Evangélikus Őrálló, 1915 (11. évfolyam)

1915-05-22 / 21. szám

206" hogy ha nem is formailag, de érdemileg véve ugyanolyan színvonalú és berendezésű főiskolákon lássuk el a lelkészképzés és a theol. tudomány irodalmi müvelésének szent ügyét: mint a milyen a róm. katholikusnak sőt immár a reformátusoknak is rendelkezésükre álló egyetemi theol. fakultás. Hogy mennyire ugyanaz érdemileg a kett5, (fakultás és akadémia) éppen a debreceni ref. theol. fakultás szervezete mutatja, a mely miben sem különbözik az előbbi akadémiai szaktól. Ezek előre bocsátása után — ugy vélem — senkinek, de főként magunknak nem állhat jogában és érdekében theol. akadémiáink színvonalát kisebbíteni azzal, hogy a theol, akad. tanári képesítésnek az egyetemi magántanári képesítéssel való egyenrangúságát tagadásba vegyük. Ha pedig ez igy van, akkor a consequential is vonjuk !e, vagyis képesített theol. akad. tanáraink éppen olyan önérzettel (mert jogosan) viselik, a tudományos fokozatot jelentő címet, mint a hogy az egyetemi magántanárok is jogosan használhatják és használják is címüket, jóllehet katedrájok nincs. Frappans bizonyíték egyébként, hogy az egyetemi magántanár, a mennyiben négy semesteren át előadást nem hirdet, elveszíti a venia legendit, de egyetemi magántanári címét továbbra is használhatja. Ez természetes is, mert a professori képesítés oly jogosultság, amely legtermészetesebben tanszéken éruényesülugyan, de tanszék nélkül Is jogosultság marad. Nehogy az olvasó megtévesztésének netáni vádja érhessen, kiemelem, hogy a fenti nézetet tételes jogszabállyal nem támogathatom egyszerűen abból az okból, mert sem a zsinati törvény, sem szabályrendelet, sem állami jogforrás a theol. akad. tanári eim használatának kérdését nem szabályozza. Az egyetemi m. tanári képesítésről is csupán ministeri rendelet intézkedik. Uiszont azonban nem ismerek jogforrást, a mely a eim használatát tiltaná s mint fentebb jeleztem, egyházunknak nem állhat érdekében s nem is lenne méltányos, ha a fentiekkel ellenkező álláspontra helyezkednék. Önként értendő, hogy tanszékkel birt theol. akad. tanár egygyel több jogcímen használhatja címét, mint a csupán képesített tanár. A lieentiátus, valamint a doktorátus szintén tudományos grádusok. E címek használatára nézve szerintem ugyanaz áll, mint a theol akad. tanári eim használatára nézve. Eperjes, 1915 május 15. Dr. Mihler Károly egyetemi magántanár jogakad. dékán. 1915 A mi győzelmünk titka. Akár szenued egy tag, uele együtt szenuednek a tagok mind; akár tisztességgel illettetik egy tag, uele együtt örülnek a tagok mind. 1. Kor. 12 r. 26 u.— A solidaritás természetrajza, lélektana ez az apostoli nyilatkozat, fí testünkbe nagy törvényeket rejtett az Alkotó s a nagy társadalmi problémák, mint a munkamegosztás és jogfelosztás, társadalom és egyén, egyetemesülés és önállóság, osztályozódás és egybehatás rég megoldást nyertek a minden idők társadalmának alápképletében — az ember testi szerkezetében. Menenius Agrippa „meséje" a gyomorról és tagokról nem mese, hanem örök törvény felismerése. Pláto államelmélete egy ideális fogyasztási szövetkezet; mássá lett volna, ha több embertani ismeretet visz e politikai filozófiájába. Pál apostol — ez a beteg testii, de egészséges lelkű ember — azért veszi írásaiban több ízben gondolataihoz a szemléltető ábrát az emberi testről, mert tudott olvasni az embertestbe rejtett törvények között. Milyen eredeti ez a gondolata isi . . . Milyen plasztikus és igaz gondolat: a tagokat érintő szenvedés és gyönyör elosztódása az egész testben. Ő már tudta, hogy a mi szervezetünkben, ebben a mi kis világunkban, mikrokozmosunkban is szabály az erőátvitel s az idegrendszeren — ezen a kis finom telefonhálózaton — végigrezeg egy-egy tag szenvedése és végighullámzik, zsibong egy-egy tag, vagy az egész szervezet egészségének jóleső érzése. Igy van ez az embertársulás valamennyi alakulatában. Csak aránybeli külömbség van közöttük. Feltéve, hogy ideghálózatuk egészséges, mint elektromos vezetékben a váltakozó áram pontosan kicserélődik a tagok öröme — fájdalma, szégyene — dicsősége, szenvedése — tisztessége . . . Ennek az ideghálózatnak, mely a tagokat egy nagyobb egységbe foglalja, a neve: szolidaritás, magyarul és az evangélium szótára szerint — szeretet. Ez a társadalmi ideális alakulatok lelke. Most látjuk e világvihar, e világvizsga idején, hogy a nagy mérkőzésben lényegileg csak az a kérdés: melyik félen erősebb, élénkebb a szolidaritás? Hol, melyik oldalon sűrűbb szövésű az államok etnográfiai szálaiból szőtt kelméje? Hol van az a hatalom, mely az utolsó közkatona lelkét azzal aa emberléleknek túlsúlyos felelősséggel tölti el, hogy az ő vállán fekszik nemzete sorsa, zászlajának dicsősége? Hol, melyik oldalon van az a bűvös erő, mely a ki' EVANGELIKUS ORALLO