Evangélikus Őrálló, 1915 (11. évfolyam)

1915-01-09 / 2. szám

1915 Németország — mint hallom - már a háború kitörésekor gondoskodott arról, hogy az állami és kulturális életnek határszéli szervei és intézményei ideiglenesen a birodalom belsejébe helyeztessenek át, a hol zavartalanul folytatják működésüket. Önként merül fel hát a kérdés, vajon nem lehetne-e az eperjesi theol. akadémiát ideiglenesen olyan városba áthelyezni, a hol a lelkész-képzés nagyon fontos s éppen a mai megpróbáltatások között felette sokoldalúnak és eredményesnek Ígérkező munkája zökkenés nélkül folyhatnék tovább? flzt hisszük, hogy Budapesten a szerenesés és talán legkevesebb anyagi áldozatot igénylő megoldás feltételei adva vannak. Bizunk ugyanis abban, hogy az egyetemes egyház, valamint a bányai kerület — a mely külön theol. akadémiát nem tart fenn — készséggel támogatnák az eperjesi theol. akadémiát fenntartó tiszai egyházkerületet ideiglenes áthelyezéssel járó áldozatok elviselésében. A budapesti egyházközségek nagy arányai, belmiszsziói tevékenysége, iskolai épületei, az értesülésem szerint most részben üres „Luther Otthon" stb. stb. mind mind jogosulttá teszi azt a reményt, hogy az eperjesi theol. akadémiának ideiglenesen Budapestre való áthelyezése szerenesés gondolatnak fog bizonyulni. A tanároknak és családjaiknak átköltözése aligha járna több anyagi áldozattal és kellemetlenséggel, mint a folytonos menekülésre való készenlét, ingóságaiknak hol ide, hol oda való szállitása, télviz idején többször is ismétlődő vándorlásuk. Ha igaz a praemissa, mely szerint a kulturális munkának, főként pedig a lelkészképzésnek szünetelni nem szabad, akkor menjünk egy lépéssel tovább, vagy legalább is tegyünk kisérletet a helyes megoldás felé! Bányai. Katonáink között. fl Keresztyén Ifjúsági Egyesületek magyar nemzeti szövetségének megbizásából 1914. december 15-én kezdtük meg a „Budapesti Katona Otthon" berendezési munkálatait, a „Budapesti Ref. Keresztyén Ifjúsági Egyesület helyiségeiben, melyet az egyesület vezetősége ingyen bocsát rendelkezésünkre. A bútorokat a célnak megfelelően rendeztük el, átalakítottuk a villamvilágitásí vezetéket transparensképek bemutatásához, meg is erősíttettük vetített képek előadásához. Újságjaink számát megszaporítottuk német, horvát és román nyelvű lapokkal, képes folyóiratokkal. Egyik szekrényünket, melyben teáscsészéinket őrizzük, megtöltöttük magyar, német, tót, cseh, román, horuát, lengyel, szerb bibliai részekkel s a Eorántffy Zsuzsánna keresztyén nőegylet által kiadott „Isteni napiparancsokkal" magyar vitézek számára. Beszereztünk tentatartókat, Íróeszközöket, levélpapirost, hamu és gyufatartókat, poharakat, asztalokat s igen nagy mennyiségű társasjátékot. Sakkot, malmot, dámavárjátékot, halmát, dominót stb. Mindent persze kegyes adományokból. Kaptunk később egy kitűnő grammofont is lemezekkel együtt. Nyomattunk 5000 db. meghivót hat nyelven a következő szöveggel: Szívesen meghívunk minden katonát, a sebesülteket is, hogy látogassák meg a budapesti katona otthont IX., Ferenc-körut 12. sz. I. emelet 6tik ajtó alatt. Minden nap délután 2 óra után estig itt kellemesen tölthetik el idejüket a meleg társalgó és olvasó szobában. Játszhatnak társas játékokat, olvashatnak újságokat és jó könyveket. írhatnak leveleket (levélpapirost és írószert ingyen kapnak). Néha-néha hallgathatnak érdekes előadásokat, olykor vetített képekkel. Gondoskodunk ezenkívül egyéb jóravaló szórakozásról is. Minden katonát szívesen látunk. A belépés díjtalan! Dec. 18-án estére elkészültünk ez előmunkálatokkal. A ker. ifj. egylet hölgybizottsági tagjai, az egyesületi tagok, cserkészek s jó magam zsebre raktunk egy nagy csomó meghívót, melyekkel neki vágva az utcáknak, a kaszárnya környékének kiosztogattunk a „vitéz urak" között. 19-én délelőtt is folytattam még az osztogatást. E nap délutánján két órakor megnyílott az otthon. Az első uendég. Bizonytalan, bátortalan csengetés. Szaladok s kinyitom az előszoba ajtót. Beeresztem azt az egy katonát, aki kezében a meghívót szorongatva tört magyarsággal kérdezi „bor? ser? Nem