Evangélikus Őrálló, 1915 (11. évfolyam)

1915-05-01 / 18. szám

174 nem vesszük észre, hogy ebben mi lel­készek, illetve azoknak többsége a leg­ragyogóbb példát adja a híveknek. Hát nem-e a legnagyobb közöny, több: nem­törődömség kell ahhoz, ha egy ilyen tes­tületet, mint a magyarhoni evang. egy­ház lelkészi karát nem lehet egy egye­sületbe tömöríteni? Évek hosszú során szerzett tapasztalatok bizonyítják, hogy milyen erő van az egyesülésben. Ezt be­látta minden rendű és rangú tisztviselői testület; belátták a különböző ipari mun­kások és mivel egyesületekbe tömörül­tek, csodálatraméltó egyetértésükkel, fáradhatatlan munkálkodásukkal fényes eredményeket tudtak elérni. Csak mi lelkészek nem akarjuk ezt megérteni, nem akarunk tanulni, nem akarjuk a kor intő szavát jigyelembe venni! Pedig ugyebár mindegyikünk érzi azt a fonák helyzetet, a melyben vagyunk s az egész vonalon tapasztaljuk gyen­geségünket, sőt tehetetlenségünket, a melyben a magunk sorsán segíteni nem tudunk, mert csupán panaszkodásunk­kal soha sem tudtunk semmit elérni. — S valljuk be, hogy az eddigi eredmé­nyeket tisztán a református testvéregy­ház lelkészi karának, az ő tömörülésük­nek köszönhetjük. Igaz, hogy nálunk az egyetértés, az összetartás, a legnagyobb akadályá­nak látszik lenni, a három nyelvűség. De hát ezen már egyszer felül kell emelked­nünk. Többnyelvűséget tapasztalunk más felekezeteknél is, például a róm. katho­likusoknál, avagy a zsidóknál is, de ott az egyáltalán nem akadály arra, hogy a lelkészek egy kellőleg fegyelmezett s egymást megbecsülni tudó testületet ne alkossanak, pl. a katholikusoknál; nem akadály arra, hogy igazi, lelkes, buzgó, áldozatkész egyesületbe ne tömörülje­nek, mint például a zsidó papok a rabbi egyesületben. Pedig ez a széthúzás, ez a szerve­zetlenség, ez a meg nem értés, ez a mi gyengeségünknek legfőbb oka. 1915 Ezt meg kell szüntetnünk, ha a jö­vő alakulataiban megállani és haladni akarunk. — Meg kell tanulnunk, hogy mindenek előtt egymás iránt bizalommal legyünk; meg kell tanulnunk azt, hogy esetleges személyes érdekeinket is tel­jesen rendeljük alá annak a köz érde­keinek, a melynek tagjai vagyunk. — Mert ugy látszik ez a bizalom hiányzik so­kaknak lelkéből s azért húzódnak visz­sza a köz érdekeinek szolgálatától. Egy Urunk van, egy célunk van, ugyan azon eszközökkel kell ezen célt szolgálnunk. Ugyan egy forrásból nyer­jük jutalmunkat is, tehát ugyan egy tö­rekvéssel, ugyan egy akarattal is kell lennünk, tömör sorokban küzdenünk az Isten országáért ép ugy, mint földi bol­dogulásunkért is. Félre tehát a bizalmatlanság érzeté­vel, félre a széthúzás rossz szellemével, félre e gyengeségünk főokával: a meg nem értéssel, legyen a kibontott M.E.EJ.E. zászlaja az, a mely alatt mindnyájan rendületlenül ott álljunk. TÁRCA Isten-látások éjszakáján. (E uerset Sipos András barátomnak küldöm.) Päpoh voltunk, kik összejöttünk, Csodákra váró, bús papok. Lelkünkben égtek rötvilágu máglyák S ébredtek rózsás hajnalok. E hajnal pirja vetett fényt szobánkra, F-ölgyult szivünk összedobbant legott, Szent borzadálylyal néztük egymás arcát: — Az Eszme él — bennünk föltámadott. Papok voltunk, kik összejöttünk Vágyaktól égve, szomorún, De felgyúlt lelkünk nagy vitákba olvadt S életkedvünk eröt vett a bún. Idéztük Istent Jákob nagy hitével, S öleltük Krisztust görcsösen, S kértük, hogy e megváltó éjszakát Értünk, közöttünk töltse el. EVANGÉLIKUS ŐRÁLLÓ

Next

/
Thumbnails
Contents