Evangélikus Őrálló, 1914 (10. évfolyam)

1914-12-05 / 49. szám

540 1914 Nem volna-e ezért tanácsosabb, ha a magyar bibliatársulat ez eszmét az őt megillető tisztelettel és szeretettel szivünkben forgatnók, de megvalósításáról, annak szükségességéről uyugalmasabb idők beálltával szólanánk. A második aggodalomnak, a melyet nem szabad elhallgatnunk, még nagyobb súllyal kell ránehezednie a lelkünkre, fínnál inkább, mert ez az aggodalom nem a jelen helyzet-szülte aggodalom. Van-e elég erőnk arra, hogy magyar biblia társulatot alapítsunk s tartsunk fönn? Irodalmi társaságaink tudjuk, mennyi nehézséggel küzdenek. Nehéz helyzetüket látjuk s ugy-e tehetetlenül vagyunk kénytelenek nézni? Nem segíthetünk rajtuk. Nem kell-e tehát attól tartanunk, hogy a magyar biblia társulat — akár Önálló társulat volna, akár egy meglevő társulat vállalná el a munkáját — esak betegeink számát szaporítaná s megnehezítené kötelességeink teljesítését azokkal szemben, a kiken most sem tudunk kellőképen segíteni? Gondoljuk meg, hogy a biblia kiadása és terjesztése sohasem volt valami jó, busás jövedelmmel biztató üzlet, s ma sem az. fízt hiszem, hogy ez az aggodalom úgyszólván az eszmével született meg. Ennek bizonysága az, hogy alig uolt néhány hetes az eszme, épen ennek a lapnak a hasábjain azt indítványozta egy lelkésztársam, hogy német testvéreinkkel szövetkezve — tehát bizonyos tekintetben az ő erejökre támaszkodva — magyar-német biblia társulatot alapítsunk. Ez az indítvány nem veszi tekintetbe, hogy a németeknek több, évszázados múltra visszatekintő, virágzó biblia társulatuk van. Pedig épen ezeknek a biblia társulatoknak a története kelti föl bennem a harmadik aggodalmat: Vájjon, ha az Ur kegyelméből megerősödnénk annyira, hogy megteremthetnénk a magyar biblia társulatot, elérnénk-e egy csapásra azt a célt, a mely ma oly kívánatos a számunkra, hogy t. i. a magyar népnek ne angol, hanem magyar biblia legyen a kezében P Egy pillantás a német biblia társulatok jelentéseibe meggyőzhet bennünket arról, hogy ennek a célnak a megvalósulását talán még a legfiatalabbak sem érnék meg közülünk. Beszéljenek a számok! A rvürttembergi bibliatársulat, a mely 1912-ben 100 éves múltra tekinthetett vissza, 431,407 bibliát, illetőleg bibliai részt bocsátott forgalomba 1912-ben, a porosz főbibliatársulat 178,218 bibliát, illetőleg bibltai részt, az elberfeldi biblia társulat 119,804-et, a kisebb biblia társulatok (szász, von Ganstetn-Jéle stb.) forgalma is kitett vagy 180,000 példányt. S a brit és külföldi biblia társulat mindemellett mégis 272, 959 bibliát, illetőleg biblia részt hozott forgalomba Németországban. S tekintélyes számot ért el még a skót nemzeti biblia társulat forgalma is: 93,903 példánynyal. Vagyis az a hatalmas munka, a melyet a német biblia társulatok végeztek, mindmáig nem tudta kiszorítani Németország területéről az angol, illetve skót kiadványokat. Pedig a német biblia társulatok ugyancsak tekintélyes versenytársak. Pl. — ez midenesetre a legvirágzóbb — a rvürttembergi biblia társulat kiadványai a könyvnyomó és könyukötő iparnak valóságos remekei és messze felülmúlják — akármily szépek és olcsók azok a maguk nemében — a skót és angol kiaduányokat szépség és olcsóság tekintetében. S különben is, ha első pillanatra nagyon könnyűnek s egyszerűnek látszik is a brit- és külföldi biblia társulat munkájának átuétele, igazában véve az előre alig látható nehézségeknek szinte egész sorával állná utunkat. Hiszen akármilyen vérmesek is reményeink, azzal esak tisztában vagyunk valamennyien, hogy a munkának csak fokozatos, részletekben ualó átvételéről lehet szó? S ime mindjárt itt a legelején egy nagy üzleti nehézség állna elénk. Pl. milyen kiadványokat vegyünk át a brit biblia társulattól? Számunkra természetesen az volna legkedvezőbb, ha a revideált biblia különböző kiadásait kaphatnák meg. De vájjon hajlandók lesznek e a britek ezeknek a kiadásoknak az átadására, a melyek legalább némiképen kárpótolják őket a magyar biblia érdekében hozott nagy áldozatokért? Arról meg ugy-e szó sem lehet, hogy a régi kiadványokat vegyük át, a melyeknek egyre fogy a vevő közönsége? S lássuk meg azt is, hogy a biblia társulat munkája tulajdonképen egy, az egész országot behálózó munka. Mi csak most próbálkozunk a kolportázszsal. Tudnók-e a bibliát azzal a rutinnal kolportálni, a melylyel azt a brit és külföldi biblia társulat teszi ? S arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy Magyarország sok nyeluü ország. A magyar biblia társulatnak nemcsak magyar bibliát kell kiadnia és terjesztenie. Tehát még ha boldogulnánk is ualahogy a magyar bibliáual, nemzetiségi területeken ki tudja, meddig, csak a brit társulat kiaduányainak uolnánk — kénytelen-kelletlen — a terjesztői. A legsúlyosabb aggodalmat legutoljára hagytam. Uajjon, ha ualamikor magyar bibliatársulat lépne a magyar keresztyénség elébe, nem uárhatná-e el tőle joggal a magyar nép, hogy azt a bibliát adja a kezébe, a mely az írás gondolatait a XX. század tudományos theológiai készültségével s a XX. század magyar nyelnének teljes zengzetességéuel, erejéuel, és szépségével szólaltatja meg? Beszélhetünk-e akkor magyar bibliatársulat alapításáról, a mikor