Evangélikus Őrálló, 1914 (10. évfolyam)

1914-08-22 / 34. szám

390 EVANGÉLIKUS ŐRÁLLÓ 1914 lelkészekre, akkor töltsék be ideiglene­sen a helyüket, de ne alarmirozzák az egyetemes felügyelőt, a püspököket in­tézkedésért". Először is konstatálom, hogy Buda­pestről egyetlen segédlelkész sincs ha­diszolgálatban és igy nem hazabeszél­tem. Az én segédlelkészemet behívták ugyan, de egy hét múlva visszaküldték. Itt sincs tehát a pesti egyháznak sem­miféle nyílt sebe. Hanem igenis lelké­szek és segédlelkészek és más gondol­kodó egyházíagok kívánták, hogy ugy az esetleg beteges vagy elaggott lelké­szek mellől távozott segédlelkészek, mint a gyülekezeteiket elhagyni kényszerült lelkészek helyettesítésének kérdése egye­temesen tisztáztassék. Azért egyeteme­sen, mert az ilyen ügyeket egyező aka­rattal és igazsággal kell elintézni, lit azonban nem az állásoktól való meg­fosztáson van a hangsúly, hanem a helyettesítéssel járó költségek fedezésé­ről. Az egyházközségek a kettős .terhet aligha, vagy egyáltalán nem bírják, azért apelláltam az egyház legfőbb vezetőire, hogy ahol kell, a helyettesítésekről gon­doskodjanak, s hogy ők keressenek és találjanak fedezetet az esetleges kény­szer szükségletek fedezésére. Azt hi­szem tehát, hogy az elnökségek „alar­mirozása" nem volt olyan rettentő nagy vétség, ami miatt kigúnyolással kellene fizetni. Általában szeretettel kérem testvé­reimet, ne akarjanak mindent a legkelle­metlenebb szempontokból elbírálni. En­gedjék meg, hogy mindenki a maga leg­jobb felfogása szerint tegyen szolgála­tot egyházának s legyenek szívesek föl­tenni, hogy mindenki mindig a legbe­csületesebben és a legjobbat akarja. Raffay Sándor. „Az egyházak és a háború" A „Belmisszió" szerkesztősége ilyen eim alatt elkalandozott a belmisszió területéről. De hát a belmisszió olyan széles terület, hogy sokan nem tudják annak a határait, s igy azután idegen területre is elkalandoznak. Így tett a Belmisszió is, amikor „az egyházak és a háboru"-ról irt. Következetlen is maradt, mert elfeledkezett arról, hogy mindég esak a belmissziói kellett szolgál­nia mindenütt, még a háborúban is. Szükség, nagy szükség van ott a keresztyén szeretet mun­kájára. A külföldi belmisszió intézetek, melyekről a Belmisszió irni szeret, tudják is ezt. Sőt nálunk is tudják elegen. A Budapesti Református Ifjú­sági Egyesület, illetőleg az Ifiusági Ker. Egyesü­letek Nemzeti Bizottsága pl. tudja, hogy a hábo­rúban az egyházak, az egyesületek, — a keresz­tyén emberek nem lehetnek fatalista szemlélők. Annak idején a hadügyminisztériumhoz egy szí­vesen fogadott beadványt is küldtek a ker. mun­kának a háborúban való érvényesülése érdekében. Nem fegyverek puffogtatásával akarták ott meg­állni a helyüket, hanem evangeliumi szeretet­munkával. Otthont akartak berendezni a táradt harco­soknak, ahol épitő olvasmányok, jó szó, vigasz­talás, bátorítás, frissitő dolgok, ténta, toll, papiros, szivesen felajánlott levélírás, borbély-műhely berendezés stb. voltak azok az eszközök, — melyekkel szolgálni akartak a harctéren. Szolgá­latot kell teljesíteni a keresztyén munkásoknak a harctéren, a harcolóknak, a hazának. Mert van a keresztyén embernek hazaszeretete, de ezt nem esak fegyverrel szolgálja. Akiket hivatásuk fegy­verre szólít, azok állják meg a helyet fegyveresen a hazáért való harc eszményért való küzdelem, ön­feláldozás: ez pedig keresztyéni jellemvonás. De szükség van ott másra is. Akik előtt idegen a fegy­verforgatás, akik előtt Idegenek a romboló és gyil­koló eszközök, azokat mindenáron a tüzvonalba küldeni több, mint könnyelműség, — esztelenség. Más az ő hivatásuh. Kell a harctérre Krisztus is, vigyék ők ezt oda különféle megnyilatkozásban és nemes munkát végeztek, szent szolgálatot tel­jesítettek. Ebben a munkában, ilyen munkaterü­leten legyen ott pap, theologus, — minden ke­resztyén ember, akinek nem adatott az, hogy fegyuerrel küzdjön a hazáért. Bontsa ki a „Bel­misszió" ilyen harctéri csapat szervezésére a nemzeti lobogót, — nem fog szégyenben maradni, nem fog hiábavaló szavakat puffogtatni. Munkát, eredményes, áldásos és hazafias munkát fog végezni. Hivja fel ilyen munkára azokat a the­ologusokat, akiket most hőslelküen a harcba küld,

Next

/
Thumbnails
Contents