Evangélikus Őrálló, 1914 (10. évfolyam)

1914-02-14 / 7. szám

X. év. Budapest, 1914. március EYAMELIKUS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI HETILAP. 7. 10. szám. & 9 ALLO A lapot szellemi és anyagi fekintetben illető mindennemű postai külöemény, a hirdetések szövege és ára, valamint az esetleges reklamáció is a lap tulajdonosához: Noszkó István lelkészhez Rákoskeresztúrra (Pest megye) külöenöő. ia SZERKESZTIK: RAFFAYSÁNDOR NOSZKÓ ISTVÁN budapesti lelkész. rákoskeresztari lelkész. FŐMŰNKATARSAK: SCHOLTZ ÖDÖN BLATNICZKY PÁL ágfalvi esperes-lelkész. cinkotai lelkész. GÖAÖRY JÁNOS eperjesi főgym. igazgató. Megjelenik hetenként epv iven A lap ára : Egész évre 14 K Félévre 7 K Egyes szám ára 40 f. Hirdetések és pályázatok á.ra: Egész oldal 40 K Állandó hirdetése« megegyezés szerint TARTADOMJEGyZÉK: VEZÉRCIKK: Az amerikai euang. egyházközségek szeruezése. Dp. Mészáros Gyula. — A zsinati alkotmány és jogügyi bizoiiság ülése. — Belélet. — Pályázatok és hirdetések. flz amerikai euang. egyházközségek szeruezése. Az „Evangélikus Őrálló" már röviden megemlékezett arról, hogy egyik kiváló szerkesztője, Raffay Sándor, a bányai egyházkerület és egyetemes egyházunk megbízásából is, néhány hét előtt Amerikába ment, kivándorolt hitsorsosaink s honfitársaink körülményeinek egyházi szempontból való tanulmányozása végett. Az Amerikába való kivándorlás hazánkban az utóbbi időben ijesztő mérveket öltött. Ez a szomorú jelenség első sorban és főképen nemzetgazdasági vonatkozású, de tagadhatatlan, hogy annak káros hatásait mi egyházi szempontból is sulyusan érezzük. Nem lehet célom, hogy e helyen statisztikai adatok közlésével, a kivándorlás részletes tárgyalásába mélyedjek bele, hisz úgyis ismeretes mindnyájunk előtt, hogy az Amerikába való kivándorlás legnagyobb százaléka épen azokra a vidékekre esik, a hol evang. hitsorsosaink számaránya a legnagyobb s bár a hivatalos statisztika erre nézve nem ad számot tevő felvilágosítást, nem alaptalan az a következtetés, hogy a kivándorlás is egyik oka a szomorú eredménynek, mely szerint a magyarhoni evang. hivők természetes szaporodása nem kielégítő. Az állam a maga módja szerint igyekszik a kivándorlást szabályozni, azonban az eddigelé alkalmazott eszközök nem vezettek lényegesebb eredményre s erre a jövőre nézve sem nyújtanak biztató kilátást. Az állam hatalmas gépezete nehézkesen mozog s működési köre rendszerint határai által van korlátozva. A kivándorlás szabályozása körüli teendőknek pedig csak egyik része esik hazánk területére, a teendők másik részének ott van a helye a kivándorlottak között, uj hazájukban. Különféle érdekeink, a melyeket a kivándorlás érint, mind azt kívánják, hogy a kivándorlás káros hatásait, megfelelő arányú visszavándorlás egyenlítse ki. Alig hiszem, hogy akadna egy is azok között, a szegény honfitársaink és hitsorsosaink között, a kiket a megélhetés nehézsége kényszerit arra, hogy sorsuknak javítása végett neki vágjanak az ismeretlen nagy útnak, azzal a szándékkal mondana bucsut szülő falujának, s hazájának, hogy oda többé vissza nem tér, sőt bizonyára valamennyiükben él az a vágy és reménység, hogy minél előbb bekövetkezik majd az az idő, a mikor eddigi sanyarú sorsát megjavitva térhet vissza hazájába. De sokszor bizony ez a vágy és reménység nem válik valóra, még pedig, azért, mert a szegény, legtöbbször egyszerű lélek, az uj hazában, az uj körülmények között, nem is