Evangélikus Őrálló, 1915 (11. évfolyam)

1915-03-20 / 12. szám

117 EV ANGELIK

US ŐRÁLLÓ 1915 Másnap jelentkeztem atérparanesnokságnál s az admirálisnál, a hol érkezésemről már tudomásuk volt. Egy olaszul és németül jól beszélő ordonaneot adtak mellém kalauzul, aki a 250,000 lakossal biró városban vezessen. Érdemesnek tartom megemliteni, hogy ez az ordonane az „Austro Amerikana" gőzhajótársaság egyik jó fizetésű hivatalnoka béke idején. A katonáéknál rang hijján szolgai teendőket végez s igy ő vitte az en „Versehtasehe"-maí s könyveimet is. Hü vezetőm volt, kinek figyelme kiterjedt arra is, hogy a város neuezetességeit megmutassa, a történetüket és jelentőségüket megmagyarázza. Hálás vagyok, hogy véletlenül ily vezetőhöz jutottam. Triestben 8 kórházban ápolják sebesültjeinket. Összesen ÖV* protestáns katonánkat látogattam meg és láttam el imádságos könyvekkel, vallásos iratokkal. Többeknek urvacsorát szolgáltattam. Az egyes érdekesebb eseteket ismét az „Evang. Lap"-ban irom le. A Triestben gyógyulást kereső katonák állandó lelki gondozasban részesülnek egy kiváló tehetségű, magyar származású evang. lelkész, a triesti 2Ü00 lelket számláló evang. gyülekezet pásztora Lie. Dr. Hühne Ottó részéről. Ez a magyarokat rajongva szerető s nyelvünket tökéletesen biró lelkesztárs a hires Wimmer G. Ágostna/i, a Jelsóiovoi középiskolák alapitójának unokaja. Magyatyja 1848-ig működött Felsőlövőn, mini lelkesz. tíossuth Lajosnak személyes jó barátja volt. A nehéz idők bekövetkeztével ezen bnratsága miatt gyanúba vették s állását elhagyva külföldre kellett menekülnie az üldözés elől. Leányát azonban ismét Magyarhonba Felsőlövőre Kuhne Ferdinándhoz, az akkori lelkészhez adta nőül. Kuhne Ottó atyja később Ausztriában vállalt lelkészi állást. Fiát azonban az apósa által oly hőn szeretett felsőlövői, majd a soproni ev. lyeeumbau tanitatta s ez utóbbi helyen szerezte az érettségi bizonyítványt is. Külföldi egyetemeken végzett tanulmanyai befejeztével Wienben működőit mint segedlelkész, azután 1912-ben a triesti gazdag gyülekezet bizta meg lelkészeül. Ezzel a lelkes magyarszerető eollegával töltöttem triesti tartózkodásom szabad óráit. Amint elfoglaltsága esak megengedte velem jött a kórházakba is, ahol a magyar fiuk régi, kedves ismerősként üdvözölték. Vasárnapra átengedte az újonnan 300,000 korona költséggel épült gyönyörű evang. templomot, flz istentiszteleten az éneket Kühne kisérte orgonán. A beszédet tót és magyar nyelven tartottam s megjelentek nemcsak a sebesült, hanem egészséges prot. katonák is, kik ott szolgálnak, ugy hogy a templom megtelt az „Erős vár a mi istenünk" és a „Hymnus" Istenhez emelkedő hangjaival. Az istentisztelet végeztével az egészséges katonákat is elláttam magyar és tót nyelvű imádságos könyvekkel. A város most a hadiállapotra való tekintettel nagyon csendes. A máskor zajos, forgalmas utcák üresek, a tengerpart kihalt. Csak két fekete kórházhajó sötét árnyéka látszik a hatalmas mólón. Nincs tengeri forgalom. Ezt érzi az egész város s minden lakos. A remek képtár végigtekintése kárpótolt azért, hogy nem láihattam Triestet teljes és valódi szépségében, nagyságában. Február hó 22-én hagytam el az oly nagyon megkedvelt várost s Montfalconon keresztül Görzbe a 30,000 lakossal biró kertvárosba utaztam. Meleg, tavaszi időjárás fogadott a Karszt rideg, szürke kősziklái után szemem meg-meg pihenve gyönyörködött a zöldbe boruló fákonbokrokon. Itt már ébredt a tavasz. A kertekben mindenütt a férfit is helyettesitő asszony kertészek szorgos munkával elfoglalva. A három kórházban fekvő betegek és sebesültek ide már valamely más kórházból jöttek üdülésre, utógyógykezelésre. fí magyar és tót ajkú katonák örömmel vették látogatásomat, mert már régen beszéltek papjukkal. Különösen szivesen vették azt a kijelentésemet, hvgy 24-én reggel 7-kor magyar és tót nyelvű istentiszteletet is tartok a számukra az ev. templomban. Mert itt is van virágzó ev. gyülekezet, melynek élén fiatal sziléziai lengyel lelkésztárs Gsycz Károly áll. Lengyel létére szivébe zárja a magyarokat, sajnos nyelvünket nem birja. Az istentiszteleten 93 katona vett részt. Azután ismét vonatra szállva a festői tájékokban gazdag St. Luesia—lűeldes—Klagenfurt Marburgi vonalon tértem vissza Grácba. Kollegám Eősi Szabó Dezső pedig 25-én Póla—Laibachba utazott katonáink látogatására. Pólában közel 1500, Laibachban 60 ev. és ref. katonát talált minden lelki gondozás hijján. Március 1-én kedves vendégem érkezett. Ntü Pröhle Károly akad. professor, a magyarhoni ev. egyetemes egyház kiküldöttje keresett fel. Már megelőzőleg is levelezésben állottunk s itt véglegesen megbeszéltük a katonák lelkigondozásának s látogatásának tervszerű módját. Megállapodásunk eredményét, különösen az iratterjesztésre vonatkozólag az „Evang. Egyházi Élet"-ben fogja nyilvánosan javaslatba hozni. Itt Grácban is 3 napon át látogattuk a kórházakat, de az összesekbe ily rövid idő alatt nem mehettünk. Ugy áll ugyanis a dolog, hogy mig decemberben esak 17 kórház létezéséről tudtam, detektív módjára kutatva kórházak után ma már 38-at látogatunk ref. eollegámmal. Pröhle szerdán