Evangélikus Őrálló, 1915 (11. évfolyam)

1915-05-08 / 19. szám

1915 harmónium kíséret mellett elénekelték az Erős Várunkat. Nekünk katonáknak a különböző felekezetek és nyelvek miatt lehetetlen lett volna karácsonyi istentisztelethez méltóan énekelnünk. A szent estén minden fegyvernem részére külön karácsonyfa lett felállítva, mely alatt minden katona megkapta a maga Liebes Gábeját. A tiszti étkezdében is egy remekül feldíszített fa volt felállítva. Itt mindnyájan megkapták Őfelsége arcképét egy lev. lapon, egy bőrkötésű noteszt „Weihnachten im Felde 1914" nyomással és egy sapka mellé tűzhető imitált hóval behintett müvirágcsokrot. Társalgásunk fcnalát mintha valami titkos erő elvágta volna. Többet hallgattunk, mint beszéltünk. Lelkileg mindnyájan otthon voltunk. Ez a szomorú hangulat sugallta egyházi beszédem thémáját, mikor az evangyelmi textus alapján a karácsonyfáról elmélkedve kifejtettem, hogy az 1) a családi boldogságnak 2) a reménységnek 3) a békességnek jelképe. Katonáink egy része még a szószéki funeíio megkezdése előtt a padra borult, honnan fejét csak az áldásra emelte fel. Ily fjgyelmes, odaadó hallgatóságom még sohasem volt. — Az Istenigéjét ott tudjuk igazán megbecsülni, hol annak hirdetése, hallgattása után hosszabb ideig sovárogva az Isten házában csak ritkán jelenhetünk meg, hogy az ő Lelkének erejével egyesülhessünk. Imádságom utolsó szavaival végzem : Mennyei Atyánk Gondviselő Istenünk] Hittel, reménységgel Hozzád esedezünk, Vedd oltalmadba, segítsd diadalra nemzetünk, Oh ne adj, kérünk, több ily karácsonyt nekünk Dzurányi Dezső ' IRODALOM. lilinkelmann, Die Offenbarung. Dogmatische Studien. Gütersloh (Bertelsmann) 1913. 508 lap. Ára kötve 10 márka. Derék hittani monográfiájának „bevezetésében" találóan mondja az ismert nevű szerző, hogy az ujabb hittani fejlődés megint előtérbe juttatta annak egyik sarkalatos hittételét: a kijelentés tanfogalmát. Ker. vallásos tudatunk és ismeretünk egyik központi kérdése, a mellyel áll vagy esik a keresztyénség, sőt minden positiv vallás az isteni kijelentésre viszi vissza a maga eredetét, fl vallások összehasonlító története vagyis az általános vallástudomány a maga módszerével nem képes a keresztyénség előál186 lására, mert maga az evangelium az isteni kijelentés evangeliuma és Krisztus, prófétai személyisége az isteni kijelentő. Ezen épül föl a miszszió, ez biztosítja az igehirdetés hatását s igazolja a theol. tudomány jogosultságát most és mindenkoron. De ez a kijelentés korántsem hittani tételek kérdése, vagy hierarkiai pápás tantekintély, sőt nemis dogma, hanem objektív történeti faktum és objektív lélektani istenemberi életfolyamat a hiDŐk szivében. Izráel vallásának is a gerince, és jézus messiási hivatásának a központja. Történeti előkészítői a Krisztus előtti positiv vallásalakok. Fogalma kizárólag vallásos jellegű s kettős alakja az inspirátió s a csuda. Nem „őserő", vagy Schoppenhaue^-féle „tudattalan vasakarat", hanem személyes isteni pädagogia az emberiség vallásos élettörténetében, mely subjektive véve a hivő lélekben végbement istenemberi életfolyamat, s objektive valóságos Isteni munkásság, igazi actus divirus s mint ilyen objektiv biztositéka szent vallásunk igazságának. Különös megnyilatkozásénak orgánumai a természet, a történelem, az emberi lélek és főleg a lelkiismeret. Ismertető jelei az egyetemesség, az eredetiség, a pozitiuitás s a történeti folytonosság. Szerzőnk a nagyhírű orthodox dogmatikus Gerharddal kezdi meg fejtegetéseit, ki tudvalevőleg a kijelentés pozitivitását: az istennek folytonos élő és teremtő munkásságát hangsúlyozta egyoldalúan annak történeti jellege rovására. Majd az angol deisták annak egyetemességét vitatták annak eredetisége rovására, a mi az ő sajátos isteni fogalmuk mellett épen nem lep meg bennünket. E pozitiuitást támadja Semler Is, az ujabb theológiában a történetkritikai módszer megalapítója, a mi aztán a kijelentés fogalmának rationalista ellaposodására vezetett. Mélyebben hatolt bele a problémába Lessing mellett főleg Bengel, a nagy rvürttembergi biblikus theologus s annak bibliai értelmezését hangoztatta. A bibliai kijelentés-fogalom kidomboritása volt az ő célja, amivel tág tért nyert universalizmusának és pozitivitásának, történetiségének és örökkévalóságának, tekintélyének és szabadságának beható kifejtésére. Sajnosan nélkülözöm a testes monográfiában Rothe és az erlangeni Hoffmann fejtegetéseit. Előbbi tudvalevőleg „Zur Dogmatik" e. kiváló müvének „Offenbarung" c. fejezetében foglalkozott krisztiológiai alapon behatóbban a kijelentés fogalmának dogmatikai megvilágításával. Ő fejtegette, hogy Krisztus a próféták és az apostolok a kijelentés eszközei s a szent lélek annak a hívekkel való közlője. Ez a „testimonium spiritus sancti" helyes értelme. Örvendetes, hogy napjainkban a kijelentés fogalma 183 eVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 188