Evangélikus Őrálló, 1915 (11. évfolyam)
1915-09-18 / 38. szám
191 5 EVANGELIKUSj ŐRÁLLÓ 362 becsülésére juttat el bennünket. Szomorúan csalódtunk. Hiszen ime a tábori vikariátus „a hadjáratban elesett vagy hadijáradalmak következtében elhalt" hazafiak elnyomorodott családjának az Ínségére spekulál, hogy híveinek a számát szaporítsa. Nagyon szomorú jelenség, hogy ezt állami, tehát közpénzen tartott intézetben, a magy. kir. honvédelmi minisztérium védelme alatt cselekedheti. Szomorú jelenség, szinte elfacsarodik bele az ember szive 1 ^ Qyámintézeti beszéd. Iria és elmondta az ez éui tiszai egyházkerület közgyűlése alkalmáual Hiskolezon tartott gyámintézeti istenitisztelet alkalmáual Möhr Béla kassai lelkész. Máté 23, 23. Sz. T. a. U ! fl háborgó, uiharkorbáesolta, felbőszült tenger midőn mérges, tarajos hullámaival ostromolja a saját partját, haragos tamadása közben partra veti a maga méhéből szenynyét — de egyúttal drága gyöngyeit is. fl világháború midőn mennydörgős robajjal uégigszáguld országok és népeh felett — felveti a mélységből erényeit és bűneit a népeknek — azokét akik küzdenek — azokét is, kik csendes szemlélői a rettenetes viharnak. Nagy világrengető események bünt és erényt egyaránt fejlesztenek, hatványozott mértékben érvényesülnek ezek. fl mostanihoz hasonló nagy küzdelmet esak egyet ismer a történelem — a keresztes hadak kora az. — Sem a tatár hordák egykori beözönlése, sem a mohamedánok győzelmes lendületei, sem a 7, sem a 30 éves háború, sem a napoleoni korszak — nem mozgatott meg egyszerre világszerte annyi népet, nem érintett annyi érdeket — nem jelzett ily óriási átalakulásokat. A keresztes hadjáratok idején ellenben — ott szerepelnek szintén — Europa, Ázsia és Afrika népei is. És akkor is — bün és erény — fokozott mértékben jelentkezett. Szabadon érvényesült akkor a bün minden alakja: az erkölcstelenség, a barbárság, a rablás és fosztogatás védtelen vidékeken, az erőszakosság, a babona pedig fénykorát élte, — de viszont ugyanakkor kapott uj lendületet tudomány, művészet, — lovagi erények dicső korszaka volt ez, a polgári önérzet fejlődése megkezdődött, szabadabb eszmék kezdtek terjedni, nemes lelkesedés dobogtatott meg sok keblet. Most sincs máskülönbeni Sok-sok bün, melyei eddig észre nem vettünk, mert a ragyogó külszin eltakarta, titokban rejtőzött, most dölyfösen és magabizottan került elénk! .... És fáj a mi lelkünk — midőn az önzés — a kegyetlen gonoszság, a cselszövő álnokság nagy bűnét — ép annál a népnél kellett megismernünk, — melyet eddig mint az igazi legnagyobb áldozatra kész vallásosság megtestesítőjét — mint a biblia leghivebb terjesztőjét — csendes hódolattal és elismeréssel vettünk körül — s a mely most rideg önzésében — s fájdalom nem első izben — ugy kivánta megvivni a nehéz harcot, hogy éhinségbe akarta szorítni az ellenséges szövetségesek gyermekeit, hitveseit és aggjait, hogy az éhség legyen úrrá rajtunk — s ez által a gonosz ellen. Az északi ellenség hordái — pedig kegyetlenségben, embertelenségben, vandal pusztításban — őseikhez méltó utódoknak bizonyultak. Faji és vallási elfogultságban most tobzódnak igazán véres gyönyörrel. Az a nép, melyet szellemi műveltség vezetőjeként ünnepelt sok ország polgára, mely az az emberi culturérzés szóvivőjeként szerepelt — az a gyűlölet (paroxismusában) tombolásában — fél és egész vad népeket zuditott soraiból — a tisztességes ellenfél felé. Mind e bűnök sorozatában megillető helyet foglal el a hitszegés is. Az a nép, .a mely esak a mult emlékein zsarolva tengette életét, mely barátságos szövetségesek oltalma alatt lehetett csak valamivé — megmutatta, hogy meg kell változtatni a régi röpke szót, mely most már igy hangzik: „fides italiea". Megdöbbenve állunk e bün láttára, hisz azt kellett volna gondolni, hogy az ősök puritán jelleme esak hagyott valami csekély nyomot az utódokban — hogy az a nép, mely évszázados hagyomány, vallásos meggyőződése szerint a maga lakói, közvetlen vezetői sorába számlálhatja: Péter apostol utódját, Krisztus helytartóját, — talán csak fogékonyabb lészen — az Isten, vallás, az erkölcs, a tisztesség parancsaival szemben. S a gonoszságok együttesen — csúcspontját jelzik az emberi romlottságnak, népek bűnének — midőn esztelen orgyilkosok pártfogói és védelmezőiként lépnek fel. De viszont megteremtette, megnövelte a megrenditő katasztrófa az erényeket is. — Az erényt: mint hazaszeretet — önfeláldozás — hősiesség, lelkesültség, — kitartás. „Hódolattal borulok le a nemzet nagysága előtt". — Vájjon szólhatunk-e másképen mostan Kérelem. Az Ev. Őrálló mult heti 37 száma 36-dik számnak volt, a nyomda tévedéséből jelezve, s a kelet is téves, mert szept. 11-én jelent meg. Kérem a mélyen tisztelt előfizetőket, legyenek szívesek a számot kijavítani.
