Evangélikus Őrálló, 1915 (11. évfolyam)

1915-01-16 / 3. szám

X!. ev. Budapest, 1915 ja :u il6. 3 szám EGYHÁZI ÉS ISKOLAI HETI A lapoí szellemi és anyagi tekintetben illető minöennemű postai külöemény, a híröetések szövege és ára, valamint az esetlpoes reklamáció is a lap tulajdonosához: Nosxkó István lelkészhez Rákoskeresztúrra (Pest megye) kiilöenöő. SZERKESZTIK: RAFFAYSÁNDOR NOSZKÓ ISTVÁN budapesti lelkész. rákoskeresztúri lelkés/. FŐMŰNK ATA LtsJAK : SCHOLTZ ÖDÖN BLATN1CZKY PAL ágfalvi esperes-lelkész, ciilkotai lelk^su. GÖAÖRYJANOS eperjesi fogyni. itraz«atf>. I Megjelenik hetenként eav ivén A lap ára : I Egész évre i ; < j Félévre .... 7 H ; Egyes szám ára 40 f I H i! •letésev: ea palj—zatok am : ! iv;esz oidai ... . . 4i( K j A ih; • (.lo lii.i'iietéMe^ -yezés szerint TARTAEONJEGySÉK: VEZÉRCIKK: DP

. Zsigmoitdg hep. felüggelö megngiiófs. — föepüle-íi kczggfllés. DP

. SzSáyik Mátyás éleSrajaa. —

1 Beléief. — Pályázeí315. és hiptíeíáseh. Méltóságos és főtisztelendő egyházkerületi közgyűlés 1 Nagy de nehéz időket élünk 1 fí béke áldásos és csendes munkáját jelváltoíta az ádáz és a béke műveit összromboló háború, országok és népek küzdelme, egy titáni harc, melynek nyomában vértenger, pusztulás, nyomor és bánat jár, amely győző és legyőzöttnek egyaránt óriási, majdnem helyrehozhatatlan károkat okoz és csak hosszú idő után heggedő sebeket üt. Mindannyian tudtuk és éreztük, hogy ez a borzasztó háború, amely országok és népek sorsát van hivatva eldönteni, ami édes hazánk jövőjére és fejlődésére nézve létkérdést képez, de mindannyian tudjuk és érezzük azt is, hogy ez a háború kikerülhetetlen volt, hogy azt végig kell küzdenünk, hacsak államunkat alattomos ellenségeink bűnös üzeimeinek kiszolgáltatni és nemzetünk dicső múltján foltot ejteni nem akarunk. Ez a tudat és ez az érzés lelkesítette népünket midőn igaz ügyünkért fegyvert ragadott és harcba vonult és ez a lelkesedés fogja Isten segitségével meghozni a végső diadalt, amikor is a költő szép szavaival élve: jönni fog egy jobb kor, mely után buzgó imádság fakad százezrek ajakán. Ma azonban még távol állunk ettől a várva-várt, de Istenbe vetett bizalommal reméli eredménytől és midőn ma egybegyűltünk, hogy egyházunk közigazgatási ügyeit elintézzük, még mindig válságos helyzetben vagyunk. Épen ezért a mostani időben, amikor mindannyiunk előtt csak egy közös cél lebeg: hazánkat az ellenünk törő ellenségtől megmenteni, amely közös cél mellett eltörpül minden egyéb köz- és magánérdek, a mostani időben el kell némulnia a sérelmi politikának is, és a mi egyházunknak is jel kell függesztenie jobb időkig azt a küzdelmet, amelyet jogai és érdekei megvédésére immár évtizedek óta törhetetlen szívóssággal folytatott. A mostani válságos idő azonban nem szolgálhat jogcímül arra, hogy ölbeíett kezekkel tétlenül nézzünk a bizonytalan jövő felé, hanem épen ellenkezőleg arra utal bennünket, hogy belső egyházi életünkben fokozott tevékenységet fejtsünk ki, hogy híveink lelki szükségleteit hatványozott mértékben elégítsük ki, hogy mindannyian az emberszeretet és jótékonyság szolgálatába állva igyekezzünk egymást támogatni, buzdítani, bátorítani, vigasztalni és tehetségünkhöz képest áldozatokat hozni. Sajnos, hogy anyagi erő hiányában egyházunk humanitárius intézményekben igen szegény, és ezt a hiányt és sze-