Evangélikus Őrálló, 1914 (10. évfolyam)

1914-10-03 / 40. szám

1914. EVANGELIKUS ÓRÁLLO 2175 sem fogja azt feltételezni, hogy mi az egyes közigazgatási fungensek ellen irtunk volna. Tudjuk azt mindnyájan, hogy egy néhány év előtt az egyházi közigazgatást teljesítő fungensek egészen kicsiny tiszteletdíjakért szolgáltak, sőt talán volt idő, amikor semmi tiszteletdíj sem volt és az egyház közigazgatása volt olyan, mint most, sőt sokkal jobb. S ha egyházunk a háborús viszonyok közölt a visszatartandó államsegélyt nélkülözve, nem lesz képes tisztelet-dijak-?! és napidijakat adni, esak természetes következmény, hogy kénytelenek leszünk ingyen szolgálni annyival inkább, meri ez is a mi áldozatunk lészen, a melyet a szorongatott édes hazánk oltárára hozunk. Hogy eszménk nem volí heiyteien, azt bizonyítja az a körülmény, hogy egyik egyházmegyénk főesperese körlevelében már is felhívja az egyházak és az egyházi tisztviselők figyelmét az államsegély bekövetkezendő visszatartására s a legnagyobb íakarékoságra int. A közigazgatási tisztviselők tiszteletdíjára vonatkozólag pedig ezt írja: „Az államsegély visszatartása miatt az esperességi tiszti fizetéseket és járulékokat is esak fele összegekben fogom januártól kezdve folyósíthatni". Helyeseljük ez intézkedést azért, mert a Jelvett államsegély folyósításával egy évvel hátra vagyunk, ha bármily nehéz viszonyok közzé kerülünk is, átmenetileg igy is még két évig kihúzhatjuk. a (Preuss: „Die Wandlungen evang. Frömmigkeit im 19. jahrh. und ihre Bedeutung für \ das Verständniss der Gegenwart" c. tanulmánya, mely megjelent az „

Alig. Ev. Luth. M.-Ztg" jelen évf. 21—24. számában Lipcsében). Most, hogy Preuss lipcsei tanár „Luth. u. Malvin Frömmigkeit' c. maguas tanulmányát magyarul való megjelenése alkalmából némely fiatalabb hasai kálvinista körök oly hevesen megtámadták, sőt Révész Imra még komoly tudományos értékét is kétségbe vonta, nem lesz érdektelen, ha munkásságát legújabb tanulmánya után más oldalról is bemutatjuk. Mirn kiváló „dogmatikájának" és „ethikájának" tudós kiadója e tanulmányában „jelenkori vallásos állfpotainkat akarja megmagyarázni azokból az átalakulásokból a melyeken az eu. vallásoság az elmúlt században végbement". Ual ásosság alatt azt „a módot" éríi, a melylyel valaki az istenre irányitó, gyakran öntudatlan vonatkozása alapján érez, gondolkodik és cselekszik. Karakter tehát a uallásosság, vagyis egy darabból való élet, Hit és vallásosság nem azonos. A lutherizmusnak és kálvinizmusnak p. o. a személyes isteni kegyelemben uetett ugyanaz a hite van, s mégis eltérő a vallásossága. Megfordítva a káluinizmusnak es jezuiíizmusnak nincs ugyanaz a hite, s mégis közös vallásosságuk „katonai-politikai cselekvő ereje". Szerzőnk kérdése föluetéséuel uj irányt nyitott meg aá ujabb theológiában. Sokan megírták már (Tjiom^siustól Harnaeh-ig) a dogmák és a theológia (Frank, Dorner) történetét de eddig még senki sem a ker. vallásosság történetét. Pedig erre lett volna előbb szükség, mint amazokra, lévén a vallásosság Schleiermacher és Tröltsch szerint is forrása a dogmának és a theológiának. Még az épitő jellegű irodalom története sincs megirua. E tekintetben Mattenbusch „anatóliai hitvallásíana,, sem tesz kivételt. Preuss a 19. század eu. uallásosságának főbb átalakulásait a klasszikus idealizmusnak, a romantikának, a konfesszionatizmusnak s a közösségi mozgalomnak tulajdoniíja. A miért is tanulmánya 1. részében ezeket ismerteti behatóbban. A feluilágosodás s a német idealizmus egyengette a klasszikus idealizmus útjait. Főbb képviselői Herder, a kultur-filozófus, Goethe a természetbölcselő és főleg Schleiermacher a theológus. Utóbbi a világi iroda'om klasszicizmusának átültetője a ker. uallásosság terére. Ö a görög vallásosság megszemélyesitője. Ép azért Origenes módjára spiritualizálja Krisztus üdvműüét. A megváltás nála az emberinek Jézus örök istentudatába ualó beuonásával azonos. Vallásossága a spekulativ gondolkozás történetellenes spiritualtsta uallásossága, a melyben minden élet és harmóniai. Ez az idealista uallásosság azt az igazságot képviseli, hogy a benső