Evangélikus Őrálló, 1914 (10. évfolyam)

1914-08-22 / 34. szám

1914' EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 391 amelyről fogalmuk sincs, amelynek eszközeit nem ismerik, ahol a „Belmisszió" szerkesztősége felhívása szellemében jelentéktelen munkát végezhetnek, hivja fel ilyen nagyarányú, az egész harctérre kiterjedhető munkára, akkor ott lesz minden theologus, sőt mások is, mert ott igazán keresztyéni módon, az Isten és emberszeretet jegyében, — nekik való munkatéren fejthetnek ki krisztusi és hazafias munkát. Az a nemzetközi egyezmény, mely a papokat kivette a fegyveres szolgálatból, magasabb piedesztálról és szélesebb látókörrel Ítélte meg a helyzetet, mint a „Belmisszió" szerkesztősége, pedig annak nem volt speciell evangeliumi munka a vezérigéje és a feladata. A németek theologusaira való hivatkozásnál az „ellenkérvény" rontja a hatást, de még igy se feledjük, hogy a velük való elbánás különleges, pedig a német kaszárnyák szelleme — ha csak kevéssé is ismerjük a német ifjúságot — nagyban különbözik a miénktől. Sajnálom, hogy most kénytelen az ember ilyen reminiseeneiákat ébreszteni, mikor minden katonában hőst látunk, de a Belmisszió az oka. A mi thelogusainkról nem hiszem el, hogy gyávák; hősök lehetnek, hősöknek is kell lenniök, de nem a kard, hanem a belmisszió névtelen hőseinek ott a harctéren is. De ne feledjük, hogy ott mindenkinek megvan a maga helye, ahol aztán meg kell állania. Az orvosokat könnyelműség volna a harcba küldeni, a Vörös-kereszt tisztjeit se erre biztatják, mert más a hazafias feladatuk. A theologusoké se a fegyverforgatás, a gyilkolás, ne ide küldjük őket tisztelt Szerkesztőség, hanem oda, ahol igazi helyök van, a segitő, vigasztaló, hiterősitő munkára. Nem gyávák ők, de legyen a „Belmisszió" szerkesztősége bátor, szervezzen egy szabad csapatot és vezesse a harctérre a harctéri belmisszió zászlaja alatt, nem fegyverrel, de evangéliummal! Mert nemcsak fegyverrel, hanem evangéliummal is lehet a hazát szolgálni, de frázisokkal sohal Marcseh János ev. lelkész. A lelkészfizetés rendezéséről. Irta : Tompa Mihály, eu. lelkész, ll. Az első csoportban 128 lelkész van. Ezek kapjanak á 200 kor. 128X200 = 25,600 k. A 2-ik csoportban 268 lelkész van. Ezek kapjanak á 400 kor. 400X268 = 107.200 k. A harmadik csoportban pedig 200 van. Ezek kapjanak á 6

00 kor. 600X200 = 120,000 k. Ez kitenne összesen 252,800 k. Uagyis 800 korona különbséggel épen annyit, mint a mennyit a bizottság a lelkész gyermekek segítésére felvesz. Tehát ilyen mérvű fizetésrendezés épen kikerülne a fedezetre szánt összegből; s ez a rendezés mégis csak inkább nevezhető fizetésrendezésnek, mint a mit a bizottság javasol, mert a segélyt nem 10—15 évi kínlódás után, hanem mindjárt a családalapítás kezdetén, tehát akkor adja, a mikor arra a segélyre — az én nézetem szerint — a legégetőbb szükség van. Mert ha elfogulatlanul bírálják el a kérdést, be kell ismernünk, hogy a családalapítással és az életpálya megkezeésével járó költségek is — a miénk: első berendezések, gyermekszületések s az akkor leggyakrabban előforduló betegségek, vannak akkorák, mint 10—15 év múlva felmerülő tanittatási költségek. Különösen ha meggondoljuk még azt is, hogy akkor még a fizetés is; — falu helyen - a gazdaság jövedelme is sokkal kisebb, mint 10—15 év múlva, a mikor a fizetés már 800—1000 kor, korpótlékkal szaporodik és a gazdaság jövödelme is legalább megduplázódik. — A pálya kezdetén kell tehát annak a fiatal, a kezdet nehézségeivel viaskodó családnak segélyére menni, hogy idő előtt meg ne roppanjon ereje, el ne menjen életkedve és fejére ne zuduljon az adósságok árja 1 A fizetések ezen rendezése nevezzük ezt családi, drágassági, vagy megélhetési pótléknak, — a név vem lényeges ! — nem vág eléje az állam részéről várható fizetés rendezésnek, a mit az alkotandó uj alkotmányban kifejezetten is lehet biztositani; de nem zárja ki bár szerényebb keretekben a tanuló lelkészgyermekeket segitő alap létesítését sem, a melyre ez esetben bőven elég lenne évi 50—60,000 korona. Mert hogy bizonyos fokig minden család kap segítséget, akkor a tanuló gyermekek segélyezésére bőven elég lesz fejenként 100—200 kor. is, a tanuló gyermekek száma és a szülők vagyoni helyzete szerint, mert itt a teljes egyenlősítés lenne a legnagyobb igazságtalansági — * * * A zsinat pénzügyi bizottságának ugyancsak legutóbbi ülése határozta el oly értelmű javaslatnak a zsinat elé való terjesztését is, a mely kimondja, hogy minden gyülekezet köteles lelkészének 100—200 kor. iroda átalányt adni, a szerint a mint lélekszáma 1000-en alul, vagy felül van. Tehát a bizottság javaslata szerint ez lenne a tulajdonképeni fizetés rendezés, uagy jobban mondva fizetés emelési No hát ebből ilyen alakban nem kérünkl — Nem kérek még én se, a ki pedig évek óta egyik legerősebb szószólója vagyok annak az elvnek,