Evangélikus Őrálló, 1914 (10. évfolyam)

1914-01-03 / 1. szám

3 EVANGÉLIKUS ŐRÁLLÓ III 4 tűnni, hogy a mi papi karunk nem is olyan hanyag, nem is olyan közönyös, mint amilyennek hirdetik és látszik, hanem buzgóbbnál buzgóbb lelkek egész serege kész az egyház épitésének nagy munkájában versenyezni egymással, csak adassék meg számukra a tér és az alkalom, hogy tehetségeiket kifejthessék. Az uj esztendő vajha e tekintetben is határvonalt jelentene a régi és az uj felfogás között, hogy Isten segedelmével a reformáció uj századát majd uj lélekkel, uj nézőpontokkal, uj erőkifejtésekkel kezdhetnénk meg. Ujéui szemlélődés. A partlakó norvég egy-egy magasba szökkellő szikla romról mzsgálja a végtelen tengert. A csillagász magas-karcsu toronyból szemlélődik az égi testek titokzatos világában, s a mennybolt gazdag tüneményei fölött. A turista a l2gkiemel ked5bb pontokról nézelődik a lába előtt elterülő vidéken, jézus tanítványai a Thábor hegyén látták meg legelőször Krisztust isteni dicsőségében ragyogni. Magaslatokra kell a szellemvilágban is szállanunk, hogy a látóhatár kiszélesedjék, a végtelenség távlatai megnyíljanak előttünk, eseményekre, személyekre ne hamis, hanem igaz fényessék, az igazság, szépség, eszményi törekvések kibontakozhassanak teljes vonzó erejükben az őket takaró burokból, a zavaros áradatot hordó patak fövényéből az aranyport, a habzó tengerből a gyöngyöt, a salakból a nemes fémet, kiválasztani az események zür-zavarából a tanulságot, a történetek összekuszált szálaiból a biztos következtetést levonni képesek legyünk, fíz eltűnő esztendő emlékei, tapasztalatai a következő év reményei, vágyai, kilátásai az elmélkedőnek magasabb nézőpontul szolgálnak, honnét a mult és jövendő mezőit — biztosabban tekintheti át, s az idők jeleit nyugodtabban, a kor érlüktetését éberebb figyelemmel vizsgálhatja át. Ha a jelenkort tudományos vivmányai, fényes sikerei szempontjából vetjük mérlegre, sok örvendetes jelességen áll meg tekintetünk. Edison a beszélő filmmel gazdagította a világot, a rák és tüdő baj elleni küzdelem nagy lépésekkel haladott a diadal felé 1913-ban. De, ha (intra muros ecelesiae evangelieae) evangeliumi egyházunk falain belül maradva korunkat hitvallás, és erkölcsi felfogásunk szemüvegén át vizsgáljuk, megdöbbenünk, hogy a fényes kultura, a tudományos haladás mögött, socialis és morális nyomor, kiáltó inség, zabolátlan bűnözési hajlam tanyázik, s az igazságszolgáltatás fény es palotáinak mélyén sötét bűnök szánandó áldozataira nehezül az osztó igazság súlyos keze, s hogy korunk minden finomultsága dacára vadorgiákat ül benne az érzékek uralma, mely a művészetet, irodalmat zsarnokhatalma alá vetette s szennyes termékeivel hozzáférkőzik még a jól nevelt, s féltve védett ifjú lelkekhez is a bomlás pusztitó csiráit ültetve fogékony lelkébe. Szinte felsir bennünk a lélek, hogy a materiális szellem a tudomány, művészet, kultura szentelt hajlékaiban is felütötte vásári bódéit, s üzletet csinál az emberi szellem leggyönyörűbb, legistenibb termékeivel, s mint a jeruzsálemi templom árusai és kufárai, — bevonul a hitélet, a vallás az erkölcs szentélyeibe, hogy a haladás áldásait megsemmisítse, a sziv szent érzelmeivel csalfa játékot űzzön, s a magasztosból, a szivünkhöz forrott szentséges dolgokból, mint a hit, egyéni becsület, tisztesség, bőséges hasznot húzzon. Egyházi — polgári erények — hervadó, fonnyadó virágok ma. A mindennapi élet, a társadalmi békés együttlét, az állam fejlődésének nélkülözhetetlen feltételeit képező polgári erények fogyatékos voltát — mi sem bizonyitja jobban, — mint a magyar föld termékeiként tekintendő — töröl metszett közmondások. „Ne szólj szám — nem fáj fejem". „Ma már az ingének sem hihet az ember." „A falaknak is füle van, hát csak csendesen, halkan beszélj". „Ha tudnám, hogy kalapom tudja, mit gondol a fejem, kész volnék süvegemet is elvetni." íme az őszinteség, megbizhatóság, a titoktartás ellen kiáltó vádat maga a néplélek emel, s a tapasztalat mindenütt árulót sejt-keres. jelszóvá kezd lenni a numidiai királynak Rómára mondott szava: „Mindent meg lehet venni, csak vevő legyen." Emellett az úgynevezett müveit osztályokban a vallási és erkölcsi kérdések iránt a legnagyobb fogalomzavar van. Hitetlenség és babona, vallási nihilismus és vallási bigottság, s kepticismus és beteges túlterheltség, ideges kimerültség — vétkes közönyösség, fölényes farizeusság — blazirt saddueeusság — emésztő világszerelem fagyasztóan fásult világgyűlölet — adják azokat a szálakat kezünkbe, melyekből korunk szellemi és erkölcsi élete szövődik. Sötét-komor szálak, melyekből gyászlepelt lehet szőni, előrevetett árnyai egy haldokló világnak, viharmadarak, melyek azon mélységes örvény felett szállongnak dögre lesve, melyben a ma nagyszabású, de erkölcsi alap hiányában ingatag kulturája elmerülni készül. Ennek dacára se tudok félni a jövőtől. Nem tudom félteni evangéliumi szentegyházamat a