Evangélikus Őrálló, 1915 (11. évfolyam)

1915-06-26 / 26. szám

1915. venné és megcsinálná, mielőtt sok zajt csapnának vele és sok zárt ajtótól elutasittatnánk ? Hát ennyire elesettek vagyunk mi ? Hisz ez nem lutri. Itt nincsen Hzikó. Ez tiszta számítás! Hacsak egyházközségeink és iskoláink szereznék is meg majd e müvet, amelyiknek szépnek és rendkívülinek kell lennie, amilyen rendkívüli és fenséges az az idő, amely világra hozta a gondolatot — s ha nem venné meg egyetlen lelkész, egyetlen felügyelő, egyetlen tanár és egyetlen tanító sem, akkor is 2000 példányban való megjelentetésének a költségei már biztosítva vannak jó előre. — De ennek a műnek 10.000 számra kell elkelni és 10.000-eket kell jöuedelmeznie. Hát nincsen senki, aki egy 10.000 kor-s alapot akarna teremteni valamely Istennek tetsző célra ? Hát nincsen senki, aki 10.000 ko-t. akarna bekasszálni ? Senki sincsen ? Hát akkor zárjuk be a boltot és fojtsunk meg minden eszmét, amely világra akar jönni! De ezt az egyet még akkor is meg kell és meg Is lehet valósítani! Az Evangelikus Őrálló és a többi egyházi lapok megtehetik. Rovatot nyithatnak rövidre szabott háborús prédikációknak. Lehet egyenesen könyvalakban nyomtatni s igy az előfizetők 1 esztendő alatt 52 prédikációhoz, imához jutnak hozzá minden külön költség nélkül. S a háborúnak igy is emléket állítottunk. De ennél még többet is tehetünk ! Ezekből az igy megjelent beszédekből lehet külön lenyomatokat készíteni, lehef ezeket összegyűjteni, lehet könyualakban a piacra, a nép közzé s könyvtárakba vinni. És végül lehet kliséket készíttetni, hogy abban az esetben ; ha a műnek nagy kelendősége lenne, ami felette valószinü, a második kiadást hamar, kevés költséggel lehessen közreadni. E megoldásnak még egy előnye van, as t. i. hogy igy azokat az eseményeket és teendőket, amelyek bennünket és a népet legjobban érdekelnek és a legnagyobb mértékben foglalkoztatnak, azon melegében mutathatnók be az írás megvilágításában a tépelődő, szorongó lelkek előtt. Az eszme igy megvalósítható s azért meg is kell valósítani! Ebben a munkában pedig feltétlenül számítunk az Evangelikus Őrállóra, amelynek hasábjain az eszme először megpendittetett. Hiszem, hogy nem számítunk hiába ! Hosszufalu, 1915. jun. 14. Nihodémusz H ár oly ev. lelkész I f Dr. Baksay Sándor. ] Dunamelléki református püspök. Mult heti számunkban csak röviden emlékezhettünk meg azon mély gyászról és nagy veszteségről, amely Dr. Baksay püspök halálával a magyarhoni testvér református egyházat érte. De mi is veszítettünk elköltözésével egy minket megértő, hozzánk evangélikusokhoz őszinte szeretettel ragaszkodó, közös intézményeink iránt melegen érdeklődő s azokat fejleszteni, megerősíteni törekvő igaz lelket. Egyháza méltán büszke volt erre a nagy fiára, kiváló vezérére, a ki hatvan esztendőt meghaladó időn keresztül munkálkodott páratlan buzgalommal és hűséggel az Ur szőllőjében még pedig 8 évig mint mint tanár és 53 évig mint lelkész. Nem csak mint pap volt első az elsők között, de mint író is disze volt a magyar irodalomnak. Önálló és örökbecsű munkái a „Gyalog ösvény" két kötetes, a „Szederindák" egy kötetes elbeszélései, a „Dáma" történeti regénye. Remek fordításai: a „Pharsalia" és Homeros lliása, ez utóbbit gyönyörű alexandrinus versekben adta vissza erőteljes, zengzetes magyar nyelvünkön. Baksay Sándor életrajzi adatait röviden a következőkben foglaljuk össze: Nagypeterden, Baranya megyében született 1832-ben, hol atyja: B. László tanító volt. Iskoláit édes atyjának gondos vezetése mellett kezdte meg, a csurgói eollegiumban folytatta s a kecskeméti főiskolán fejezte be. Tanulmányai befejezése után Kecskeméten marad rövid ideig, mint a bölcsészet történet segédtanára, 1853-ben pedig a kiskunhalasi gimnáziumhoz megy tanárnak, a hol hét évig működött, itt vette feleségül Hetesy Viktóriát, a kivel testben, lélekben összeforrva igen boldog, békességes hosszú családi életet élt, melyet soha sem zavart meg semmi, egyetlen egy felhőcske sem mutatkozott soha családi életük derült egén. Ezen boldog családi életet csak egy néhány hónappal azelőtt szakította félbe szerető feleségének halála, a mely az ősz pátriarchára igen leuerően hatott annyira, hogy ezután már ő is vágyott s készült a csendes síri nyugalomra. 1862-ben az érsehcsanádi kis ref. gyülekezet választotta meg lelkipásztorául s négy éui itteni működése után 1866-ban a fényes hunsztmihlósi egyház hivta megy papjául, a hol a nagy rendetlenségben lévő gyülekezetet szívós kitartással, lankadatlan buzgalommal, mindenkit lebilincselő szeretettel rendbe hozta s itt hirdette általános szeretettől övezve az Úr igéjét 49 éven keresztül csendes haláláig, Előbb esperesnek választotta