Evangélikus Őrálló, 1915 (11. évfolyam)

1915-03-27 / 13. szám

1915. 127 el nem nem engedlek, mígnem nem érzem áldást^ vigasztalást, megnyugtatást adó Erődet : Téged, Magad jó Istenem az én lelkemben, fi vallásos lélek nem tudja Istent elvonatkoztatni az élettől s az életet Istentől, neki Isten Élet. Ő ezt az Életet éli. Természetes, hogy mindenütt ott érzi maga mellett s minél nagyobb a baj, annál jobban érzi szükségét Istennek s annál jobban iparkodik Istent maga mellett s magában érezni. Innen van az, hogy a maga fajtáját, hazáját féltő Raffay Sándor vallásos lelke is, mint a német testvérek közül is sokaké, Istent a magaügye mellett akarja s tudja látni. Csak a semlegesek képesek Ítéleteket alkotni ez időben. De akinek a bőréről, esaladjaról, boldogságárol, fajtájáról, múltjáról, jelenéről és jövendőjéről van szó, az nem ér rá s keptelen Íteletek gyártásara s nagyon érthető, hogy a megmaradásért a legnagyobb erőnek birtoklásáért tusakodik s azt teszi a maga védőjéül: az Istent. Ki mondja hogy ez önzés. Olyan önzéM azonban, melyért Istentől nemcsak bocsánat, hanem megálaás jár ki. Megértem Kajfayt. Megértem még akkor is, amikor „Isten Ítéletei" cimü beszedében az olaszországi földrengést Isten ítéletének tartja azért mert az olasz nép — lelke legjobb meggyőződése ellenére — „a veszedelem idején a barátság kotelessegét megtagadta." Ez nem valmi maradi gondoíkoüas Rajfaynál, hanem azon napokban Istennek ily értelemben, ily megértésekben való meglátása. Mert ugy áll a dolog, hogy különösek a lelek utai es nehezen magyarázhatók; tudományt a lélekből, annak életéből szinte lehetetlen uagy épen lehetetlen csinálni. Aki él igazán vallásos benső életet, azzal megtörtént ezekben a honapokban, hogy bár Istent lelke szeretetnek érzi, mégis volt idő, hogy lelke Istenben nem szeretetet érzett olykor-olykor, hanem hol szigorú birót, hol büntető Itélőt. fi lélek azokban a, bizonyos pillanatokban annak látja. Ez történt Raffay lelkével is az olaszországi földrengés és az abban az időben ránk nézve elég veszélyesnek tudott napokban. És történt ilyen velem, veled vele, mindenkivel, ki vallásos benső életet él Raffay beszédeinek ép az a nagy érdeme a forrás értékének szempontjából, hogy tömeg érzéseket és gondolatokat fejez ki több beszédében. Mert azt mondom: milyen jó volna, ha millió és millió embertársamnak a lelke igy beszélhetne hozzám, ilyen közelről, ilyen nyiltan és őszintén, mint Raffay lelke e beszédeiben. Micsoda nagy értékű forrása volna ez a következő idők prédikációinak. És épen Raffay beszédeinek az olvasása győzött meg teljesen arról, hogy lehetséges egy ilyen forrásnak az összegyűjtése. Minden maga lábán járó pap, minden egyénien működő prédikátori agy többé-kevésbé nagy kifejezője hallgatósága szive-lelke világának, hiszen ő emeli fel őket a maga lelkéhez. A lelkész tömeg érzéseket és gondolatokat nemcsak hogy ébreszt, hanem ép ez oknál fogva meg is szólaltat. Annál jobb lelkész, minél több tömegérzésnek és gondolatnak a kifejezője. Már most. Nem kell hát millió ember keze irását, őszinte megnyilatkozását összegyűjteni, hanem 50—100 eredeti gondolkodású, egyéni benső vallásos életet élő lelkész szónoki munkáit és imáit s akkor ennek az 50—100 embernek az Írásaiban felém fog beszélni Magyarország ezer és ezer ev. emberének a lelke. Megörökíteni ezek vallásos lelki életét ebből a mai időből ez: nagy egyházi érdek s egy darab történelem. Mindenki történelmet csinál most: hadvezér, katona, politikus, sociologus, pénzkapaeitás, kereskedő, Iparos, kisgazda, soeialista, nők, csak épen mt ev. lelkészek maradjunk hátra s jövendőre nem gondolva a tapasztalatokat ebből az időből ne gyűjtsük össze! fi mohácsi vészt követő idők protestáns embereinek a lelke úgyszólván jó ismerősként áll előttünk az akkori kor protestáns vallásos irodalmából. Ez az irodalom nemcsak egyházi szempontból becses forrás, hanem általános emberi szempontból is. Ilyes félét akarok én megörökiteni ebből az időből is. Ugy hallom, hogy a reformátusok már gyűjtik is. Azt csak nem akarjuk, hogy az ő összegyűjtött forrásuk legyen a mienk is anélkül, hogy mi a mi sajátos lelkünkből valamit is átadtunk volna abba a forrásba. Raffay beszédei nagy értékük és becsük mellett is még nem elegendők. Többre, sokra van szükség. Felvetem itt az ő beszédeivel kapcsán, melyek e gondolatot megérlelték bennem, ezt a véleményem szerint fontos t ervet. Felhívom a gondolattal rokonszenvezőket, hogy a terv megvalósítása érdekében, annak részletes megbeszélése végett keressenek fel leveleikkel vagy gondolataikat közöljék e lapban. Csorvás. Sipos András. Válasz az ,Eu. Lap'11. számában közölt cikkre. Ujabb .Felvilágosítás' a szabolcsi missió kértlésében. Habár az „Evangélikus Eap" igen t. szerkesztősége a lap f. é. 11-ik számában buesut vett a szabolcsi misszió dolgától, mi mégis, — ujabb tévedéseinek helyreigazítása érdekében, kérjük, amihez magának a szigorú igazságnak nevében jogunk van, jelen soraink közzétételét — s ezzel