Evangélikus Őrálló, 1915 (11. évfolyam)

1915-05-29 / 22. szám

218 állva, a kétkedőket Pázmány szauaiual kérem : „fí nevetést utoljára hagyják és mennél hitetlenebb az általam elhitetendő, annál nagyobb vigyázásban legyen figyelmességtek a hallgatásra" Assakürt (Nyitra m.) Bathureczhy Lássló ev. lelkész Beszámoló. (Folytatás.) Brünnben összesen 2A kórházat látogattam meg. Ezek kb. 6700 betegre vannak berendezve. S bizony összesen esak 23 magyarországi evangélikust találtam. Volt olyan nap, a mikor 7—8 kórházat bejártam és esak egyet találtam. A keresés néha nagyon nehéz volt. Pl. épen a brünni helyőrségi kórházban semmiféle kimutatást nem készitenek a betegek vallásáról. Szobáról-szobára kellett mennem s mindegyikben három nyelven kérdezősködni, hogy nines-e ott magyarországi evangélikus. Egyet sem találtam. Már el akartam hagyni a kórházat, a mikor — szinte véletlenül — megtudtam, hogy egy evangélikus mégis van a nagy kórházban. A fertőző osztályon szuronyos katona által őrizve egy szegény szerémmegyei sváb földművest találtam. Még a legnagyobb brünni kórházban, a tifusz és vérhasbetegek kórházában is, a hol télen nagyon sok magyar volt, sem találtam egyetlenegy hívünket sem. De épen azért, mert esak hosszas keresés után itt-ott találtam egy-egy lelket, volt a munkám gyönyörűséges. Ha utcáról utcára, emeletről emeletre, teremről teremre járva végre találtam egyet, fölujjongott a szivem. S az az egy is örült, a mikor idegenek között, katholikus környezetben odalépett elé egyházának küldötte. Felejthetetlen lesz számomra pld. egy dunagálosi ember öröme, a ki szinte nem tudott fölocsudni ámulatából, hogy neki ilyen látogatója akadt. Néha valósággal detektiv módra kellett nyomozni. Egy apáca kórházban kijelentették, hogy nincs ott evangélikus katona. Azt azonban megmondták, hogy van egy magyar. Bementünk hozzá. (Sehenner tábori lelkész ur is velem volt.) S a nagy szürke teremből már messziről felénk rikitott egy huszárnak piros nadrágja, kék mentéje, ugy ült ott az ágya szélén, mint a megtestesült szomorúság és elhagyatottság. S kisült, hogy nem evangélikus ugyan, de református. De épen azért, mert időm legnagyobb része járkálással, keresgéléssel telt el, igazi lelkipásztori munkát nem végezhettem. Hiszen ha találtam is végre egyet, nem időzhettem nála, azokra kellett gondolnom, a kiket még meg kellett keresnem Brünnben, Prágában, Pilsenben, Karlsbadban, stb. ez volt ugyanis az utitervem. S természetesen mivel legtöbbnyire már majdnem felgyógyult betegekkel és sebesültekkel találkoztam, némelyiknél már a hangulat sem volt megfelelő. A mit átéltek, azt elfeledték. Örültem, hogy Isten igéjét s Isten igéjét hirdető iratokat bő mértékben hagyhattam mindegyiknél. S gyakoroltam magamat annak az Ígéretnek elhivésében, hogy az Ur igéje nem tér hozzá vissza üresen, hanem megcselekszi, a mit Ő akar. A brünni munkát, nagynehezen ugyan, de elvégeztem. Folytatni akartam Iglauban. De kimerült idegeim akkor már végképp fölmondták a szolgálatot. Hazajöttem, kötelességemnek tartottam, hogy lemondjak megbízatásomról s munkabíró embernek adjam át helyemet. fí mikor elindultam, örültem annak, hogy a mai nagy idők munkájából én is kivehetem a magam részét. Heveset végezhettem, de azért örülök, hogy legalább ezt a keveset elvégezhettem. S vigasztal az, hogy ha erő híján félbe kellett hagynom a munkát, az Ur szőlőjében fáradtam el. S az végtére öröm, ha ebben a munkában elfáradunk. Báró Podmaniczhy Pál. IRODALOM. Imakönyu evangyéliomi keresztyéneh számára irta Raffay Sándor. Budapest 1915. 228 oldal. Imakönyveink száma egy igen jóval megszaporodott. Raffay az ő erőteljes, magyaros és mégis egyszerű nyelvén megirt imakönyvét kiadta. Előnyük ezen imádságoknak az, hogy nem terjengősek, hanem rövidek, szívből fakadók, szívhez szólók. Minden egyes ima előtt egy alkalmas bibliai vers található, a mely az illető imának mintegy főgondolatát fejezi ki. Nevesebb egyházi költőinktől verses imákat is közöl, igy Szaboleskától, Sántha Károlytól, Kovács Sándortól, Záb^ák Dénestől, Győry Vilmostól, Kuhn Nagy Lajostól, Gyurátz Ferenctől, Torkos Lászlótól. Azonkívül legkedvesebb énekeinkből is közöl benne többet, mindenféle alkalomra egyet kettőt. Az ünnepi imák fejezetében még is találtunk egy kis hézagot, a mennyiben böjti imát nem irt, hanem uizkereszti ima után, mindjárt virágvasárnapi ima következik. Egyébként az imakönyv beosztása a következő: ]ó dolog az Urat dicsérni; otthon; templomban; ünnepi imák; időszaki imák; bűnbánat, töredelem; imák különös esetekre. Ugy vagyunk meggyőződve, hogy ezen kitűnő imakönyv egyházunkban hézagot pótló s azért olvasóinknak igen melegen ajánljuk. N.