Evangélikus Őrálló, 1915 (11. évfolyam)

1915-01-16 / 3. szám

22 1915 génységet most érezzük a legfájdalmasabban. Épen ezért nincsen is módunkban, hogy csekély számban létező humanitárius intézményeinket eredeti céljuktól elvonva a háború okozta nagy nyomor enyhítésének szolgálatába állithassuk, de annál nagyobb tere nyilik meg az egyéni közhasznú működésnek. Elsősorban kell, hogy buzgó lelkészi karunk, papi nemes hivatásának magaslatára helyezkedve, igaz krisztusi szeretettel gondoskodjék necsak a reája bizott nyájnak lelki szükségletének kielégítéséről, hanem mint hiveinek vezetője, tanácsadója és irányítója buzdítsa őket a keresztyéni erények, elsősorban a szeretet müveinek gyakorlására, különösen azokkal szemben, akik a haza védelmében vérüket ontották és sebesülten, vagy nyomorékká válva a harcból visszaérkeztek és azokkal szemben, akik kenyérkeresőjüket és életük fentartóját a duló harcokban elveszítve, árvaságra és nyomorba jutottak Másodsorban híveinkre hárul a kötelesség, hogy ki-ki tehetségéhez képest teljesítsen szamaritánus szolgálatokat, amennyiben pedig erre foglalkozása, vagy elfoglaltsága miatt képes nem volna, szükségleteinek a minimálisra való korlátozázával az így megtakarított filléreket tegye le a szeretet oltárára és így rója le a haza és a haza védelmében megsebesült hős katonáink, valamint az elesettek hátrahagyottjai iránt tartozó kötelességét. Örömmel és teljes elismeréssel állapithatom meg, hogy egyház-községeink, lelkészeink és egyházi híveink, nemzetiségi kivétel nélkül, gazdagok és szegények egyaránt azonnal tisztában voltak a rájuk háromlott nagy kötelességek felől és ki-ki igyekezett azokból kivenni a maga részét. E részben a legnagyobb dicsőség illeti meg nemcsak egyházunk, de az egész társadalom női tagjait, a kik már a háború kitörésekor a hadbavonulókat szeretet-adományaikkal halmozták el, utóbb a nagy hidegek elleni védekezés céljából — apraja és nagyja — melegítő ruhadaraboknak kötésével és varrásával fáradhatatlan buzgósággal gondoskodtak és a sebesültek gyöngéd ápolására, fájdalmaik enyhítésére, valóban önfeláldozó kitartással vállalkoztak. A háború borzalmai mellett megható és lélekemelő hatást kelt, midőn napnap után az emberszeretet és jótékonyság eme nagyszerű megnyilvánulásait szemlélhetjük és meg vagyok győződve arról, hogy az emberi szív eme legszebb virágai a háború végeztével tovább is virítani és a béke beköszöntével áldásos gyümölcseit meghozni fogja. Adja Isten, hogy a borzasztó háború fegyvereink diadalával mielőbb befejezést nyerjen, hogy egy dicsőségteljes béke-kötés kárpótlást nyújtson mindazon nagy áldozatokért, amelyeket az egész nemzet a hazáért hozott, hogy a bekövetkező béke tartós és áldást hozó legyen ami sorsüldözte szegény népünkre és hogy a romok alól egy uj, szebb és jobb jövő sarjadjon ki, amely kulturális és közgazdasági hatalmas fejlődésével tüntesse el a háború összes fájdalmat keltő szomorú nyomait. Adja Isten, hogy e szebb kor bekövetkezésével ami szegény egyházunkra is egy jobb kor hajnala virradjon fel, amikor is magasztos és nemes feladatainak, anyagi gondoktól menten, teljes odaadással és a legsikeresebben szentelhesse magát. Ezzel az imaszerű fohásszal nyitom meg mai közgyűlésünket, tisztelettel és szeretettel melegen üdvözölve egyházkerületünk e gyűlésen megjelent összes küldötteit, akik a mai kedvezőtlen viszonyok között, különösen a forgalmi nehézségekkel is megküzdve, szivesek voltak hivó szózatunkra egybegyűlni, hogy egyházkerületünk közigazgatási ügyeit törvényeink értelmében elintézhessük.