Evangélikus Őrálló, 1915 (11. évfolyam)

1915-03-20 / 12. szám

1915 zászlóhűségében, a kiállított őrök éberségében, a vezérek lelkiismeretességében, az élelmezők becsületességében, mindenben és mindenütt az erkölcs szilárdságát, vagy lazaságát. Egymással szemben álló seregek között lehet külömbség az elfoglalt pozició előnyét, vagy a munieió bősé­gét illetőleg ; de minden hiányt kipótol az erköl­csi fölény, viszont minden fölényt leront a lelki törpeség. Hát ha a jövőben nagyobb lesz a háborús készülődés, méltán várható, hogy a valláserköl­csi nevelésben rejlő nagy embernevelő, katona­képző hatást felismerve, az egyház munkája is megértettebb és értékeltebb lesz. Ma nem látjuk ezt. Legalább mi, evangélikusok nem. Katonáink­nak a testeik védelméről, táplálásáról, erejük és egészségük megőrzéséről gondoskodtak, de a lelkük hitének, bizalmának, tehát a háborúban a legszükségesebb muníciónak, a lelki fegyverzet­nek megőrzéséről és megerősítéséről nem eléggé. Azok a hadba vonult theologusok csak men­jenek fegyverrel a kezükben oda a lövészárkok lakói közé. Majd ott látják meg, hogy a fegyue­rükkel kifejthető erőgyarapiíás elenyészően cse­kély ahhoz az erkölcsi, lelki erőnöveléshez, mely­lyel bajtársaik szivét megedzik. Lelkük tükre ide­álizmusa kell oda, de lelkük szelídsége, meleg­sége, és humanizmusa is. Meg fog nyílni a sze­mük, midőn bennük a papot fogják látni s nem a bajtársat. Mert arra van ott szükség. A sok, Istent kereső s a nagy földingásban az Isten ke­zébe fogozó lélek meríteni vágyik egy-egy üdiíő erősítő kortyot a hit vizéből. Ahol a halál ordít, a halál tombol, a lélek nagyobb vágygyal keresi az Istent, az Életet. Ezt figyelembe kell vennünk, hogy az inté­zők figyelmébe ajánljuk. Kint harcosaink, bent sebesülteink még mindig nincsenek ellátva a meg­felelő lelkészi erővel. Cí katonaképzésnél még mindig nincs a vallásos nevelés hatása abban a mértékben méltányolva, aminőt a háború tapasz­talatai szükségessé tesznek. Gyűléseinken, értekezleteinken beszéljünk erről. Győzelmünkről, tehát létünkről van szó. Amit múltban elhanyagoltunk, a jelenben elmu­lasztottunk, a jövőben meg kell tennünk : a ka­tonai kiképzésnél a vallásos erkölcsi nevelés ér­deme és hatása szerinti mértékben leendő alkal­mazásának biztosítását. ]ó katona esak komoly erkölcsi nézetű férfi lehet. Önfeláldozásra esak az önfeláldozás val­lása az evangéliumi keresztyénség nevelhet. Meg­halni az mer, aki a halálban életet lát. Egy népet mind addig nem lehet legyőzni, mig lelke erős. A lélek ereje, élete pedig — lé­legzés az Istenben. Duszik Lajos. 115 Ä tlunáiiíiili egyházkerület foiskolai nagybizottságának gyűlése. A dunántuli egyházkerület főiskolai nagy­bizottsága március 9-én tartott gyűlésének fő­tárgya a kőszegi felsőbb leányiskola átszervezé­sének ügye volt. Egy kiküldött albizottság s annak körén belül Kapi Gyula nyug. képezdei igazgató nagy körűitekintéssel kidolgozott tervet és költségvetést terjesztett elő arra nézue, mi­ként lehetne az eddigi tanerők felhasználásával s lehetőleg az eddigi költségek keretén belül, a be nem vált felsőbb leányiskolát Kőszegen pol­gári leányiskolával összekötött tanitóncképezdévé átalakítani. Bhez azonban nagymérvű építkezés volna szükséges, mit csak Kőszeg sz. k. város 100 000 koronás hozzájárulása s az állam részé­ről amortizációs kölcsön felvételének és tör­lesztésének biztosítása és fizetése, végül az egyházegyetem hathatós anyagi támogatása mel­lett lehetne megvalósítani. Mivel pedig ezen financiális kérdések a mai háborús helyzetben nem rendezhetők, s mert a soproni gyülekezet képviselői Ziermann Lajos lelkész és dr. Zergé­nyi ]enő felügyelő arra terelték a figyelmet, hogy a kőszegi épületnek más célra, pld. kerületi árvaházra felhasználása esetén a polgári leány­iskolával összekötött tanitónőképezdét Sopron­ban könnyebben és eredményesebben lehetne megvalósitanil annál inkább mivel ezt a gyüle­kezet maga is tervezi s nagy tőkékkel is ren­delkezik, a melyek rokonvonatkozásuak s igy e célra szintén figyelembe vehetők, — a nagy­bizottság ezúttal még eltekintett a végleges hatá­rozat hozatalától s megbizta az albizottságot, hogy javaslatát más lehetőségekre is kiterjesz­kedve egészítse ki, hogy az aztán kinyomtatva idejében közölhető legyen a nagybizottság tag­jaival, mert esak a helyzet alapos ismerete és kellő áttanulmányozása mellett lehet az ilyen rendkívül kényes és életbevágó ügyben jó lélek­kel határozni. Egy másik fontos kérdés is foglalkoztatta a nagybizottságot, theologiai akadémiáink egyesí­tésének kérdése. Az ügyet Banesó flntal theol. akad. jgazgató adta elő s javaslatára ugy hatá­rozott a nagybizottság, hogy mivel a pozsonyi és soproni akadémiák úgyis az egyesítés mellett szavaztak, a miniszter nyilatkozata után pedig nem remélhető, hogy a pozsonyi egyetemes ev. theol. fakultás szerveztessék, az emiitett két aka­démiát Pozsonyban egyesíteni kell, hol az aka­démia hallgatói az egyetemi előadásokat, pld. a filozófiai tárgyakat is hallgathatják. Ha Eperjes nem csatlakozik, akkor az megmaradna önálló EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 1915

Next

/
Thumbnails
Contents