Evangélikus Őrálló, 1915 (11. évfolyam)
1915-01-09 / 2. szám
1915 EVAN GEL IK US ORALLO - •- '15 kocsma ez uitéz ur 1 Magyarázom neki s biztatom befelé. De sehogy sem akar menni csak gyanakodva néz körül. Végre ugy segitettem a dolgon, hogy kinyitottam előtte az ajtót s azt mondtam neki, hogy itt nem lehet pénzt költeni. Erre aztán belépett. Elmagyaráztam neki mindent; Itt lehet játszani, itt lehet levelet irni, itt lehet olvasni vagy képeket nézni ingyen. Megszólal: Uan-e román újság ? Az nincs, hanem román biblia az van. Mindjárt adtam is neki. HatároEoltan örömmel fogadta. Leültem vele az asztal mellé s megkértem, hogy irjon egy román lap szerkesztőségének levelet, hogy küldje a lapot ingyen az Otthonnak. Megtette. Aztán még megirt néhány levelet és eltávozott. 0 volt az első s ezen a napon az egyetlen vendég. Még ez este és másnap délelőtt újból neki láttam a meghivó osztogatásnak s másnap már csakugyan jött egyszerre két katona. £3 fogadás. Minden katonát személyesen fogadok az előszobában. Kezet fogok velük, lesegitem a kabátjukat, megkérdem milyen anyanyelvűek, aztán bevezetem őket az otthon 2 szobából álló helyiségébe, elmagyarázom nekik, hogy mit lehet itt csinálni. Hellyel kinálom meg őket, elkérdezem az állapotukat s aztán adok mindegyiknek egy uj testamentumi részt (kinek-kinek az anyanyelvén) s a magyarul tudóknak egy-egy isteni napiparancsot is. fi foglalkozás. Kikérdezem, illetve miután már egy-két önkéntes munkatársam is van, kikérdezzük a jövevényeket, hogy mit óhajtanak. Óhajuknak megfelelően a kezébe adjuk a lapot vagy az Íróeszközt, vagy a játékot. Kártya nem lévén, igen sokan nem tudnak játszani. Hát ezeket megtanítjuk a különféle társasjátékokra. A magam részéről igyekszem komolyan is foglalkozni velük egy kis bibliai beszélgetés alakjában. Ez nehéz, részben a sok nyelvűség miatt. Mégis sikerült már három ízben, letelepedve az asztalok körül magyar és német nyelven bibliai beszélgetést folytatnom. Mondanom sem kell, hogy felemelő volt. flz elöörsöh. Természetes, hogy csak a későbbi napok folyamán alakult ki így a foglalkozás módszere. A második napon még kissé hiányosabb, de nem kevésbé eredményes volt. Feltűnő, hogy a katonák bizalmatlanok az otthonnal szemben. Azt hiszik, hogy valami üzlet van a szives meghívás mögött, s hogy valami élelmes vállalkozó a meghívón kínált előnyök nyújtása mellett valami uton módon mégis csak el akar valamit adni nekik. S ebben igazuk van, hisz annyi lelketlen kalmár használja ki járatlanságukat. Érdekes tapasztalatunk volt mindjárt a második napon. Becsengetett négy vagy öt román nyelvű tüzér. Szívesen fogadom őket a fent kiirt módon, de minden hatás nélkül. Nem tették le még a sapkájukat sem, csak engedelmet kértek, hogy megtekinthessék a helyiséget. Körülvezettem s leültettem őket. Lehetett ugy fél három. Megtanítottuk őket játszani, aztán levelet írtak, majd szépen elbeszélgettünk. Telt, mult az idő. Fél hat lett. Szégyenkezve is, nevetve is áll fel közülök az egyik. S bocsánatot kér, hogy még mindig nem vetették le a kabátot, pedig már három órája, hogy itt vannak. Csak azért jöttek, hogy körül nézzenek s észre sem vették, hogy eltelt három óra. Most már elmennek, de a míg Pesten lesznek mindennap eljönnek. El is jöttek, sőt a „derékcsapatot" is elhozták magukkal. Adományok, tea délutánok. Alig hogy megindult a munka, a vonaton találkoztam egy kedves péceli házaspárral Tarnay Endre úrral és kedves nejével. Természetes, hogy elbeszéltem nekik munkámat, ennek módját, s mindazt, amit célzunk vele, az eredmény az lett, hogy egy szép napon kaptunk tőlük 300 cigarettát, egy csomó „Uasárnapi Ujság"-ot tea süteményt, szalon cukrot, mákos és diós kalácsot. Uettünk hozzá teát, cukrot, citromot, fügét s még más süteményt és cigarettát s karácsony estéjétől kezdve az ünnepekben minden délután fényes ozsonnát csaptunk. Az adományoknak folytatása lett. Egyszer ellátott bennünket a hölgybizottságunk teával és hozzávalóval azután kaptunk még több cigarettát. Másszor a svábhegyi Molnár-család adott kolbászt és süteményt, a B. R K. I. E. felvágottat, ugy hogy ujabb két teadélutánt tudtunk rendezni, s karácsony este óta minden katona, amint belép az otthonba, két cigarettát is kap. Gróf Zichy Házmérné és leánya egy gramofont adtak. Azóta hangversenyt is rendezünk. Elképzelhető, hogy milyen jól esik mindez a katonáknak. Példáh. Egy bécsi szakácsot (nyomorék lett jobb kezére) az utcáról hiutam fel. Fogadtuk, foglalkoztattuk. Másnap tiz barátjával jött egyszerre. Egy horvátországi kereskedelmi könyvelő maga beszélget és foglalkozik honfitársaival és megszerezte számunkra az „Obzort" Egy debreceni földmives polgár elhozta vagy 8 szobatársát a kórházból, pedig egy szót sem tud velők beszélni, mert németek és lengyelek. Egy kassai vasutas nem győzött hálálkodni és csodálkozni a
