Evangélikus Őrálló, 1915 (11. évfolyam)

1915-04-03 / 14. szám

134 EVANGELIKUS ORALLO 1913 mindörökre elidegeníthetetlen marad a hitteljes sziv boldog megrezdülése a húsvéti hallelujah symphoniájában, boldog felolvadása ama magasztos győzelem folyton megújúló áíérzésében, a melyet a mi Urunk üdvözítőnk eleven testben aratott a halál felett. És e hitet, és e hit boldogító erejét soha senki el nem veheti tőlünk. Mindörökké tápláléka marad az a keresztyén sziv öntudatos boldogságérzetének, serkentője az fítya kegyelmében való bizodalomnak, záloga a Krisztus által szerzett üdvben vetett reményünk helytálló voltának. Tisztelettel adózunk a modern exegetikai tudomány fáradhatatlan kísérleteinek, a melyekkel az üdvtörténetem eseményeit, kimagasló tényeit igyekszik a legmodernebb tudományos megállapításokkal, fisiologiával, phisikai, mathematikai, csillagászati és orvostudományi tételekkel összhangba hozni Közelebbről, magának a húsvétnak nagy üdvtörténeti eseménye vizsgálatánál szembetűnőnek találjuk a tetszhalálra, a hypnozisra, az egyptomi magikára, a tanítványok abnormis, exaetieus kedélyállapotára, az ótestámentomi Illés és Elizeus proíotypusait szem előtt tartó analogiai magyarázatra — és ki tudná elsorolni, még hány mindenféle nézeteket és feltevéseket tápláló elméletek — alkalmazására irányuló kísérleteket. Nem a theologusok furorával, de nem is a fanatismus, a vakhit elfogultságával, hanem a méltányló keresztyén tárgyilagosság birtokában mondjuk, mindez önmagában véve, mint tudományos tapasztalatok világát végre is bővitó igyekezet szép, szép, de minket hidegen hagy. Lelkünk a nyugalom édes, melengető, boldogító érzetét csak a feltámadt Krisztus üres koporsója láttára élvezheti. Senki az ő dicsőségének koszorújából büntetlenül nem téphet ki ha csak egy levelet is. Dőreség volna, lerombolni akarni azt, a mit az ő testben való győzelme a keresztyén szivekben évezredeken át alkotott és folyton megújúló évezredeken át újból és újból alkotni fog. Bizonnyal „Christ ist erstanden" „az Ur feltámadott"! Ha valami, ez a tudat, ez a bizonyosság, ez a boldogító érzés, az az egyedüli húsvéti öröm, a melyet a mennyei Atya kegyelme még most is, az emberiség bűnéből táplálkozó e vérfagyasztó, emberpusztitó küzdelem lesújtó látványai között is számunkra tartogat. .... Érdemesek vagyunk-e reá ? Érdemes-e, méltó-e az emberiség Isten atyai kegyelmének e nagy tényére ? Ne kutassuk 1 Félek, a felelet lesújtó lenne ! . . . De éljük bele magunkat e tény boldogító átérzésébe és akkor ajkunkon is hitteljes szívvel csendül meg a húsvéti hallelujah : „Az Úr feltámadott" 1 q __ TARCA lillSVÉT. Hozsánna Mester 1 Megnyílt sírodnak üdvriadója Hangtalan szóval zokog a csendben. Szivet szaggató hönnyhullatásban, Bús reménytelen temetőkertben Nincs, aki várjon. Hozsánna Mester l Dicső utadon, lábadnyomába Nem hull olajág, zizegő pálma. Nincs virágnyilás, dal nótás tavasz, Dermesztő fagy szállt rügyfakadásra, Szürkülő reggel. Hozsánna Mester l Nagy, diadalmas néptömeg helyett, Csak néhány tört sziv maradt meg neked, Néhány didergő, szomorú asszony, Néhány éhező, apátlan gyerek, Hontalan árva . . . Hozsánna Mester 1 Üszkös romokban nagy Jeruzsálem S egy világ pusztul a romok alatt. S a lángok felett, gyászba borulva, Várjuk szótlanul megváltásodat, Hallgatag csendben . . .