Evangélikus Őrálló, 1914 (10. évfolyam)

1914-12-05 / 49. szám

538 senki ellenség golyójától, mikor lélekben az Egyszülött jászolbölesöjéhez zarándokolunk 1 Nem látná ennek a hátrányát a hadvezetőség sem. A csapatok megtartanák állásaikat, sáncaikat s az ünnep elmultával ott kezdenék, ahol a szent este bealkonyodtával abbahagyták. Ha a mi hadvezetőségünk tenné meg az első lépést, nem kellene attól tartania, hogy az ellenség nem épen kedvező következteléseket vonna le belőle, mintha talán mink már kifáradtunk volna. A tisztelet, az elismerés kisérné a kezdeményező első lépését világszerte. És katonáink?! ... El se merem képzelni, mit éreznének, ha megtudnák, hogy a ker. egyház a legbensőségesebb, a legmelegebb ker. ünnepre számukra is békét ajándékozott. Sáncárokban, családjuktól messze, idegen havas pusztákon, de mégis golyótól nem háborgatottan ünnepelhetnének. Lélekben itthon lehetnének. Hogy zengene szerte a havas mezőkön ünnepi szent ének: „Krisztus Urunknak áldott születésén . vagy „Csordapásztorok midőn Bethlehemben" Mink odagondolnánk, ők ideszállnánának, — s leikeink, gondolataink, énekeink egybetalálkozva magasztalnák az Istent a magasságban . . . Maga a jóságos Isten is áldva tekintene a mi szivünk ünnepi felbuzdulására. Ker. egyház főképviselői, előharcosai, papi és világi főemberei! Tirajtatok a sor! Lépjetek sorompóba! Az ádventi hetekben legyen minden szavatok, minden tettetek a karácsonyi békéé! A semleges államok ker. egyházi embereit mozditsátok meg ! Az ő közvetitésükkel a muszka is meg fogja érteni, mit akarunk, Fel gyors cselekvésre! Hadd legyen csend, béke, amikoron majd elhangzik az angyali ének : „Dicsőség . . Ez lesz katonáink legszebb, legdrágrább karácsonyi ajándéka. Bohár László ev. lelkész. 1914 Élet — halál — szabadulás. Ezt mondja az Ur Izrael házának: Keressetek engem s akkor éltek! Ne keressétek Béthelt, Se Gilgálba ne járjatok, Se Beér-Sebába ne menjetek át! Gilgál fogságba megy, Béthel megsemmisül! Keressétek az Urat s akkor éltek. Ha nem, — akkor józsef házára ugrik, mint a tüz, Amely emésztő s olthatatlan. Keressétek a jót s ne a gonoszt, Hogy életben maradhassatok! . . . S akkor az Ur, a seregek Istene veletek lesz, fímint állitjátok. Gyűlöljétek a gonoszt, szeressétek a jót! A jogot védjétek meg a kapuban! Akkor talán könyörül az Ur, A seregek Istene józsef maradékán! Ám. 5. 4—6. 14—15. A fönt idézett versek, bár a jelenlegi szövegben nem következnek szorosan egymás után, mégis szervesen összetartoznak: egy rövidke prófétai beszéd, mondhatnók azt is, hogy : egy kis költemény az egész. S hogy ez nemcsak tudósok feltevése, arról meggyőződhetik akárki, ha eloluassa az 5. fejezet verseit, mert akkor tapasztalja, hogy mozaikszerűen vannak ebben a fejezetben beszédtöredékek egymás mellé rakva. Ha a mozaik darabokat ugy sorakoztatjuk, ahogy tartalom szerint összeillenek, egy-egy szép kis beszédet kapunk. Ezen töredékek közül mi a föntit ragadtuk ki, mert komoly figyelmeztetés az a mi időnk számára is. Mikor mondotta e szavakat a próféta, pontosan nem lehet megállapítani. Csak az látszik bizonyosnak, hogy 5. 1—3. után. Ott ugyanis a jövő megsejtett veszedelméről ugy van szó, mintha már valóban be is következett volna: Elesett, nem kel fel többé a leány: Izráel A maga földjén terült el, s nincs ki fölemelnél Komor jövőről szólnak e szavak: „Nem kel fel többé".,,Nincs ki fölemelné". Ugy hangzanak, mintha egy koporsó szegeit vernék be: egy nemzet koporsójának szögeit. . . Azonban a próféta lelkét is foglalkoztatja egy kérdés, és hihetőleg hallgatóiét is: Hát nincs-e sehol és semmi módon szabadulás? Nem lehet-e kikerülni a halált, a végveszedelmet semmiképen? Erre a kérdésre adja a feleletet: „keressetek engem s akkor éltek 1" Ezt mondja, ezt üzeni az Ur Izrael házának. Ez a lét kérdésének egyetlen megoldása, mást nem találtok, hasztalan kerestek! Különben bizonyos EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ " 1914