Evangélikus Őrálló, 1915 (11. évfolyam)

1915-06-26 / 26. szám

1915. s a római Congr.-t, prima primariát, minden létesítendő sodalitás törzsévé tette. Az egyes sodalitások, jóllehet szervesen nem függnek egymással össze s jóllehet viszonyaik, tagjaik élethivatása szerint különös célokat is tűzhetnek maguk elé, mégis mind egy központi hatalom által vezettetnek s ez a mindenkori jezsuitagenerális. Működését már a serdülő ifjú szivén kezdi. Qeniusként áll a középiskolai tanulók mellé, megtanítja őket Szűz Mária tiszteletére és követésére, hogy alázatos, angyaltiszta, Isten és emberek előtt kedues ifjakká fejlődjenek. A felsőbb iskolák növendékei között folytatja az ész- és szivnemesités művészetét; azután maga köré gyűjti a művelt embert a férfikorban s megtanítja őket a bátor hitvallomásra, az isteni törvények életbeléptetésére. Az irgalom és békeszeretet szavával áll továbbá a munkásnép közé s megtanítja őket, hogy kell megmenteni a munka becsületét és hasznát. Tagjainak kötelességévé teszi az erénygyakorlat mellett az apostolkodást, mert a kongregánista nem elégszik meg saját üdvösségének tudatával, hanem mindeneket meg akar szentelni. Célszerűség szempontjából a társadalmát 2 részre osztják: a tudományos pályán működők és az ipar- és kereskedelem terén működők csoportjára. Ezeket ismét kor, társadalmi állás, foglalkozás szerint csoportosítják ugy hogy van: középisk. tanulók, felsőbb isk. tanulók, tisztviselők, urak, főrangú nemesek, viszont megint: tanoncok, legények, önálló iparosok, — és kereskedők s munkások kongregációja. S imigyen szervezve, erőket s alkalmakat helyesen megválogatva, működik a kongr, mint a jezsuita társaság világi rendje a kath. szellem terjesztésén s hadi zászlójukon e jelszó lelkesíti őket: Ad maiorem Dei glóriám,! S minden erénygyakorlat, minden apostolkodás, minden együttes működés egy célt szolgál: B. Sz. Mária 3 országának meghódítását. Az első ország a nemes levente-kebel, melynek Mária tündérországává kell átalakulnia. A második a szentegyház, melynek ellenségeit kell letörni, a harmadik a Regnum Marianum, azaz Magyarország katholikussá tétele — s hogy utóbbi nem merő utópia, arról beszélhetnek a reversálisok, az áll. tisztviselők, különösen a tanitók, tanitónők s óvónők kinevezési statisztikája s az a kath. szellem, mely egyre intoleránsabbul terjed s elnyomással fenyeget minden más nézetet és hitet. Hasonló intenzivitással működnek ujabban a női kongregációk, csakhogy az ő müködésök azon befolyásnál fogva, melyet az örök asszonyi az emberekre gyakorol, hatalmasabb — más felekezetüekre végzetesebb. Folytatjuk. Nyilí leuéi a szerkesztőhöz 1 Az Evangélikus Őrálló pendítette meg az eszmét, hogy a háborús idők legszebb prédikációit összegyűjtve ami anyagiakban szegény, de lelkiekben gazdag evangélikus papságunk is állítson egy maradandó emléket ezeknek a mostani nagy időknek, amelyeket talán küzdue, sőt talán nyomorogva, de mindenkor hivatásának magaslatán állva, emelt lélekkel harcolt keresztül. flz emlék ép oly szép, amily egyszerű. Majd amikor a nagy zárószámadás elkészül és eljönnek az egyes társadalmi osztályok, testületek az ő dicsekedéseikkel, miket vittek véghez ebben az óriási erőfeszítésben, mi is szégyenkezés nélkül állhatunk meg közöttük; ha ez az emlék csakugyan elkészül. És amikor mások százezreikre, millióikra fognak hivatkozni, szerényen, de önérzetesen mondhatjuk majd : Aranyat és ezüstöt nem adhattunk, mert nekünk sem adtak, de odaadtuk azt, amiből Isten bő részt adott nekünk : A nagy napokban íme igy prédikáltunk. Az eszme szép és megkapó. De a megvalósítás terén holt vágányra tértünk s már is stagnálás mutatkozik. Horémusz Pál orosházi testvér felszóllitoíta a világiakat, hogy az eszmének testbe öltözését adományaikkal segítsék elő, tegyék lehetővé, de az adományok gyéren mutatkoznak. Ne értsen félre se Horémusz testvér, sem senki más, különösen ne értsen félre az a nemesszivü adakozó, aki a kért összegnek a felét egyetlen kérőszóra rögtön megajánlá, de én ezt a kérést magunkra nézve megalázónak tartom. Hát mi olyan erőtlenek vagyunk, hogy amikor egy könyvet akarunk kiadni, ahhoz is másoknak a támogatása kell? Amikor 1000 koronára van szükségünk, nem tudjuk mi azt 1000-en egy koronánként összeadni ? Azután meg az eszme megvalósítása nemcsak kiadást, hanem egyúttal bevételt is jelent. Nemcsak a költségeknek kell megtérülni (ideértve az esetleges jutalomdijakat is) hanem szép pénzalapnak is kell összegyűlni a vállalat nyomán. Hát nekünk nincs irodalmi egyesületünk? Nincs ott a Meie? Nincsenek egyetemes, vagy egyházkerületi erőforrásaink? Nincs egyetlenegy emberünk sem, aki előlegezné a szükséges anyagiakat, ezt a dolgot a kezébe