Evangélikus Őrálló, 1915 (11. évfolyam)

1915-04-03 / 14. szám

1915. EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 135 Hozsánna Mester 1 Oh jövel hozz fényt, vak éjszakánkra. Bonts uj rügyet a hült szivek felett. Tanits feledni, tanits remélni, Hogy áldott legyen eljöveteled, Feltámadásod . . . LINDTNER VILMA HUSVBTl STRÓFÁM. Hl SOHASEM HITT Tagadta mindig Isten lételét És mint ábrándos, naiv, gyermek-mesét Gúnyolta a föltámadást, hitet, Dőre reményit balgák ezrinek. De egyszer mégis, hús, komor napon, Hogy ott térdelt sírt a ravatalon : — Sötét kebléből tört sóhaj fakadt S egy húr pártos lelkében megszakadt. Egy húr, amelynek fájó hangja volt, Egy húr, és az, — ki Istennel dacolt, Hi sohsem hitt, és mindig lázadott: — Mellet verve halkan imádkozott. ÚTSZÉLI HERESSTFA. Hogyha kikacagják legszentebb imádat, S szelid

í esdő szódra vad szidalom támad, S ha gúnyt üz belőled a balga, a dőre, S akii ajkad áldott, reád mocskot, sárt dob: Nézzél a keresztre s menj bízva előre. Útszéli kereszten, — ott az Isten ember, Tőle a megfáradt s megtört új erőt nyer. És akit általjárt a csalódás tőre: Ha fölnéz Hrisztusra, hitben fürdik újra S megy már nem csüggedve, megy bízva előre. Útszéli keresztfa — erőtlenek vára, A küzdők fegyvere, paizsa, dárdája S rajt az Istenember örök, nagy időkre Csodás példaképen — aki az útszélen Roskad a terhétől — amíg megy előre. Útszéli keresztfa — s rajt Igazság, Eszme, Bár kezem s a szivem dárdavas szegezze S csak a nagy halálban leljek pihenőre: Te légy csak előttem, hogy én is akképen Mind a keresztfáig törhessek — előre. Gyúró Nagy Lafos Mikor a ianusiloány nem fanusituáriy. Hörk József egykori eperjesi eollegiumi igazgatónak s időjártával pozsonyi th. akadémia tanárának az egyházpolitikai törvények azon paragrafusának magyarázatával, mely a polgári hatóság engedélye nélküli fungálást tilalmazza, volt a jelszava, a mit a theolóqiai hallgatóság előtt nem szűnt meg eléggé hangsúlyozni ekkép szólván: tanúsítvány, tanusitvány és tanusitvány ! Igaza volt. Tanusitvány bekövetelése keresztelésnél, esketésnél, temetésnél. Ebbe az uj törvényes rendbe a paragrafusok alkalmazásánál nehezen törődtünk bele nemcsak mi, a világi illetékes hatóság is. Kereszteléseknél igy gondolkoztunk : e szentség kiszolgáltatásával mi adunk az újszülöttnek nevet, tulajdonképen nekünk kellene tanúsítványt adni a polgári anyakönyvvezető számára, a ki hivatalos elfoglaltsága miatt elmulasztott Ilyet adni, mi meg nem igen törtük magunkat valami nagyon utána. Később beláttuk az idevonatkozó törvény helyes rendelkezését, amennyiben vannak felekezetek, melyek vagy később, vagy egyáltalán nem kereszteltetnek. Amazok közé soroljuk a szektáskodó nazarénusokat és baptistákat, emezek sorába az izraelitákat és a felekezetközieket. Az esketéseknél nemkülönben voltunk. A polgári anyakönyvvezető elfelejtett a házasság megkötése után az elbocsátott feleknek tanúsítványt adni, mi pedig az elmondandó esketési beszéddel lévén lelkünkben elfoglalva, elmulasztottunk olyasmit kérni. A jegyző esküvő után utólag küldte meg s mi, a tanúsítványt elmaradás esetén utólag kértük az irattárba való elhelyezés céljából várva az esp. elnök vizsgálat végett való megjelenését, számonkérését. A násznagyot tanúnak véve a behozandó tanúsítványra vonatkozólag eskettem, ám kikerülendő az eskető kellemetlenségeket, megkeménykedtem s tanúsítvány nélkül, sajnálva ugyan a templomba összegyűlt menyegzői közönséget, nem eskettem. A tanúsítványnak utánaszalajtottam a násznagyot. Temetéseknél sorunk már könnyebb volt. A halotti bizonyítványra a polgári anyakönyvvezető a nyomtatott blankettára ráírván a dátumot s a halott nevét, — rendbe voltunk. Igy festett kezdetkor az egyházi és világi ezen törvényes rendelkezés foganatosítására rendelt tényezők gyakorlatlan eljárása. Később azonban már ment minden a rendes utján s tanúsítvány nélkül nem esett keresztelés, esketés, temetés. Manapság azonban a temetéseknél jogérvényes tanúsítványok dolgában a lelkész nagyon