Evangélikus Őrálló, 1914 (10. évfolyam)

1914-11-21 / 47. szám

X. év. Budapest, 1914. november 28 48. szám. EGYHÁZI ES ISKOLAI HETILAP. Alapot szellemi és anyagi tekintetben illető mindennemű pós.tai küldemény, a hirdetések szövege és ára, valamint az esetleges reklamáció is a lap tulajdonosához: Nosv.kó István lelkészhez Rákoskeresztúrra (Pest megye) küldendő S9 SZERKESZTIK: RAFFAY SÁNDOR NOSZKÓ ISTVÁN budapesti lelkész. rákoskeresztúri lelkész FŐMŰNK ATA RS AK : SCHOLTZ ÖDÖN BLATNICZKY FAL ájrfalvi esperes-lelkész. einkotai lelkész. GÖ/nÖRYJANOS eperjesi főgym. igazgató. Megjelenik hetenként egv iven A lap ára : Egész évre . .. 14K Félévre 7 h Fgyes szám ára 40 { Hirdetések és pályázatok á ra: Egész oldal . 40 K Állandó hirdetése*megegyezés szerint TARTAE.OMJEGyZÉK : VEZÉRCIKK: A nemzeti kölesőii. Duszik Lajos — Iránymutatás,, Duszik Lajos — liyili uálasz. Noszkó Istuán. — Magyar Bibliai Társaság Mayer Pál — Válasz Farkas Gejzá<nak. — Irodalom. - Belélet — Pálgázatok és hirdetések. A nemzeti kölcsön. A háború — mint viliámragyogás — megvilágítja társadalmi szerveink, közöttük az egyházak s ezek között egyházunk felkészültségét, vagy készületlenségét a hadviselés által velük szemben támasztott igények kielégítésére. Mert a hadjárat sikere nemcsak az egyes hadtestek preciz mozdulataiból, a rohamok hevességéből s az egyes katonák férfias kitartásából, hősies önfeláldozásából épül meg; nemis a hadtápvonalakon nyüzsgő municiós szekerek, trénvonatok pontos anyagszállításától függ a seregek jó erőszerzése. Valahogy a háború sikere valami csodálatos növényzethez hasonló, mely meszszeterjedő, széles területen és mélyen fekvő talajrétegeken keresztül bocsátja gyökereit ... A győzelem valami nagyarányú erőparallelogram eredője, mely ezer és ezer vonalon át fejlődve, ezer és ezer apró, észre sem vett kis erők, kis önfeláldozások hatását beleönti a győzelmi mámorban remegve imát fuvó kürtös szivébe s a sapkájukat lengető, bekötött fejű hősök hevesebben ziháló keblébe. Nem lehet és nem szabad azt a felfogást vallanunk s táplálgatnunk, mely szerint a harc a seregek dolga csupán. Ezen már tul is vagyunk. ]aj volna nekünk és jaj annak a népnek, mely ezt a felfogást vallja. Maga a logikai, nem, fizikai törvényszerűség pontosságával s esalhatatlanságával lehet a vereség bekövetkezését levezetni ebből. A harctéri seregekkel együtt kell küzdeni az otthoni seregeknek. Érezni kell azt a lelki kapcsolatot, melyben mi a csaták viharaiban mozgó seregeinkkel vagyunk. És ez a kapcsolat nem csak érzelmi, romantikai, hanem valami hőte~ lességmegosztó, ethikai egybefüggés. Ezt kell éreznie itt a fiaikat elbocsátott szülőknek s a férjeikért imádkozó feleségeknek, ám ezt kell éreznie a hireket kiáltozó rikkancsnak is, ha élni, tehát ha győzni akarunk. És az egyházaknak? És egyházunknak? . . . Ápolni, megszentelni ezt a kapcsolatot; de — fejleszteni is. fí szószékeken elhangzott beszédek hite, ereje és tüze végigáramlik, mint szent delejes áram a hallgatók lelkén s bizalom, erő költözik a fáradó reménységű szivekbe. Az oltárok elől felszálló ima napsugár alakjában hull a távoli hősökre, álomként a vergődő sebesültekre, szemfedőként az elesettekre. De cselekednünk is kell. Még pedig sürgősen. A háború által anyagi erejében már-már megsorvadó államunk a néphez — hozzánk — fordul kölcsönért. Kis emberek elásott talen-