Evangélikus Őrálló, 1915 (11. évfolyam)

1915-09-18 / 38. szám

1915 EVANGELIKUSj ŐRÁLLÓ 363 — midőn hatványozott mértékben nyilvánul meg nemzetünknek minden ősi erénye. Ott a mi véreink a harcmezőn! Feléled újra a hegedősök és regősök legendás korszaka. „Régi dal — régi dicsőségről" — átalakul uj énekké — uj, nagyobb dicsőségről. Zengi ezt az ellenség is s félve tér ki előlünk. Hunor és Magyar ivadékai a fehér szarvas helyett — különb vadat űznek napkeltétől- napnyugtáig ! Botond hadai tépik a keleti ellenség emberphalanxát. A hires — dicső: „rajta — rajta — Előre" — átváltozott e jelszóvá : „utánam" !!! Övéi élén támad a hős vezér. Gigászok harca ez! . . . Midőn aeélsziklák tömege hasitja meg a földet — tépi szét az ellenség tömött sorait. Gyelopsok viadala, küzdelme ez — midőn menydörgés és villámlás közepette rontják meg az ellenfelet, s bekövetkezett, a mit a költő mondott ihlet ajakkal: „S a magyar név megint szép lesz ! Méltó régi nagy hiréhez — S a mit rákentek a századok Lemossuk a gyalázatot". S a küzdő hősökhöz méltóknak bizonyultak megnöuekedett erényeikben az itthonmaradottak is — a kiket nemük vagy koruk az otthon épitésén visszatartott. Mily nemes erények tűntek fel! Eltűnt nemzetünk régi bűne — a turáni átok! mely máskor még rettenetes veszély között sem pihent meg. A mohi puszta — a mohácsi tér — szomorú emiéhe búsan regél róla. Mélyült a vallásos érzés — a megrendült lelkek Istennél keresnek menedéket. Bevonult a lemondás, a takarékosság szelleme sorainkba. És a mi a legnagyobb csodálattal telt el — az áldozatkészség. flz az ország, melyet anyagilag oly gyengének tartottak — majd 2 V

4 milliárd hadi kölesönt teremt. Nem uolt még oly korszaka nemzetünk történetének, mely annyira igénybe vette volna az egyesek áldozatkészségét s ime mindenekben — mily magasra lobog a testvéri együttérzés nemes lángja. Hadi segély a bevonultak hátramaradottjainak, aranyat vasért — vörös kereszt — vörös félhold — megvakult katonáknak, béna harcosoknak, tüdőbeteg hősöknek, karácsonyi szeretetadomány, kórházak, üditőállomások — csak fogyatékos eimei a gyűjtési alkalmaknak s egyik se vallott szégyent. Kimeríthetetlen volt a szareptai özvegyaszszony korsója, ilyen népünk tagjainak áldozatkészsége. - Jézus szava : ki alsó ruhádat kéri — add annak felső ruhádat is — most valósul, mert mindezen adakozásokon felül még bővebben buzzog a személyi, az egyéni, sokszor titkos áldozatkészség forrása. Nem dicsekuésből mondjuk ezeket! — Nem pharizeusi módon soroljuk el ebben érdemeinket. Távol áll ez tőlünk. Hanem szólunk róla, hogy lássuk, mit tettek az itthonmaradottak. Nem dicsekszünk — hisz esak kötelességet teljesítettünk — teljesítünk — azt a mit Üdvözítőnk mond — mindeneket kell cselekedni — s betölteni evuel a Szeretet ev.-át. Mindezeket kell cselekedni mert a szükség, az inség, a szenvedés, a nyomor enyhitése a mi szent feladatunk. Mindezeket kell cselekednünk, de viszont azokat sem szabad elhanyagolnunk. Mi az, a mit még tennünk kell és elhanyagolnunk nem szabad? fl mostani világrenditő háború — majdnem csak egy pontra tereli figyelmünket, arra a mi a háború gyúpontjába esik, a mi ezért erőteljesebb világításban tűnik fel szemünk előtt. Áldozatkész lelkesültségünk, nem szabad, hogy elfeledtesse velünk azt, miszerint a háború okozta sebeken kiuül — uan más nyomorúság, fájdalom és inség is, és mindez annál súlyosabb, mert nemcsak most uálik érezhetőué, hanem éuek óta, — tartósabb is — mert a háború uégéuel sem fog megszűnni az az anyagi nyomor, lelki szenuedés, szellemi táphiány, mely egyetemes egyházunk kicsiny, szegény gyülekezeteit, diasporait soruasztja. Ezen sebek oruoslásáról megfeledkezni, még esetleg magasabbrendü kötelesség teljesítése mellett sem szabad. Ezeknek ís segélyül kell sietnünk — ezt az egyházépitő, lelketmentő munkát elhagynunk, félbeszakítanunk nem szabad. — Mindazokat kell tennünk, de ezeket sem szabad elhanyagolnunk. Fontos szeruei egyházunk egyetemének az előretolt gyülekezetek és diasporák. — Őrhelyek ezek, melyek táuol a központtól az eu. uilágosságát terjesztik. fl fák uégső ágain terem és érik a legjobb, a legzamatosabb gyümölcs. — A nélkül, hogy sértés lenne ez egyházunk másutt leuő buzgó, lelkes tagjaira, mégis le kell szegeznünk azt a tényt — hogy a szegény egyházakban, diasporákban egyházunk legkülső körzetén ott találjuk meg leginkább a hitnek nemes, áldott gyümölcsét, azt a minden mértéket felülmúló nagy áldozatkészséget.