Evangélikus Őrálló, 1914 (10. évfolyam)

1914-10-31 / 44. szám

EVANGELIKUS ORALLO 1914 478 Az evang. egyház Amerikában. **) Ezen a eimen jelent meg Raffay testvérnek amerikai útjáról szóló hivatalos jelentése, melyet ő a bányai egyházkerületnek és az egyetemes egyház elnökségének benyújtott. Módjában lesz tehát a hivatalos egyháznak is mégismerkedni azon helyzettel, a melyben kivándorolt híveink által alapított amerikai egyházaink vannak s módjában lesz oly határozatokat hozni, a melyekkel bizonyságát fogja adni annak, hogy nem mostohája az Amerikába vándorolt híveinknek, amint azt az amerikai tót egyházi lapok eléggé el nem ítélhető durvasággal eddig hirdették. A Magyarhoni református testvéreknél az amerikai hitsorsosokkal való öszszeköt.teíés nem keltett oly nagy örömöt és megnyugvást, a mint azt eleinte várni lehetett. Bizonysága ennek az a keserű kifakadás is, a melyet a Prot, egyházi és iskolai lap 43. számában találunk, a hol is „külföldön értünk" küzdő és szenvedő katonák lelki gondozásáról lévén szó, ezek „előbbre valók, mint az amerikai magyarok, akik közül bizony sokan épen a véradó lefizetése elől is menekültek és hazájuknak sok esetben az elégedetlenség és nyereségvágy miatt fordítottak hátat." — Szinte érthetetlen volna ez a kifakadás, ha nem tudnánk annak igazi értelmét, t. i. azt, hogy az amerikai magyar reformátusokra a hazai református egyházegyetem tudott és tud nagy áldozatokat hozni s a külföldön küzdő magyar ref. katonák gondozásával meg seki sem törödik. Ezt a példát esak bizonyságul hoztuk fel a mellett, hogy az amerikai öszszeköttetés a református testvéreknél legalább általános megelégedést nem hozott. Mi meg most is azon fáradozunk, hogy amerikai híveinket tömörítsük s a csatlakozást velük megcsináljuk, hogy az óhazai evang. anyaegyháznak védő karjait az idegen, távoli földön is érezzék. Hogyan bíráljuk el e két jelenséget, illetve törekvést ? Ugy tudjuk, hogy a reformátusok, a mikor a csatlakozott ref. magyar egyházakat tömöritteték, arra törekedtek igen nagy anyagi áldozatokkal, hogy ezeket a gyülekezeteket teljesen elszakítsák az amerikai egyházi hatóságoktól. Igy azok természetszerűleg teljesen elveszítették az addig élvezett anyagi támogatást is, a melynek a pótlása, valamint az építkezésekre és egyebekre adott kölcsönök visszatérítése a ref. konventnek igen sok pénzébe került és kerül folytonosan. Érthető tehát az elégedetlenség! Nálunk azonban, a mint az az előttünk fekvő jelentésből kitűnik, másképen alakul a helyzet. Raffay azon álláspontra helyezkedett, és igen helyesen, hogy az amerikai gyülekezeteket nem kiszakítva az ő eddigi hatóságaik fennhatósága alól, sőt ellenkezőleg azok fenntartását ép az ő további anyagi támogatásukkal biztotositva kell egy, a magyar evang. egyetemes egyház védnöksége alatt álló esperességbe tömöríteni. — Vagyis világosan szólva ez annyit jelent, hogy ezekben a gyülekezetekben csak az lehet lelkész, akit a hazai egyház oda kibocsát s ne fordulhasson az elő, hogy olyan emberek kerüljenek — egyházunk nagyobb dicsőségére — az amerikai lelkészi állásokba, akik itthonról valamely kriminális, vagy erkölcsi defectus miatt kénytelenek voltak kiszökni s ott mint valami üldözött szentek csalják be magukat az ottani — lelkipásztor után óhajtozó — hivek bizalmába. Ezt a ferde helyzetet s annak következményeit érzi az amerikai egyházi hatóság, a mely szívesen áldoz, tisztán minden hátsó gondolat nélkül az evangéliumért és sokszor csalódott az evangélium hirdetőiben, vagy egyáltalán nem tud lelkészeket kapni, a kiknek lelkipásztori munkájára áldozatokat hozhatna. — Nem pénz, de