Evangélikus Őrálló, 1915 (11. évfolyam)

1915-05-08 / 19. szám

187" EVANGELIKUS ORALLO 1915 több katonával orosz fogságba került. Az elzárt helyiségben néhány óra múlva észreveszi, hogy a mieink sturmolnak. Nosza ő is kommendánsnak csap fel. Felhivására a mieink az orosz katonákat ügyesen lefegyverezték és igy sikerült megmenekülniük. A segély hely századosi rangban leuő kommandánsa beszélte el az esetet, ki a kollegát kitüntetésre felterjesztette. Esténként haza kerülve a bizonyos X-re a plébánossal beszélgettünk. Eszmecserénk a magyar-lengyel testvériség volt. Lengyelhon egyik legnagyobb fejedelmeként emlegette Báthory Istvánt, majd Dembinszky, Bem alakjait idéztük fel emlékezetünkben. A jó orosz herbata-thea mellett testünk is felmelegedett. Rum nélkül itták, fí szesz állami monopolium, mely most nem kapható, mig a só, dohány szabad forgalom tárgya. Mikor az itt szolgálatot teljesítő őrnagyi rangban levő r. kath. tábori plébános hozzánk csatlakozott, a derék öreg egészen felvidult. Elmondtam, hogy még most is élő nagybátyám 18 éves gimnazista létére Eperjesről 1863-ban résztvett az utolsó lengyel szabadságharcban. Elbeszéltem néhány érdekes élményét. Erre előkerült a pincéből Tokaj féltve őrzött drága gyöngye, egy palack asszu. Hét pohárkával pecsételtük meg a lengyel közmondás igazságát: „Poliak venger dvaj bratanki szem do sabli, szem do sklnki. (Kiejtése szerint irorn. A lengyel és magyar két testvér ott a kardnál és itt a pohárnál.) Erre hivatkozva a plébános a borra mutatott és tovább citált: Nullum nisi hungaricum Hungarie natum Polonie educatum I Sajnos literjéért majd egy rubel vámot kell fizetnie. Az orosz állami segítségben részesiti a papokat; ugy emlékszem a r. katholikusok évi 300 rubelt kapnak. A tábori plébános elbeszélte, hogy előző éjjel álmából keserves sóhajok, majd elfojtott fájdalom hagjai zavarták fel. Gyertyát gyújtott. Ekkor észreveszi, hogy a szobában levő családnál, melynek díványa volt fekhelye, a gólya kelepelni kezd. Azonnal felöltözködött és minthogy más az utcára ki nem mehetett, a tudós asszonyért sietett. Szíves fáradozása kedves emlékeként a kereszapai tisztséget viseli. X-ből tovább utazva mint eddig is végnélküli trénkolonokkal találkoztunk. Térképemen észrevettem, hogy Osztrolenkához közeledünk. Felhívom erre a tábori esperes figyelmét. Megállapodunk. Meg fogjuk nézni Kosciusko születési házát. Oda érünk. A községi cimtábla Osztrolenkát mutatott ugyan, de itt azt kellett megtudnunk, hogy a szabadsághős a varsói kormányzóság hasonnevű községében született. Minden községi cimtáblán ki van téve a közigazgatási beosztás ves, gmina poviat, gubernium neve. Község, járás, megye, kormányzóság bár nem a mi értelmünkben. — A gubernium élén áll a gubernátor, 10 gubernium élén az obergubernátor. 12 napi viszontagság után visszatértünk a német határra. Epen jókor. Kommandónk tovább vonult. Négy nap múlva dec. 23-án este Novoradomskba érkeztünk. Itteni kórházi állapotainkról hallgatok. — Megtudtam, hogy helyben ev. templom van. Azonnal felkerestem az egyházfelügyelőt, kivel megállapodtam, hogy ünnep első napján d. e. 11 órakor fogom a magyar istentiszteletet megtartani. Ev. német egyház van Csensztochova, Pietrokov, Belehatov városokban is lelkésszel. Superintendensük Varsóban lakik. Több falusi egyházunk is van. Ezek már inkább vegyesek, többnyire lengyelek. Novoradomsk is egy ilyennek a filiája. Itt 200 német család tartja fel az egyházat és dacára annak, hogy nincsen köztük gazdag ember — többnyire hivatalnokok, munkások, földművesek a tagjai — mégis sikerült 30000 rubelért vörös téglából egy impozáns gót stilü templomot toronnyal emelniök. A gyülekezet áldozatkészségét dicséri azon körülmény, hogy sem orosz, sem német részről semmi hivatalos vagy egyesületi segítségben nem részesült és ennek dacára alig maradt 2000 rubel tartozása. Ez különösen Eehaust Gusztáv felügyelő érdeme — foglalkozására nézve könyvelő — ki 5 é;;ig úgyszólván minden vasárnapját a vidéken való gyűjtéssel töltötte el. Külsőleg a templom teljesen kész, belül a szószék, a padok egy része és padlózat hiányzik. Annak dacára, hogy a munkálat a háború miatt félbemaradt és igy fel sem volt avatható, a gyülekezet kántora harmónium kísérete és praedikáeió olvasása mellett buzgón látogatja. Az istentisztelettartáshoz illetékes kommandásomtól engedélyt kértem. Azt kérdezte les.z-e katonai hallgatóságom, mivel e nélkül, mint más kollegával megesett, szégyent vallanók. Kénytelen voltam garanciát vállalni. Isten nevében megindultam Novoradomsk utcáin az átuonulóban levő éz ott megszált katonákat egyenként vagy csoportonként felszólítva, hogy az istentiszteleten jelenjenek meg. Fáradozásom sikerrel járt. Szép számú katonai hallgatóság töltötte be a templomot. Uoltak olyanok is kik keresztvetéssel letérdepelve léptek be az Isten házába. A zengzetes, édes anyanyelv hallása utáni vágy, még a más felekezetbelieket is beszólította. — A prot. katonák közül többen részt vettek a német istentiszteleten, mely után közvetlenül kezdődött a mienk. A helybeit gyülekezet a tágas kórusra vonult. Kérésemre