Evangélikus Őrálló, 1915 (11. évfolyam)

1915-06-05 / 23. szám

XI. év. Buflapesi, t915 június 5. 23. szám. EGYHÁZI ES ISKOLAI HETELAP A lapot szellemi és anyagi tekintetben illető minöennemű pó&tai küldemény, a hirdetések szövege és ára, valamint az esetleges reklamáció is a lap tulajdonosához: Noszkó István lelkészhez Rákoskeresztúrra (Pest megye) külöenöő. ® & SZERKESZTIK: RAFFAYSÁNDOR NOSZKÓ ISTVÁN badapesti lelkész. rákoskeresztúri lelkész. FŐMUNKATÁRSAK : SCHOLTZ ÖDÖN BLATNICZKY PAL ágfiilvi esperes-lelkész. uinkotai lelkész. DUSZIK LAJOS QÖnÖRYJÁNOS szatmári lelkes*. eperjesi fagyni. iiíax^rató. Megjelenik hetenként epv iven A lap ára : Egész évre 14 K Félévre ... 7 K Egyes szám ára .. 40 j Hirdetések es pulyázarok ar-a: Kirósz oldftl .... . 4.1 R A Ihiiidó hirdetések luege: yezés TAI»

TAREGy ZÉK : VEZÉRCIKK : Azoknak, akik már limeseinek ifi. Duszik Lajos. — Pioírokom temetőben uan egy sirhant. Dzurányi Dezső. — Belélet. — Pályázatok és hirdetések. Azoknak, akik már nincsenek itt. Az „Evangélikus Közérdek" 9. számában Kiss Béla tolla alá veszi egy cikkemet, mely a MELE lassú mozdulásainak erőtlenségét tárgyalva azokat vádolja a stagnáláshoz nagyon hasonló lassúdás okozóiul, akik „nincsenek itt", t. i. akik még nem tagjai az egyesülétnek. Kiss Béla egy uj csapatot vonultat jel azokból, akik — már nincsenek itt, t. i. akiknek- már elég volt a MEEE. Szerinte valami visszariasztó, elkedvetlenítő szeretetlen közszellem teszi, vagy tette a MELE levegőjét sokakra elviselhetetlenné. Eseteket — kettőt — hoz jel, melyek két jiatal, ambiciózus lelkészt vetettek messze az Egyesülettől, amenynyiben munkájukat, ijjui lelkük melegével és nemes becsvágyával megirt munkájukat nem jogadta azzal a „biztató, kedvetadó megértéssel és testvéries jóakarattal, amelyre épp a hirdetett testvériség evangéltumi elvénél jogva s a kartársi szeretetre már ex ojjo kötelezett lelkésztől méltóan várható testvéries lelkületnél jogva számitottak. t Ez a stagnálás személyes oka. Van azonban szerinte egy másik; és pedig egy hívafáselvétésbeli ok. A MEEE ugyanis; —mint Kiss Béla állitja — „szükségtelen^ kormányzói jelleget tükröztet^vissza" holott „a MEEE-nek csak egyjDositiv'jeladata lehetett: evangéliumi közszellemet teremteni a lelkészi karban s ezzel erőt és egységet teremteni az összes többi szervek munkálkodásának jellenditésére." Nem érdektelen e két ok szemébe néznünk. Mert vagy tévesek ezek s akkor ennek bebízonyitása kötelességünk, vagy igazak s akkor meg kell szüntetnünk, hogy okozatuk — a sok értékes lélekerő, a sok munkát kereső tisztes becsvágy és az egységes, egyetemes kartársi közszellem egy műhelybe, egy porondra, egy tűzhelyhez koncentrálhatásának lehetetlensége — megszűnjék. Értem én Kiss Bélát. Értem az ő nagyot várt és épp ezért nagyot csalódott lelkének elkedvetlenedését És értem a társait. Ha keserű kedvemnek, mely olykor, a lélekszárnylecsüggesztésének komor meddő percein el-eljog, szabad utat engednék, bizony jekete lenne gondolatom menete, melybe mint sötét tövisjüzérbe bekötném a mi szóval hirdetett de cselekedettel oly ritkán megbizonyított evangélumi szeretet-elvünk cserbenhagyásait. Ezeket a zászlóhagyásokat. De veszi azt észbe Kiss Béla testvérem, hogy ennek a szeretetlen közszellemnek még nehezebb lesz gátat vetnünk, még nagyobb szakadékok hasítására s még több lélek elkedvetlenedésére adunk alkalmat, ha távol maradunk. Minden igaz erejű léleknek, minden értékes. másM