Evangélikus Őrálló, 1915 (11. évfolyam)
1915-10-02 / 40. szám
379 EVANGELIKUS ÖNÁLLÓ 1915 A bányai egyházkerület közgyűlése. Ez évbeu már másodízben volt alkalma a bányai egyházkerület közgyűlése tagjainak öszszejönni, hogy egyházi ügyeiket megbeszéljék s a közigazgatás terén a szükséges határozatokat meghozzák. Bizonyos tekintetben most is peeh érte a kerületi kiküldöttek, mert mint januárban, most is véletlenül ép azon a napokon volt megtartva a közgyűlés, a mikor bizonyos forgalmi nehézségek voltak, ugy hogy főleg a délvidékről bizony nagy fáradsággal tudtak csak a kiküldöttek eljönni, sőt a Horvát-Szlavon esperességből alig is jelenhetett meg két képviselő. Nagy számban volt képviselve a szomszéd egyházmegyéken kivül a zólyomi, a békési és a bácsi egyházmegye. A közgyűlést 29-én este 5 órakor megtartott értekezlet előzte meg, a melyen az idő beosztás után főleg az orosházi hiványügy képezte megbeszélés tárgyát s az ügy minden oldalról lett megvilágítva. Szetember 30-án a templomban tartott rövid istenitisztelet vezette be a közgyűlés, a hol igen lélekemelő imát mondott a kerület főjegyzője: Sárkány Béla főesperes. 9 órakor Dr. Bsxgmondy Jenő udv. tan. kerületi felügyelő a köuetkező beszéddel nyitotta meg a közgyűlést: „Méltóságos és Főtisztelendő területi Közgyűlés! Engedje meg a mélyen tisztelt közgyűlés, hogy az ügyek gyorsabb elintézése végett s tekintettel a még most is fenálló háborús körülményekre, a melyek a szavak helyett, tettre — munkára hívják fel mindegyikünket, — igen rövid megnyitót mondják. S éppen ezért egyben arra is kérem a közgyűlést, ne litvánja, hogy igénytelen beszédem teljes egészében vétessék bele a jegyzőkönyvbe. Mikor januárban a duló háború közepette e helyen gyűlésre összejöttünk — és már akkor bizakodó lélekkel, erős reménységgel gondoltunk küzdő seregeinkre és a háború eljövendő fordulatára, — mégis szorongó szívvel láttuk, hogy a romboló, kegyelmet nem ismerő ellenség országunkba is behatolt es ott is végezte pusztító munkáját. Azután következett — nagy szomorúságunkra Przemysl eleste — majd hitszegő szövetségesünk is ellenünk fordult. De mintha a nemezis müve lett volna, — attól a perctől fogva változott a helyzet, diadalmasan indult előre vitéz hadseregünk, — ugy hogy ma hazánk területén ellenség nincsen, — csak fogoly! — Természetesen mostan még erősebb a mi reményünk, hogy ügyünk a harctéren végleg diadalmaskodni fog. Már a mult évben is rámutattam azokra az erényekre, kivált az emberszeretetnek azon kiváló tényeire, amelyeket a háború hozott felszinre, vagy emelt magas fokra. És minél kosszabb ideig tart a háború, annál felemelőbb, hogy a haza és a mi egyházunk tagjai is nem lankadnak ezekben az erényekben. De ahol a legnagyobb a fény, ott legsötétebb az árnyék is. Ezen árnyoldalak, a háborút kisérő borús jelenségek között talán a legfontosabb az, hogy az élelmi szerek terén a legnagyobb uzsora állt elő. A legszükségesebb életcikkek ára oly magas, hogy — akiknek szerényebb a jövedelme, a mindennapi kenyeret is alig tudják megszerezni. Természetes, hogy e drágasággal szemben tulajdonképen a legjobb helyzetben vannak azok, akik őstermelők, földdel birnak; mert hiszen ők termelik azokat a legsszükségesebb élelmi cikkeket, — ők első sorban elégithetik ki ebbeli szükségleteiket. Pedig valójában alig indokolható az az aránytalan áremelés most, amikor általában jó volt a termés, — sokkal jobb, mint tavaly. Egy fontos tanúságot vonhatunk le e körülményekből: azt, hogy elődeink igen jól tették, amikor a papi s tanitói fizetéseket természetben, földben, terményben állapították meg. Ennek az áldásos intézkedésnek következménye, hogy akik ilyen természetbeni javadalmat élveznek, — ma nem érzik annyira a folyton fokozódó drágaság folytán elmállott megélhetési nehézségeket, — mint azok, akiknek a természetbeni javadalmát az egyházak megváltották. Ennek következtében igen bölcsnek és időszerűnek tartom kerületünknek azt a határozatát, hogy megvizsgáltatni rendelte a papi és tanitói javadalmak jogi természetét és kimondta, hogy azokat eredeti rendeltetésöktől elvonni nem engedi, s a mennyiben az idők folyamán megtörtént volna, intézkedni fog, hogy e javadalmak eredeti rendeltetésöknek visszaadassanak, fíddig is — hiszem és remélem, — hogy azok az egyházak, a melyek a régen papi, tanitói jövedelmet képező földet most saját maguk művelhették a felemelt árak folytán megkétszereződött hozammal, — azok meg fogják ragadni az alkalmat, hogy egyh. tisztviselőik sorsán drágasági pótlék megadásával segítsenek. De hogy igéretemet megtartsam s rövid legyek, megvonom magamtól a szót. — s csak egyet engedek még meg magamnak, — azt, hogy szívélyesen üdvözlöm a megjelenteket s munkánkra Isten áldását kérve a ker. közgyűlést megnyitom." Napirend előtt a lelkészi értekezlet által benyújtott, s a lelkészi fizetések rendezésére vonatkozó kérelem napirendre tűzése felett döntött a közgyűlés s azt még a közgyűlés folyama alatt