Evangélikus Őrálló, 1914 (10. évfolyam)

1914-08-15 / 33. szám

1914' EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 382 a vesztesek, a gyászolók, az árvák vi­gaszáért 1 És cselekedjünk önáldozattal is. Most van itt a kívánatos alkalom, most a va­rázslatos idő, amikor a Krisztus evan­géliumának szeretetparanesa egy tábor­ba tömörit zsidót és görögöt, urat és szolgát, szegényt és gazdagot. Akik nem áldozhatunk vért és életet, áldozzunk — ki-ki tehetsége szerint — aranyat, ezüs­töt, munkát, kényelmet, nyugalmat, szó­rakozásokat, igényeket és gyönyörűsé­geket 1 Mérsékeljük igényeinket, hogy e nehéz időkben legyen miből támogat­nunk azokat, akik nálunk elhagy ottabbak. Mondjunk le minden költséges szórako­zásról, a lelket rabságba, a ház táját Ínségbe döntő szenvedélyeinkről. Láto­gassuk meg szegényeinket, betegeinket, még pedig az irgalmas samaritánus olajá­val és borával kezünkben. Vigasztaljuk meg a sírókat, a veszteseket annak a nagy szellemi kincsnek ragyogtatásává­val, amely a mulandó dolgok értékét az örökkévalók tükröződése szerint vizs­gálja -- és ez : a világtörténelem mene­tében szemmel látható isteni gondvise­lésben való hit és remény kincse. Ve­gyünk részt lelkesen, példaadóan mind­azon szervezetek munkájában, amelyek e súlyos napokban községek-, városok-, vármegyékszerte megalakulva a keresz­tyén irgalom nagy művének szolgálatá­ba állottak. Oh, ha valaha ugy most nyílik tér igazi belmisszióra, igazi evangéliumi apostoli munkára, előttetek, kedves lel­késztestvéreim ! Fel tehát e szent munkára, a jézus Krisztus, a seregek Urának, Istenének nevében 1 Fel e szent munkára abban a magasztosan lelkesítő reményben, hogy a válságosán forrongó események jel­hőin át ott ragyog a jövendő boldogabb Magyarország biztató képe, amelyben valóra válik a legnagyobb magyar jós­géje: „Magyarország nem volt, de lesz." Felkérem Nagytiszteletüségedet, mél­tóztassék ezen főpásztori szózatot gyü­lekezete anyanyelvén a legközelebbi va­sárnapi istentisztelet alkalmából egész terjedelmében jelolvasni s ennek meg­történetéről engem értesíteni. fiz Úr áldjon és őrizzen meg mind­nyájunkat s virasszon reánk e súlyos, de dicsőséges megpróbáltatás után bé­kés és boldog napokat! Nyíregyházán, 1914. augusztus 5. Az Úrban szerető testvére: Geduly Henrik, püspök." Scholtz Gusztáv bányai egyházke­rület püspöke pedig a következő jőpász­torí körlevelet intézte a kerület lelkészei­hez : „Üdv az Olvasónak 1 Nagytiszteletü Lelkész Úr, szeretett Testvér 1 Hazánk népei nyelv- és valláskü­lömbség nélkül lelkesedéssel fogadták Királyunk Ö Felsége legfelsőbb elhatá­rozását, mellyel harcba szólítja a haza véderejét. A harcz czélja nem a gyengébb nép maghóditása, vagy lealázása, hanem a monarchia mindkét állama létérdekének, békés továbbfejlődésének megvédelme­zése, biztosítása, s ennek folytán az ezt évek hosszú során át veszélyeztető, s hazánk ellen elkövetett bűnök során gálád gyilkosságtól sem visszarettenő rossz szomszédállamnak igazságos meg­fenyitése és ártalmatlanná tétele. Az ebből támadó óriási harczi ké­szülődés, mely Európa majdnem vala­mennyi államának népeit fegyverbe szó­lítja, azon hatalmak bűne, melyek átkos politikájukkal örökösen fejünk felett tar­tották Damokles kardjaként, a háború veszélyét. A örök igazság ítélőszéke előtt ügyünk szent és igaz. Ezért vagyunk bizalommal a nemzetek sorsát intéző

Next

/
Thumbnails
Contents