Evangélikus Őrálló, 1914 (10. évfolyam)

1914-02-14 / 7. szám

1914. EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 70 sejtett, őt észrevétlenül, de jól átgondolt terv szerint körülhálózó idegen befolyások hatása alatt, teljesen átalakul. Ezek között az idegen befolyások között, a melyeknek az Amerikába vándorlók ki vannak téve, nem utolsó helyet foglalnak el az egyházi, vallási téren működők. Igaz ugyan, hogy Amerikában az állam és az egyház teljesen külön váltak, függetlenek egymástól, állam-vallás ott nincsen. Vallási tekintetben Amerika bevándorlóival nem törődik, az elamerikaiasitásnak más eszközeit alkalmazza. De azért egyházi tekintetben sem mentesek amerikai hitsorsosaink a káros befolyások veszélyeitől. Ismeretes, hogy az anglikán egyház Amerikában, különös előszeretettel igyekszik hitsorsosainkat magának meghóditani s mivel a kisebb egyházak sokszor nem kapnak evang. lelkészt, az anglikán pap, a ki csak angolul beszél, szivesen vállalkozik a lelkészi teendők ellátására s hogy az ilyen körülmény ugy egyházi, mint nemzeti szempontból milyen eredményre vezet, könynyen elképzelhető. Idegen irók foglalkoznak azokkal a károkkal, a melyeket az amerikai orosz nemzetiségi egyesületek, äz amerikai két orosz ortodox püspökség papjai és ügynökeik, a magyar honos bevándorlottak között, nemzeti és természetes evang. egyházi szempontból is okoznak. Ezek ellen a káros befolyások ellen védekeznünk kell, mert a hatalmukba került kivándorolt hazánkfia és hitsorsosunk számunkra örökre elveszett. A védekezés pedig csak ott kint Amerikában, kellő szervezkedés és ez által a kivándorlottak támogatásával eszközölhető. Az állam azonban a védekezésnek ezt a módját, részben nehézkes szervezete, részben pedig külpolitikai okok miatt alig szervezheti. Ebben a tekintetben társadatmi közremükésre van szükség s mivel protestáns egyházaink nemcsak hiveik lelki szükségleteinek kielégítését, hanem ö nemzeti és társadalmi feladatok megoldásnak előmozdítását is mindenkor hivatásuknak tekintették, euang. egyetemes egyházunk nemes traditióinak szellemében járt el, midőn ezen kölcsönös érdekű, ámbár első sorban állami föladatnak megoldására a kezdeményező lépést a maga részéről is megtette. Önként következik azonban, hogy ott, a hol a nagy föladat sikeres megoldásához szükséges eszközök előteremtése erőnket meghaladná, méltán várhatjuk, hogy az állam, éppen a kölcsönös érdekre való tekintettel, nem fog késni azokat rendelkezésünkre bocsájtani. Az egyetemes egyházunk által megindított mozgalom fontos nemzeti és egyházi érdekek megvédésére van hivatva és sikere jórészben az amerikai evang. egyházközségek szervezésének és egyetemes egyházunkhoz való csatolásának kellő megalapozásától függ, hogy azok az áldozatok, a melyek ezzel a szervezéssel szükség képen járnak, ne esetleges egyéni becsvágyak kielégítésére, ne csak valamely meddő hivatalos szervezet létesítésére szolgáljanak, hanem az amerikai evang. magyarhonos hívőket oly szoros összetartásra buzdítsák, a mely a hitükhöz, egyházukhoz és hazájukhoz való hűséget lelkesedéssel ápolja s a gyengéket, ingadozókat, ebben a hűségben megerősítse és őket ez által a régi hittel, a régi hazába visszavezérelje. Erre a munkára alig akadt volna alkalmasabb férfiú, mint Raffay Sándor, a ki lelkészi állását nemcsak díszes hivatalnak, hanem igazi evangéliumi szellemben való hivatásnak tekinti s aki a theologiai tudományok mélységeiben megtalálta az igazi evangéliumi szellemet. Megnyerő egyénisége és kiváló képességei révén, ő ott kint a messze idegenben is megfogja találni a lelkekhez vezető utat, fáradságot nem ismerő buzgalma és szeme föl ismeri majd azokat a módokat, melyek szerint ugy az idegenbe szakadt véreink lelki szükségle-