Evangélikus Őrálló, 1915 (11. évfolyam)

1915-09-04 / 36. szám

1915 nem szabad szem elől téveszteni; s ép ez okból természetes, hogy mély megilletődéssel s nagy fájdalommal vettem a hirt, a mely a soproni theologiai akadémiának megszüntetéséről, illetőleg szemináriummá való átalakításáról szól. Természetes, hogy igen sok soproni theologus feljajdul e hirre, mert érzékeny sebet üt szivén az alma maternek megszűnése. S azt hiszem, hogy azok a theol. akad. tanárok, a kik ezt a megszüntetést, mondjuk átalakítást óhajtják, sok fájdalmat küzdöttek le szivökben s egyiknek-másiknak a könnye is kicsordult arra a gondolatra, hogy azt a soproni több évszázados és nagy időket átélt főiskolát, mely a dunántuli egyházkerületnek s általa a magyar ev. egyháznak elsőrangú kulturális központja volt, most megakarják szüntetni, hogy helyt adjon egy más nagyon problematikus intézménynek. fl soproni theol. akadémiának egyesítése a pozsonyival nem szolgálja a fentebb említett célt. Ellenkezőleg gyengíti azt a törekvést, a mely a kultuszminiszter elutasító válasza dacára él bennünk s élnie kell, a mig egyetemes rangú fakultásuk nem lesz. De ha a soproni theol. akadémiának fenntartó hatósága s theologiai tanárai abban a meggyőződésben élnek, miként azt a dunántuli főiskolai bizottság 1915 év máre. 9-iki jegyzőkönyvében kifejtik, hogy az egyesítéssel s theol. szeminárium szervezésével „egyházunk jövendő lelkészeinek ugy tudományos, mint kivált gyakorlati korszerű kiképzése tökéletesebb mértékben eszközölhető leend", azt tisztelettel elfogadjuk s ha nem helyeselhetjük, hozzá kell járulnunk, mert az illetékes tényezők ezt igy találják jónak és szükségesnek. S a mivel Wagner Ádám e lap 26 és 27 számában megvádol s meg is fenyeget, hogy mi eperjesiek nem igen fogunk akarni engedelmeskedni az egyetemes egyház határozatának, arra nem lesz sem alkalom, sem ok. mert a törvényt mindig tiszteljük és tartjuk. Mi harcolunk és küzdünk a közegyháznak jól felfogott érdekeiért mindig s ott, a mikor s a hol az törvényeink keretein belül szabad és lehet. Erősségünk éppen a törvény tiszteletében s törvényadta jogaink bátor s részrehajlatlan használásában rejlik. Az ilyen elvi és semmi esetre sem partikuláris és önérdeket szolgáló harc nem sajnálni való, hanem ellenkezőleg elismerésre számithat, mert csak az ily küzdelmekből kerülnek ki az igazi életrevaló igazságok s intézmények. fl soproni theologiai akadémiának célba vett egyesítése feltétlenül javára lesz a pozsonyi theol. akadémiának, mert ily módon két tanszékkel erősödni fog s közvetve természetesen a közegyháznak és a lelkész nevelésnek is jó szolgálatot fog tenni. De a midőn ezt mint tényt megállapítom, nem szabad figyelmen kivül hagynom azt, hogy az egyesítésen kivül a soproniak még egy uj intézmény létesítését is akarják, a mely a soproni theol. akadémiának ősi hagyományait örökölve, a gyakorlati élet követelményei előtt hódolva átveszi mintegy a theol. akadémia szerepét s hivatva van nevelni a theol. akadémiákból már kikerült hallgatókat gyakorlati lelkészekül. Theologiai szemináriumot akarnak szervezni a német szemináriumok mintájára s a mennyiben ezek ott hasznos intézményeknek bizonyultak, gondolják itt is be fog válni egy ily fajta intézmény. Ámde azt hiszem itt is áll, hogy duo quum faciunt idem, non est idem, fl mikor ketten ugyanazt teszik, az nem ugyanaz. Ha Németországban beválnak is, nem következik, hogy beválik a soproni szeminárium. Csak ugyanilyen viszonyok, ugyanilyen előföltételek, ugyanazon gondolkozás s ugyanazon élet biztosítják az egyforma intézmények létezését s virágzó fennmaradását. Már pedig tagadhatatlan, hogy a németországi viszonyok ebben a tekintetben egészen elütnek a mieinktől, minél fogua egy szemináriumnak itthon létesítése nagyon meggondolandó dolog, mert egy hibás lépés is már nagyon káros következményekkel járhat. fl német theologiai szemináriumok rendeltetése a német egyetemek theologiai fakultásainak elméleti egyoldalúságát ellensúlyozni, az egyetemről elkerülő kevés gyakorlati theologiai ismerettel biró theologusokat a gyakorlati theologia minden ágába bevezetni — lehetőleg gyakorlatilag. Valami rendkívüli jelentőséggel nem bírnak, általánosságban nem kötelezők s menynyire én tudom, különleges jó hírnek sem örvendenek. Erre ott azonban szükség van. Mert mig a német theologusok mindössze egy féléven át mintegy 6 órában hallgatnak gyakorlati theol. tárgyakat s ez okból kevés gyakorlati ismeretök lehet ezen tárgyakból, addig a mi hallgatóink ötször annyi órában hallgatják a gyakorlati theologia különböző tárgyait, és pedig a lehetőség szerint gyakorlatilag is, a miből nyilvánvalóan következik, hogy a mostani szervezet mellett a theologiai szemináriumra csak annyiból lehet szükség, a mennyiben magát a gyakorlati életet mutatná be a végzett theologusnak, hogy konkrét példákon okuljon szakértő kezek vezetése mellett. Más szóval annak a sokszor hangoztatott lelkésznevelési hibának, vagy nevezzük bajnak, akar véget vetni, a mely szerint lelkésznevelésünk nem számol a gyakorlati élet követelményeivel, hanem tömi ifjainkat mindennemű elmé-