Evangélikus Őrálló, 1914 (10. évfolyam)

1914-10-03 / 40. szám

X. év. Budapest, 1914. szeptember 26. j>N 39 EGYHÁZI ÉS ISKOLAI HETILAP. . szám. A lapot szellemi és anyagi tekintetben illető mindennemű postai külöemény, a hirdetések szövege és ára, valamint az esetleges reklamáció is a lap tulajdonosához: Noszkó István lelkészhez Rákoskeresztúrra (Pest megye) küldendő. ^ ^ SZERKESZTIK: RAFFAY SÁNDOR NOSZKÓ ISTVÁN budapesti lelkész. rákoskeresztúri lelkész. FŐMŰNK ATA HSAK! : SCHOLTZ ÖDÖN BLATNICZKY PÁL ág-falvi esperes-lelkész. cinkotai lelkész. GÖAÖRY JÁNOS eperjesi főgym. igazgató. Megjelenik hetenként epv iven A lap ára : Egész évre 14 K Félévre 7 K Egyes szám ára .. 40 \ Hirdetések és pályázatok ám: Egész oldal . 40 K Állandó hirdetései* megegyezés szerint TARTAtOMJEGyZÉK: VEZÉRCIKK hirdetések. Miről »an szó ? **) Irodalom Belétef Pályázatok és Miről uan szó? Az államsegély visszatartásának kérdéséhez. **) Lapunk 37-ik számában megjelent „Az államsegély és a háború" eimű cikkünk sok helyen Jelíünést keltett. Kiilönösen azon passusa miatt emelték fel egyes tiszteletre méltó egyházi férfiaink szavukat, hogy miért ajánljuk mi ép az esperesi tiszteletdíjak beszüntetését? Cikkünkbe világosan ki volt mondva, hogy az összes napi és tiszteletdijakat kérjük beszüntetni. Tehát nem csak az esperesi tiszteletdíjakat. Arra a kérdésre pedig: hogy miért? Azért, mert ha az állam az egyházi közigazgatásra adni szokott öszszegeket beszünteti, mert - sajnos — még törvényben biztositva nincsenek, akkor honnan adjon az egyetemes egyház pénztára, ha nincs miből?! Bár cikkünk éles szavakkal kritizálta meg egyházi közigazgatásunkat; ezen éles szavak nem vonatkoztak az egyes fungensekre, hanem inkább a rendszerre, a mely szerint nálunk a közigazgatás történik s főleg vonatkoztak e szavak a sokszor jelesleges gyűlésekre, azokra a napidijakra, útiköltségekre, a melyeket a legtöbb esetben az egyes pénztárak igazán hiába fizetik ki, mert semmi de semmi erkölcsi haszon-ellenszolgáltatást nem kapnak. Aggódó lelkünk előtt lebeg az az esetleges szomofu jöüő, a mikor az állam kimerülhet teljesen a sok háború okozta költség miatt; a mikor egyházunk is, a mely ma egész existentiáját az államsegélyre építette, anyagilag öszszeroppanhaí, ha az állam nem adhat. Ez esetleges összeroppanást azonban lent a gyülekezetekben érezni nem szabad, nem is fogjuk remélhetőleg érezni, mert hiszen egy néhány évvel ezelőtt megéltünk — ua szűkösen és nélkülöz ve is — minden államsegély nélkül. A lelkészek önfeláldozó buzgósága, tevékenysége áldozatkész sziveket ébresztett a hivekben, ha a gyülekezetnek rendkivüli befektetésekre, templomra, iskolára szüksége volt. Ha ezentúl lesz szükség erre, meg fog történi ezután is. A rendes szükségleteket pedig apasztani fogjuk a mennyire csak lehet. Szóval a gyülekezetek Isten segitségével s önmegtagadással kibirják a nehéz helyzetet. De hogyan áll meg az egyházmegye, a kerület, az egyetem, a melyeknek összes számbavehető bevételei az államsegélyből származnak, ha az összes számbavehető kiadásait, a melyek az államsegély terhére lettek különben is folyositva, be nem szünteti s nem helyezkedik arra az alapra, a melyen állott akkor, a mikor még nem volt erre a célra államsegély ? Azt hisszük, hogy e szomorú ténymegállapítás olyan világos, hogy senki