk szálló enyészet. Hi a honért Hősként ont vért: Nemzetének hálája Hiséri öt sírjába. Te is ilyen halált haltál Megdicsőült testvérünk; Vért és életet áldoztál Hazánkért és miértünk : Ezért követ a kegyelet, Örök nyugvó helyedre, Áldást mondva nevedre. Te elmégy, de emléked él. A magyar nép hálája Dicső küzdelmedről beszél. Feledés nem száll rája. A hazában, Igazában, Ezután emlegetnek; Soha el nem felednek. Menj el immár nyugalomra, Testedet a sir várja, Istennél lelsz jutalomra: Lelked is feltalálja. Fenn az égben, Dicsőségben, Örökké boldog hónát S a mennyei koronát. *) Legközelebb ilyen eimü énekfüzet jelenik meg, melynek tiszta jöuedelme hadi áruák részére lesz forditua.