Evangélikus Őrálló, 1914 (10. évfolyam)

1914-10-31 / 44. szám

ember kell oda, megbízható, megál­lapodott tiszta lelkű és szándékú ember, minél több, hogy kivándorolt híveink ne kerüljenek mindenféle kétes s meg nem bizható vezérek kezébe, akik őket ugy egyházi mint nemzeti józanságukból kifor­gatják, anyagilag és lelkileg is tönkre teszik. — Azért kell a hazai egyháznak velük törődni, hogy ha majd a kivándo­roltak visszajönnek, mint visszatért édes gyermekek hajtsák le fejüket pihenésre az anyaegyház kebelére s ne rúgják azt fel folytonosan szóval és tettel mindenütt. De a lelkészek szempontját véve fi­gyelembe is szükség van az összekötte­tésre, hány ambieiósus, tettre kész, mun­kára erős lelkésztestvér menne ki egy néhány évre, ha tudná, hogy ottani szol­gálatát esak ugy számitják be a nyug­dijba, mint az itthonit; mennyi jó, men­nyi áldás származnék ebből a hazai egyetemes egyházra is, ha világlátott, sokat tapasztalt papjai lehetnének. S hogy ez esak ugyan szükséges, semmi sem bizonyítja ékesebben, mint az amerikai nemzetségi (tót) egyházi sajtó felzudulása, melylyel Raffayt ott fo­gadták ; de egyszersmind szomorú do­log is az, hogy ezek a nemzetiségi irók, kik itt a hazai iskolákban kapták nevel­tetésüket, mily érzelmekkel fogták fel közegyházunknak eme önzetlen szent törekvését. Bár lenne méltó folytatása a küzde­lem teljes kezdetinek s bár meghozná a maga aratását ez a vetés a békés idők beálltával. fi hivatalos jelentést még bővebben és részletesebben is ismertetni fogjuk, különben felhivjuk a figyelmet magára a jelentésre is. Ifjú éuek. Régi barátom és iskolatársam, az Őrálló törekvő szerkesztője egy levélre adott válaszban foglalkozik az én ifjúsági lapommal. Felveszem tehát az ő fonalát s engedelmével én is foylal­kozom az én lapommal. Tanitványaim és honzátartozóik között tar­tani szokott vallásos estélyeim közben tapasztal­tam először, hogy ifjuságunk mily irodalmi ter­mékkel foglalkozik. E termékek iránya sehogy­sem volt kedvemre. Elhatároztam, hogy ellen­súlyozásul minden lehetőt megteszek. Nem ha­boztam tehát a testtel soká, nem törődtem a kétszer kettővel, esak azt tudtam, hogy ha kell, ugy a meginditandó lap anyagát egy éven át képes leszek különféle nevek alatt, de segítség nélkül is a magam erejéből ellátni. Támogátás­ért hasztalan zörgettem egyetemes egyházunkhoz beadott kérvényemmel, csupán Luther-Társasá­gunk sziuessége folytán kaptam a lap megindí­tásához 200 koronát. Szerény keretek között bo­csátottam útjára 1912 január 1-én az Ifiu Évek első számát. Ennek 3—4 oldalán fejtettem ki kö­vetendő irányomat eképpen: Megindítom lapomat a magyar diákok szá­mára. Egy évtizednél hosszab paedagogiai múltra tekintek vissza s nyugodt lelkiismeretemen ki­vül több ezer tanituányom tehet arról tanúbizony­ságot, hogy ez a mult reám nézve sok-sok ró­zsát és kevés tövist hozott. Hivatalba lépésem kezdetétől a szeretetteljes szigor elvét követtem tanítványaimmal szemben s igy megértettük, meg­szerettük egymást. És ezt az én megszeretett ifjúságomat, magyar fiainkat s leányainkat egy­aránt, a valláserkölesileg komolynak, az életböl­eseletileg derültnek és az eszményileg finomo­dottnak utain akarom vezetni és megtartani hi­vatalos, kötességszerü óráimon kivül is. — Épi­teni fogok; barátja, komoly, igaz és megértő barátja lesznek az olvasónak; lelkemnek egy­egy darabját küldöm el a magyar diáknak. Ma­gam köré gyűjtöm ifjúságomat, hogy nagyrészt ők legyenek munkatársaim, mert hiszen tulajdon­képpen maga az ifjúság tudja legjobban juttatni kifejezésre az ifjúság vágyait és gondolatkörét. Különös súlyt helyezek önképzőköreink életére. Felette ajánlatosnak tartom, hogy előfizetőimnek kitüntetett, avagy megdicsért irodalmi alkotásai megjelenjenek s igy ifjaink között a szunnyadó erők életre és nemes versenyre keljenek; hu­moros és komoly történetkék kötött, avagy kö­tetlen alakban, az ifjúsági életből vett képek, tu­risztika és sport, nágyjaink és iskoláink életéből vett hirek jobb tollú Íróinktól folytatólagosan közlendő hosszabb beszélyek, színdarabok stb. váltakoznak tréfás és komoly feladványokkal. Ki élvezte valaha virágnak illatát, hallgatta füle­müle dalát, figyelte a csillagoknak szigorú tör­vény szerint futó pályáját? fími a virágnak illata, fülemülének dala, a csillagoknak szigorú törvény szerint futó pályája, ugyanaz legyen a gondjainkra bizott ifjú élete is, t. i. Istennek dicsőitése. És a

Next

/
Thumbnails
Contents