Evangélikus Őrálló, 1915 (11. évfolyam)

1915-05-01 / 18. szám

174 nem vesszük észre, hogy ebben mi lelkészek, illetve azoknak többsége a legragyogóbb példát adja a híveknek. Hát nem-e a legnagyobb közöny, több: nemtörődömség kell ahhoz, ha egy ilyen testületet, mint a magyarhoni evang. egyház lelkészi karát nem lehet egy egyesületbe tömöríteni? Évek hosszú során szerzett tapasztalatok bizonyítják, hogy milyen erő van az egyesülésben. Ezt belátta minden rendű és rangú tisztviselői testület; belátták a különböző ipari munkások és mivel egyesületekbe tömörültek, csodálatraméltó egyetértésükkel, fáradhatatlan munkálkodásukkal fényes eredményeket tudtak elérni. Csak mi lelkészek nem akarjuk ezt megérteni, nem akarunk tanulni, nem akarjuk a kor intő szavát jigyelembe venni! Pedig ugyebár mindegyikünk érzi azt a fonák helyzetet, a melyben vagyunk s az egész vonalon tapasztaljuk gyengeségünket, sőt tehetetlenségünket, a melyben a magunk sorsán segíteni nem tudunk, mert csupán panaszkodásunkkal soha sem tudtunk semmit elérni. — S valljuk be, hogy az eddigi eredményeket tisztán a református testvéregyház lelkészi karának, az ő tömörülésüknek köszönhetjük. Igaz, hogy nálunk az egyetértés, az összetartás, a legnagyobb akadályának látszik lenni, a három nyelvűség. De hát ezen már egyszer felül kell emelkednünk. Többnyelvűséget tapasztalunk más felekezeteknél is, például a róm. katholikusoknál, avagy a zsidóknál is, de ott az egyáltalán nem akadály arra, hogy a lelkészek egy kellőleg fegyelmezett s egymást megbecsülni tudó testületet ne alkossanak, pl. a katholikusoknál; nem akadály arra, hogy igazi, lelkes, buzgó, áldozatkész egyesületbe ne tömörüljenek, mint például a zsidó papok a rabbi egyesületben. Pedig ez a széthúzás, ez a szervezetlenség, ez a meg nem értés, ez a mi gyengeségünknek legfőbb oka. 1915 Ezt meg kell szüntetnünk, ha a jövő alakulataiban megállani és haladni akarunk. — Meg kell tanulnunk, hogy mindenek előtt egymás iránt bizalommal legyünk; meg kell tanulnunk azt, hogy esetleges személyes érdekeinket is teljesen rendeljük alá annak a köz érdekeinek, a melynek tagjai vagyunk. — Mert ugy látszik ez a bizalom hiányzik sokaknak lelkéből s azért húzódnak viszsza a köz érdekeinek szolgálatától. Egy Urunk van, egy célunk van, ugyan azon eszközökkel kell ezen célt szolgálnunk. Ugyan egy forrásból nyerjük jutalmunkat is, tehát ugyan egy törekvéssel, ugyan egy akarattal is kell lennünk, tömör sorokban küzdenünk az Isten országáért ép ugy, mint földi boldogulásunkért is. Félre tehát a bizalmatlanság érzetével, félre a széthúzás rossz szellemével, félre e gyengeségünk főokával: a meg nem értéssel, legyen a kibontott M.E.EJ.E. zászlaja az, a mely alatt mindnyájan rendületlenül ott álljunk. TÁRCA Isten-látások éjszakáján. (E uerset Sipos András barátomnak küldöm.) Päpoh voltunk, kik összejöttünk, Csodákra váró, bús papok. Lelkünkben égtek rötvilágu máglyák S ébredtek rózsás hajnalok. E hajnal pirja vetett fényt szobánkra, F-ölgyult szivünk összedobbant legott, Szent borzadálylyal néztük egymás arcát: — Az Eszme él — bennünk föltámadott. Papok voltunk, kik összejöttünk Vágyaktól égve, szomorún, De felgyúlt lelkünk nagy vitákba olvadt S életkedvünk eröt vett a bún. Idéztük Istent Jákob nagy hitével, S öleltük Krisztust görcsösen, S kértük, hogy e megváltó éjszakát Értünk, közöttünk töltse el. EVANGÉLIKUS ŐRÁLLÓ