Evangélikus Őrálló, 1915 (11. évfolyam)

1915-05-15 / 20. szám

196 a kívánatos testvériség megbontására. (Azt, hogy a kuther Naptár a maga nemében kitűnően szerkesztett s a szerkesztőkiadók nagy áldozatkészségéről és egyházszeretetéről tanúskodó naptár, őszinte jóleső örömmel és készséggel elismerem és magam is kiemelem; ámde ez, épp' ugy, mint a Prot. Árvaházi Naptár szerkesztésével kapcsolatos esetleges kívánalmaink — más lapra tartoznak.) Mindamellett — eltekintve a szabadság elvétől — annál kevésbé lehet ellene kijogást tenni, miután már e naptár is jótékony cél szolgálatában áll. S szerintem az egyházi lapokat annál inkább kell ugyanezen elv szerint elbirálnunk! Fölmerülhet tehát az a kérdés, hogy ha az ev. közvélemény kimondaná is a lapok egyesülésének szükségességét, mi uton szerezne érvényt egyértelmű akaratának oly lappal semben, mely az egyesülés ellen volna? Vagy —mondjuk sikerülne az egyesülés; ám a jövőre nézve, mily módon biztosítaná magát egy uj egyházilap megindításával szemben? Ez a kérdés tehát mindenesetre első sorban a szerkesztő-kiadótulajdonosok elé tartozik. Ámde, mert egyházi lapjaink és olvasó közönsége közt a kapcsolatot nem annyira a rideg jogviszony —, mint inkább a figyelmes és gyöngéd szeretet alkotja, — ez alapon legyen szabad a jelvetett eszméhez hozzászólanom. Önként kínálkozik, hogy a kérdést a szerkesztők és az olvasó közönség szempontjából vegyem bonckés alá; de mert épp az ezen sorok alapjául szolgáló szerkesztői cikk, — bizonyára a többi lap szerkesztősége által is vallott, azon elvnek ad kifejezést, hogy; „teljesen kész alárendelni esetleges személyi érdekeit annak a köznek, a melynek mindnyájan munkásai vagyunk" —, az egyes laptulajdonosoknál tehát az egyesülés akadályaira nem kell számitanunk, — annál kevésbbé, mert nem az egyházi lapokért vagyunk mi, de az egyházi lapok vannak mi érettünk. Marad tehát egyedül az olvasó közönségnek és pedig szellemi és anyagi — szempontja. Szellemi tekintetben lehetőségig követett elvem az, hogy „a nincsen senkiben másban üdvösség . . . . " alapján irott, legellentétesebb cikkeket nemcsak szivesen olvasom, de egyenesen keresem. Én az u. n. orthodoxismus, positivismus és rationatismus szélső irányait eí nem ismerem, én az evangeliom alapján állok. Akármely ismus szolgálatába szegődni nekem sok tekintetben egyoldalúságnak és bizonyos fokig kiskorúságnak tűnik fel — éppúgy, a mint kiskoruságnak tartom kifejezetten valamely politikai párthoz tartozni. S mert az egyes politikai lapok kifejezetten, vagy burkoltan egy-egy politikai irányzat szolgálatában állanak és mert bármely lap megrendelése egyéni függetlenségem, teljesen objectiv látásom kockáztatását jelenti, én valamely egyik politikai lapra elő nem fizethetek; miután pedig a többrevaló előfizetést anyagi helyzetem akadályozza, igy e nemű igényeimet a napoként felváltva vásárolt lapokból elégitem ki. Ugyanabban a lapban, melyből megismerem as egyik párt vélt erényeit, feltárva látom ellenfelének valószinü gyengéit — s az ellentétes irányú lapban teljesen azonosképen. De eltekintve ettől, a kifejezetten egy bizonyos (legyen az politikai, vagy egyházi-) irányzat híveinek is csak javára válik más nézőpontból megirt cikkek olvasása és ismerete. Teljesen méltányolom és megértem például, ha egy prot. ember állandó — természetesen kritikai — figyelemmel kiséri az „Egyenlőség" vagy az „Alkotmány" c. lapokat is s arról, a mit Ballagi tanárom hirdetett, hogy nincs rosz könyv, a melyből tanulni nem lehetne, — nem is beszélek. A szellemi érdek tehát az, hogy az egy hitalap keretén belül egymás mel-