Evangélikus Őrálló, 1915 (11. évfolyam)

1915-09-04 / 36. szám

1915. EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ leti tárgyakkal, a melyeknek a gyakorlati életben hasznát alig veszi. Messze elterelne a felvetett kérdéstől, ha ennek a sokszor felemiitett s hangoztatott hibának jogosultságáról, uagy jogosulatlanságáról akarnék szólani; esak hangsúlyozni óhajtom, hogy theol. tanügyünk reuisióra szorul, de esak reuisióra s nem uj alapvetésre. — Ennek a revisiónak lényegében a gyakorlati élet követelményeire kell figyelemmel lennie. Ámde bármennyire figyelembe jönnek majd az élet gyakorlati követelései, a tudományos európai alapokon nyugvó miveltségi képzést nem lesz szabad elhagyni, mert különben kath. szerzeteseket, de nem tudományosan képzett s rnivelt evang. lelkészeket fognak theol. főiskoláink nevelni, fl gyakorlati theologiai tudományokból az elméletet, az elveket s azoknak a gyakorlati életre való alkalmazási lehetőségeit fog kelleni tudományos alapon előadni s a mennyire az iskolában lehetséges egyes gyakorlati szemináriumi órákban megtárgyalni s alkalmazni. fl mi ezenkivül van, azt az életnek magának kell adnia; azt a gyakorlati életben kell az iskolából kikerült theologusnak tanulnia; azt a saját tapasztalatával kell elsajátítania. Lelkésznevelésünknek alaphibája abban van, hogy azt várják a theol. akadémiáktól, hogy azok gyakorlatilag is képzett lelkészeket bocsássanak ki kebelökből s azt hiszik, hogy az akadémiák által kiadott oklevél tulajdonosa már önálló lelkész lehet. Ennek folyománya, hogy végzett heol. akad. hallgatókat oly segédlelkészeknek akalmaztak, a kiknek ellenőrzés s lelkészi vezetés nélkül kellett ellátniok a rájok bízott lelkészi hivatalt, vagy rendes lelkészeknek is választattak s megfelelő gyakorlat és tapasztalat nélkül lettek oly gyülekezetek vezetőivé, a melyeknek vezetése nagy tapasztalatot s idősebb kort igényelt volna. Nem ismerek egy lateiner pályát sem, a melyen meg lenne engedve, hogy valaki megfelelő, előirt gyakorlat nélkül önálló alkalmazást nyerne, bárminő tnagy elméleti tudással rendelkezik is. Akár a bírói, ügyvédi vagy tanári, akár az orvosi, vagy műszaki pályákat vesszük figyelembe, mindegyiknél elő van irva a szükséges elméleti szakképzettségen kivül a több kevesebb évre terjedő gyakorlat, a mi sok fáradságba és nem ritkán nagy anyagi áldozatokba kerül. A lelkészi pályán is át kell hidalni az iskolát és az életet, hogy megfelelő gyakorlati ismeretek és tapasztalatok nélkül senki se lehessen önálló vezetője, intézője valamely gyülekezetnek. Azt pedig véleményem szerint a legkitűnőbben szervezett theol. szeminárium sem lesz képes nyújtani, mert az életet nem lehet belevinni az iskolába, flz egyházi közigazgatás csinját binját az élet folyton változó eseményeit, a hiveknek észjárását, szokásait csak magában az életben lehet megismerni s a cura pastoralist ezernyi változataiban esak itt lehet tanulni. Ha a főiskola a maga nevelő tanitásával annyira előkészítette a theologust, hogy kellő tudományos theologiai készültség s miveltség mellett meg van benne, a mit ez a latin szó, ambitió kifejez, akkkor az az iskola betöltötte hivatását, mert az igy nevelt leendő lelkész, kellő vezetés, irányítás és buzdítás mellett, egy derék lelkész oldalán megismeri a való életet, annak követeléseit, szükségétéit s megtanulja, hogy milyen sok az, amit az iskolában tanult s mennyivel több, a mit az élettől kell tanulnia, hogy hivatásában emberül megállja helyét. A szeminárium sem fog többet adni a gyakorlati theologiából, mint a mennyit a theol. akadémiák adhatnak. Ez okból én nem a szervezendő szemináriumtól, hanem a segédlelkészi állások teljesen uj, korszerű szervezésében látom az eddig tapasztalt viszásságoknak megszüntethetését. Hétféle segédlelkészi állásokra van szükségünk s kétféle segédlelkészeket kellene megkülönböztetnünk. flz egyik neme a segédlelkészi állásoknak a theol. akadémiai elméleti nevelő oktatásnak gyakorlati folytatása s kiegészítője lenne, a mely után az illető ifjúnak vizsgálatot kellene tennie, hogy azt megállva lelkészi oklevelet kaphasson, a melynek birtokában jogot nyerne arra, hogy mint rendes segédlelkész, vagy adminisztrátor működhessék s csak az igy eltöltött meghatározandó időn tul volna rendes lelkésszé választható. Az egyik neme a segédlelkészi állásoknak a segédlelkészekért lenne szervezve bizonyos, erre alkalmatos s előre kijelölt gyülekezetekben, a melyekben kiváló s nagy munkakörrel biró lelkészek akarnának s tudnának foglalkozni a fiatal Timotheusokkal; a másik neme az állásoknak az egyházakért s lelkészekért lenne szervezve, a hol tehát már joggal elvárhatnák a segédlelkésztől, hogy már tudjon önállóan s felelőséggel intézkedni. Részletekbe ezúttal nem szükséges bocsátkoznom ; külföldi s hazai hasonló szervezetekre talán felesleges hivatkoznom. Azonban nekem szilárd az a meggyőződésem, hogy a mi theol. akad. hallgatóink, a kikben rendkivül sok, éppen a gyakorlati élet iránt való érdeklődés és készség, ilyképen sokkal könnyebben és biztosabban vezethetők be a gyakorlati életbe, mint más uton módon. Én ugy gondolom, hogy a szeminárium csak mankót fog adni a theologusnak, de saját