Evangélikus Őrálló, 1914 (10. évfolyam)

1914-08-15 / 33. szám

Istenünk iránt, ezért kérjük segítségét harczunkban és győzelmet fegyvereinknek. A nemzet szine virága, fiaink, testvéreink, fiatal családapák százezrei a csatatéren teljesitik polgári kötelességüket. Alig van egy is az otthon maradottak közt, kinek nem volna valakije ott, hol a halál dúsan arat, s kit talán naponként megsirat. Medves Testvérek az Úrban / Ezen nagy történelmi nevezetességű napokban a mi kiválóan fontos kötelességünk, hogy hiveinket a mi beszédeinkkel minden adandó alkalommal, különösen vasárnapi közös isteni tiszteleteinken vigasztaljuk, bátoritsuk, megnyugtassuk és minden áldozatra kész hazasze-: retetre buzditsuk, ugy azonban, hogy beszédünk mindenben méltó legyen a helyhez, és ne legyen alkalmas az alacsony bosszúvágy és embergyülölet felkeltésére. ; ~ • . ._,,•..,. : i i. , . i.j .JcsLji íl A hazaszeretet erénye oly szép és nagy, hogy a legnagyohb lelkesitésre alkalmas a nélkül, hogy a nemtelen indulatokat segítségül kellene hivnia. És mert a nemzetek sorsát az Isten intézi, közös buzgó könyörgéseinkben esedezünk a minden földi hatalmasságok Urához, Istenünkhöz, hogy segitse diadalra a harcoló nemzetünket. Végül pedig szivetek teljes részvétével gondoljatok azokra, kik a harctéren megsebesülve figyelmes ápolást és gondozást igényelnek, valamint azon sok szegény családra, kik esaládfentartó nélkül maradván, a társadalom szerető támogatására szorulnak. Irányitsátok feléjök hiveitek figyelmét azzal, hogy kiki tehetségéhez képest támogassa filléreivel azon intézményeket, melyek e célból az Isten és haza nevében hozzájuk fordulnak. Vegyük ki részünket kiki a neki juttatott képesége szerint a haza védelmének szent munkájából. Az Ur áldjon és őrizzen meg Benneteket! Hitrokoni szeretettel és hazafias üdvözlettel Budapesten 1914. évi augusztus havában. szerető testvéretek az Urban Schöltz Gusztáv ev. püspök." Legyenek e püspöki szózatok mindnyájunk számára amavilágitó szövétnek, mely megmutatja a helyes cselekvésnek útját azon nehéz munkában, mely most e nehéz időkben mindnyájunkra vár. A lelkészfizetés rendezéséről. Irta : Tompa Mihály, eu. lelkész. Szinte félve veszem kezembe a tollat, midőn ezen évek óta napirenden lévő és még mindig megoldásra váró fontos kérdésről akarok irni; de mégis kezembe veszem, abban a reményben, hogy talán sikerül nekem is egy kis porszemmel hozzájárulnom ezen köz- és magánérdekből egyaránt fontos kérdésnek a mai pénzügyi körülmények által megengedett legcélszerűbb megoldásához. flnnak indokolására, vájjon szükséges-e egyáltalán a lelkészfizetések rendezése, annyi sok szép szónoklat után, melyek ennek égető szükségességéről kerületi és egyetemes gyűléseinken egyházi és világi férfiak ajakáról hallottunk, fölöslegesnek tartom kiterjeszkedni. (Bár megvallom, nagy önmegtagadásba kerül az olyan cikk olvasása után, aminő erről a kérdésről az „Evangélikus Egyházi Élet" 23-ik számában megjelent.) Annyival is inkább, mert ezt a kérdést a Zsinat pénzügyi bizottsága egyik legutóbbi ülésén különben is elintézte, kimondván, hogy a lelkészi fizetések rendezését feltétlenül szükségesnek tartja és pedig nem is annyira a lelkészek, mind inkább a közegyház érdekében] Annál érthetetlenebb, hogy ugyanazon ülésen hozott határozatában mégsem a lelkészfizetések rendezésére, hanem a házon kiuül iskolázó lelkész gyermekek segélyezésére tesz javaslatot. Ezt a javaslatot én nem tartom sem fizetésrendezésnek, sem igazságosnak, sem pedig a tényleges fizetés rendezésénél olcsóbb megoldásnak. Nem fizetésrendezés, mert egy fillérrel sem emeli a lelkészek fizetését, hisszen esak annak a lelkésznek ád, a kinek kiadásai a házon kivüt