Evangélikus Őrálló, 1914 (10. évfolyam)

1914-01-17 / 3. szám

EVANOF.LIKUS ŐRÁLLÓ 1914 akkor az, 159,762 katasztrális holdat tesz ki. Ez pedig magyar holdakra átszámítva 213,064 holdra rug. Ennek értékét a pénzbeli alapokkal együtt egy szakértőkből álló bizottság 300 millió jorintra beesülte. Az országos vallásalap jogi természetének megvizsgálására 1872-ben kiküldött bizottság — igen helyesen — külömbséget tett azon birtokok között, melyeket királyaink állami szolgálatok jejében adományoztak; — és azok között, melyeket magánosok vallási buzgalomból és saját vagyonukból alapitottak. Ez utóbbiakról itt nem lehet szó; ezeknek jogi természete felett nines eltérő nézet. Ellenben az előbbeni kategóriába tartozókról éppen azért kell tisztába jönnünk, mivel azoknak élvezői, a püspökök és más egyházmegyeiek, szerzetek és ezeknek barátai mindig hajlandók azokat a kath. egyház tulajdonának tekinteni. A valódi történelmi tény pedig az, hogy e birtokok kezdettől fogva a magyar államnak oly tulajdonát képezték, melyet tetszés szerint elidegeniteni nem volt szabad éppen azért, mivel azok felett, teljes joggal csak a magyar király, mint államfő, mint legfőbb kegyúr és a törvényhozás rendelkezhetett. Hogy volt idő, amikor a római pápák az egész Magyarországot a magokénak tartották és a magyar földbirtokokat tényleg idegeneknek is pénzért eladogatták: ebből az ujabbkor helyesebb és alkotmányosabb korra helyes következtetést vonni nem lehet. A fentebbiek után itt még meg kell jegyeznünk, hogy a tárgyalt birtokokban az erdélyi kath. Statusnah vallásalapja nincs befoglalva. Ennek keletkezésére röviden esak annyit jegyzünk meg, hogy ez a nemzeti erdélyi fejedelmek korában még ismeretlen fogalom volt. Mihelyest azonban Erdély a magyar királyok közvetlen hatósága alá került, egyszerre megváltozott a helyzet. A magyar király főpátronusa lett az erdélyi kath, egyháznak is. Ez is Mária Terézia korában keletkezett; de erdélyi kath. autonómiáról ott is esak 1848. óta lehet beszélni. Ekkor mondta ki a „status gyűlés", hogy az erdélyi egyházi és iskolai ügyeknek kezelését és a vagyon feletti rendelkezést a kezébe veszi. A bekövetkezett absolut kormány azonban azzal nem törődött. Ez önhatalmúlag cselekedett. A Baehkorszak után ismét napirendre került az ügy, még pedig oly módon, mely méltán megbotránkoztatta az alkotmány visszaállításának örvendő hazafiakat. Ugyanis az erdélyi Statusgyülés, Hajnald püspök véleményezése alapján, mintha az erdélyi unió megsem történt volna, mintha Erdély ekkor is különálló (?) tartomány lett volna, azon kéréssel fordult Ű Felségéhez, hogy a „törvényen alapuló kath. autonómiát" életbe léptetni és a kamarai rendelkezés megszüntetésével a statusgyülés kezelése és az ügyeket rendelkezése alá bocsátani méltóztassék. B. Eötvös József vallás és közoktatásügyi miniszter azonban útjába állott ennek az irányzatnak. Ö nem ismert hülön érdélyi érdeket, sem hülön hath. autonómiát; hanem az 1848 : XX. t.-e. alapjára helyezkedett és az ügyeket Simor primáshoz tette át. Ez azonban, bécsi hivataloskodása idejében végzett munkájának hatása alatt, polemiábabocsátkozott a miniszterrel. Az ügy csak akkor lett rendezve, mikor az erdélyi világi urak is érdeklődni kezdtek a dolog iránt, és keresztül vitték annak az elvnek érvényesítését, hogy az erdélyi kath. egyház egységes a magyarországi hath. egyházzal. Abban is egyeztek, hogy az erdélyi egyházi vagyont éppen ugy akarták kath. felekezeti vagyonná tenni, mint a magyarországi püspökök; hasonlóképpen a vallásalapot is. 1873-ban még kérték a külön vagyonkezelést; de a kormány ezt is megakadályozta.