Evangélikus Őrálló, 1914 (10. évfolyam)

1914-08-01 / 31. szám

1914. EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 365 Lutherről hallgat akkor is, amikor taláu tárgyilagosan szólnia is lehetett volna róla. Ez ellen a föntebbiek után — célját tekintve — nem kellene talán felhozni semmi fontosat: de a kálvinizmust az által emelni, hogy lehetőleg lenyomjuk a lutheranizmust — nem szivesen használom e szót, de itt kénytelen vagyok — s azokat az értékeket, melyeket Luther adott újra a világnak, Kálvin és a kálvinizmus számára lefoglaljuk, enyhén szólva — nagyon gyenge tárgyilagosság. Ennek a megvilágítására álljanak itt az alábbi sorok. fl hat felolvasás eime külön-külön a következő : A kálvinizmus és a történelem. A kálvinizmus és a vallás, fl kálvinizmus és a politika. A kálvinizmus és a tudományok. A kálvinizmus és a művészetek, fl kálvinizmus és a jövő. Látnivaló már a eimek puszta megtekintésénél is, mi mindent ölel föl a szerző: multat, jelent, jövőt, vallást, politikát, tudományt, művészetet. Mindegyiknél azt kérdi: milyen hatást gyakorolt s gyakorol reá a kálvinizmus s mindegyiknél az a válasz, hogy a kálvinizmusnak köszönhet legtöbbet. Természetszerűleg az a kérdés érdekelhet bennünket legelőször, hogy mit ért a szerző a „kálvinizmus" kifejezésen. Szerző szerint a kálvinizmus nem vehető abba az értelemben, amint azt Magyarországon és Franciaországban is használják ; nem vehető eonfessionális értelemben se, hogy azt az egyházat jelölje, amely a praedestinatió tanát vallja, mert ez ellen Kálvin tiltakoznék a v legerélyesebben ; nem veszi tudományos elnevezésnek se, sem történet-philosophiai, sem politikai vonatkozásában, — de veszi mint világnézetet, mint életrendszert. Mint zárt életrendszer szemben áll a paganizmussal és az izlamizmussal. Ebből azután következik az, hogy keresztyénség = kálvinizmus.]Mert szerző nem hallgatja el soha se azt a nézetét, hogy a keresztyénséget a protestantizmus, a protestantizmust pedig a kálvinizmus képviseli, mert szerinte csak az teremti meg az izlamizmussal és paganizmusssl szemben az emberi életnek egy egészen más alakját Istenhez, emberhez s a világhoz való viszonyában egyaránt. Ez ellen mi persze Lutherre hivatkozunk, az ő hatalmas egyéniségére és reformátori munkásságára. S itt Kuyper is elismeréssel emlékezik meg a nagy reformátorról, hogy azután közvetlen utána mindent a kálvinizmus számára foglaljon le. íme, szó szerint ezeket mondja : „A hősies kezdeményezés dicsőségét nem is kivánom Luthertől elvitatni. Szivében inkább ő mint Kálvin, küzdötte át azt a kínos harcot, amely világtörténelmi szakadásra vezetett. Luthert Kálvin nélkül meg lehet érteni, de Kálvint Luther nélkül nem. Nem kis részben Kálvin aratta le azt, amit a vittenbergi hős Németországon és azon kívül vetett. De ha azt kérdezzük, hogy a reformátori elvet ki értette meg a legmélyebben ki dolgozta ki a legteljesebben, akkor a történelem nem a vallásos érzés vittenbergi hősére, hanem a genfi nagy gondolkodóra mutat". „A lutheranizmus egyházi és teologiai jellegű maradt ; minden emberi életjelenségre, még az egyházon kívül is, a kálvinizmus nyomta rá bélyegét csupán." 18., 19 l.Ezek után csak arra lehetünk kíváncsiak, hogy hogyan bánik el a továbbiakban Lutherrel és az euangelikusokkal. Néhány példát nyujtunk erre vonatkozólag is. Az egyház hivők gyülekezete csupán, amiben szerző szerint megint a kálvinizmus egyik alapgondolata van kifejezve, Az egyetemes papság elvét szintén Kálvin számára foglalja le, mert „Luther egyházában" (sic!) ez a bilincs (t. i. a papiláneoké) nem szőrit ugy, de távolról sincs megoldva". 54. I. A lutheránusok a földi oltárt megtartották, mondja alább Kuyper (68. I.) s már igazán csak azt uárnók. hogy hozzá tegye, hogy : áldoznak is rajta. Holott tudnia kellene, hogy ez nem elvből maradt meg, de mert adiaphoron, hogy oltár áll-e ott a templomban vagy valóságos asztal I A teljes egyenlőséget azokra nézve, kik az egyház szolgálatában állottak, persze szintén csak a kálvinizmus proklamálta l A tiszta lélekben és igazságban való imádásra is egyedül a kálvinizmus tiszta szellemi kultusza törekszik (75)". Servet máglyáját az igaz, nem helyesli, de azért súlyosabb esetnek minősiti a Krell, lipcsei kálvinisiaférfi szémára állított vérpadot. S ezt azzal látszik indokolni, hogy „a mártyrokat a reformátusok szolgáltatták, római és lutheránus részről ualó martyrokat hamar meglehetne számlálniNem akarunk dicsekedni, nem hiuatkozunk a külföldi példákra sem, hiszen felesleges; de annyit mégis megemlíthetünk, hogy ami hazánkat illeti, a uérpadból és martyriumból az euangelikusok is nagyon de nagyon kiuették a maguk részét. Nincs okunk szégyenkezni miatta 1 „Szabadegyház kizárólag a káluinizmus áramlatába került országokban u. m. Suájeban, Hollandiában, Angliában, Skóciában, és az Északamerikai Egyesűit Államokban uirult fel (118)." Feledi azonban szerző, hogy Suájeban a kálvinizmus államegyházat létesített ; hiszen csak a közelmúltban folyt le Baselben és Genéve-ben az egyház és állam különválasztása. Magyarországon pedig evang, egyházunk is szabad és