Evangélikus Őrálló, 1914 (10. évfolyam)
1914-12-05 / 49. szám
539 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ " 1914 a halál, kikerülhetetlen a pusztulás. Szörnyű még esak el is gondolni: maga az Ur gyújtsa fel József házát — azaz Izráel országát — s nines ki megoltsa! „Keressetek engem!" . . Hát nem kerestük-e az Urat? — kérdezik álmélkodva az izraeliták. Nem adtuk-e meg mindig a mi áldozatainkat nagy bőséggel? Nem tartottuk-e be pontosan az ünnepeket? Nem zarándokoltunk-e minél gyakrabban Béthelbe, Gilgálba, az Ur szenthelyeire? fí válasz erre igy hangzik: Ez nem Istennek a keresése! Ne bizzatok azért ebben! Ne várjatok ettől szabadulást! Keressétek az Urat ugy, hogy keresitek a jót s ne a gonoszt: gyűlöljétek a gonoszt és szeressétek a jót1 Bepillantunk e szavaknál Izráel vallási életének sötétjébe. A próféta kortársai ugy látszik nem igen gondoltak arra, hogy ha „a gonoszt szeretik s a jót gyűlölik", akkor hiábavaló minden áldozat, minden vallásos cselekmény. Akkor hasztalan mondják azt, hogy : „Velünk az Isten! Velünk az^ Isten!" . . . Mert esak magukat ámitják, áltatják ez által. Keressétek az Urat! Mink talán inkább azt mondhatnók: Kapcsoljátok össze élteteket Isten éleíéoel, maradjatok vele benső közösségben! Azután, ami ennek tulajdonkép szigorú folyománya: gyűlöljétek a gonoszat s szeressétek a jót. Igen a jótl Ha ezt szeretitek, Istent szeretitek! Azért akárhol: akár a magán, akár a társadalmi, akár az állami, akár az üzleti életben esak azt kutassátok: mi a jó, azaz mi az Isten akarata ! Ez legyen éltetek iránytűje békében — háborúban egyaránt! fíkkor nincs mitől tartanotok. Akkor létetek biztos alapon nyugszik, még ha minden az ellenkezőjét mutatná is. Akkor veletek van az Ur, a Seregek Istene, amint ti is állítjátok j Vájjon igy cselekszünk-e ? Nem inkább csak azt hangoztatjuk-é, amit Ámósz próféta kortársai: „Delünk az Isten!" velünk a jog, velünk az igazság! Tehát győznünk kell! Győznünk, ha közönyösen nézzük is az események áradatát! Győznünk, ha nem is hozunk meg a haza jövője érdekében minden áldozatot, de talán a magunk érdekét nézzük mindig és mindenekben!? Várjuk a szabadítást, a szabadulást, — holott nem kerestük meg az Urat az ő akarata szerint! Holott a gonoszt nem gyűlöljük szivünkből, de megalkuszunk vele! Holott nem a jót szeretjük teljes szivünkből, de felváltjuk azt csengő-bongó pénzre, szóra! . . . Történelmi időkben, nagy forduló pontokon érthetőn s nyomatékosan kérdi Isten a nemzetektől s egyesektől egyaránt: Kerestetek-e engem szivetek szerint?! Történelmi időnk nagy figyelmeztetése a nemzethez és minden egyeshez van intézve: Keressétek az Urat! Keressétek a jót! Csak Isten a mi erősségünk, csak ő a ml bisodalmunk. Ő minden életnek ura. Csak az ó léte örök. fíddig élünk, amig vele, benne, általa élünk! Azért keréssük az Urat! Akkor élünk! Dp Deáh ]ánQ S A magyar biblia társulatról. Magyar Bibliatársulat! Kinek a szive ne repesne az örömtől, még puszta elgondolására is annak, hogy ez az eszme még valóra válhat?! Már annak is örülnünk kell, hogy akadnak köztünk olyanok, a kik magyar biblia társulat megalapítását sürgetik. Az mindig örvendetes -elenség, ha az egyes, uagy a közösség ráeszmél valamely kötelességére. S nagy, korszakalkotó esemény volna a magyar biblia társulat megalapítása. Mert ha valamihez, akkor egy élet- és munkaképes biblia társulat megteremtéséhez szükséges nagy erő, gazdag erőforrás. Lehet-e olyan magyar protestáns, a ki ne örvendene sziue-lelke mélyéből annak a lehetőségnek, hogy valamikor a magyar protestantizmus is elég erős lesz ilyen nagy munkának megkezdésére és Légzésére. Ennek a kijelentésével talán minden félreértést kizárólag bizonyságot teszek arról, hogy én is azok közé tartozom, a kik nemcsak kívánatosnak tartják magyar biblia társulat alapítását, hanem öruendetes jelenségnek tekintik már az eszme puszta megpenditését is. De viszont kötelességemnek tartom, hogy szóhoz juttassam azokat a szerintem jogosult aggodalmakat is, a melyek bizonnyal ott vannak mindenkinek a szivében, a ki igazán lelkesedik az eszméért s a melyeket erőszakosan, megfontolás nélkül elhallgattatnunk nem szabad, hacsak azt nem akarjuk, hogy a magyar protestantizmus temetőjében szaporodjék egygyel azoknak a jeltelen síroknak a száma, a melyek alatt koresszülött s épen ezért életre nem képes alkotások porladnak. Hadd szólaltatom meg legelsőbben is azt az aggodalmat, hogy vájjon alkalmas időben vetődött-e föl ez az eszme. A mai borzalmas idők szinte kiforgattak bennünket a magunk valójából. Egyrészt megláttatnak velünk sok olyasmit, a mi eddig emberöltők, sőt évszázadok szeme előtt rejtve volt, másrészt az indulatok fölkorbáesolásával sok irányban elsötitik világos látásunkat. Bennünket legfőképen az bánt, gyötör, hogy angol társulat kiadása az a biblia, a mely a kezünkben van. S ez érthető. Érthető ugyancsak.
