Evangélikus Őrálló, 1914 (10. évfolyam)

1914-06-13 / 24. szám

281 EVANGÉLIKUS ŐRÁLLÓ " 191* Dr. Stiegler Ernő Sándor lelkészkedik és Mahanoy-City, akol Dianiska Albert működik. Stiegler azonban azt irja, hogy őt a south' bethlehemi magyar-vend gyülekezet, amely vendül is tudó lelkészt semmikép se kap, meghiuta lelkészül. Igy tehát a neiv-brunstviki lelkészi állás megüresedett és azonnal betölthető. A gyülekezet a kimenni kivánó lelkésznek az útiköltségét tüstént hajlandó megküldeni. Dianiska Albert pedig azt irja, hogy számára Nem-ljorkban készül egy kikötői lelkészi állás. Igy tehát Mahanoy-City is megüresedik, fiz eddig vele társegyházként élő Mount Carmel önállósul. Itt tehát két tót nyelvű lelkészi állás vár betöltésre. E két állás azonban még esak talán az őszkor üresedik meg. Elgin és Martins Ferry rendes charterrel biró gyülekezetek. Ide csak emberek kellenek, akik a több év óta papok nélkül vergődő egyházközségeket életre erősitsék. A segélyeket másutt is megadó General Council amint Elginben ugy Martins-Ferryben is támogatja majd a lelkészt. Hasonlókép azonnal megindulhat az egyházközségek szervezése Philadelphiában és Pittsburgban ahova Allegheny, Bradock, Homesteade, Me, Kessburg, Seruiekly s több más közeli helység is tartozik. Kétségtelen, hogy ügyes szervező kezében a pittsburgi gyülekezet a legjobbak egyike leheine. Chicago Elgint erősítheti. Elginben ugyanis már rendes, bár kicsiny gyülekezet él, melynek temploma is volna részben kifizetve, de azt a reformátusok legújabban elütötték a pap nélkül élő elgini hivek kezéről. Chicagóban több a hivönk, de szervezetlenek s a villamoson egy órányira fekvő Elginből is elláthatók. Az elgin-ehieagoi társegyház magyar anyanyelvű, mert az elginiek mind tiszta magyarok, s mert a chicagói tót nyelvű hiveink már nem is egy, hanem négy erős egyházközséget alkotnak. fi canadai és a clevelandi missiói lelkészi állásokat a General Council szándékozik szervezni és fenntartani. Nerv-Brunsiuiek, Elgin-Chicagó, MartinsFerry tehát nyitva állanak; Mahanoy-City és Mount Garmet, még ma függőben van; a Buffalonak szánt magyar lelkész már kint van; Philadelphiában, Pittsburgan és a két missiói lelkészi körben a munka bármikor megindulhat. Megnyugtathatom az esetleg vállalkozni kívánókat, hogy a szervezés nem nehéz ugyan, de mégis sok buzgóságot és utánjárást igényel. Mindenki szivesen lép be egy gyülekezetbe, de csak ha személyesen felkérik, fi szervezés idejére valamely meglévő egyház templomát szokták elkérni, amit esetleg ingyen is megkaphat a lelkész, főkép ha abban a községben a velünk barátságos viszonyban élő General Councilnak is vannak egyházai. Az esetleges segély ügyében készségesen felajánlom közbenjárásomat a a Missions board vezetőségénél. Nehogy azonban valaki túlságosan rózsás álmokat szövögessen ki kell jelentenem,hogy Amerikában az egyházi élet aránytalanul több munkát követel a lelkésztől, mint a mennyit itthon tenni szokva van. Amely hivét pl. negyedévenként fel nem keresi, az igen könnyen megtorolja a gondozás hiányát azzal, hogy kilép az egyházból. South-Betlehemben is a lelkészi állás ugy üresedett meg, hogy a gyülekezet egyszerűen elküldte a lelkészét, mert nem teljesítette lelkiismeretesen kötelességeit. Pedig különben szorgalmas ember volt, 4 év alatt templomot és iskolát építtetett az egyházzal. Aki valamely egyházközségre vonatkozólag részletesebb felvilágosítást kíván, forduljon hozzám, szivesen állok rendelkezésére. Rafjay Sándor. Atiszavidéki lelkészegyesület közgyűlése A Tiszavidék lelkészei ez évben Nagykárolyban gyűltek össze a szokásos évi lelkészegyesületi gyűlésre, melyről tekintettel a rajta elhangzott, szélesebb érdeklődésre számot tartó határozatokra, állásfoglalásokra az alábbi bővebb tudósítást közlöm. Junius 3-án reggel nyolc órakor a közös lelkészi gyónásra Rédei Károly helyi lelkész mélyen szántó beszéd kíséretében szolgáltatta ki az Ur-vaesorát a lelkészeknek. Majd kilenc órakor megkezdődött a lelkészegyesületi közgyűlés, melyen az egyházmegye valamennyi lelkésze — kivéve a nagy beteg Augusztinovics Győző nyárasdombi testvért, kit a közgyűlés részvéttel levélben keresett meg, — s a szatmári egyház felügyelói: Szlávi Dezső és Thurner Albert jelent meg. Paulih János elnöki megnyitójában rámutatott a lelkészi összejövetelekben rejlő nagy konszolidáló, munkára ösztönző s nevelő erőre, majd igy folytatja : „Aki a mai napra megállapított tárgysorozaton végig tekint, észre veheti, hogy egy fájó alapgondolat képezi kiinduló pontját s hátterét. Valami csodálatos, első pillanatra érthetetlen s bántó dekadenciát tapasztalunk ugyanis a mi ev. egyházi életünkben, különösen számbeli gyarapodásunkat illetőleg. Egy idő óta szinte olyanok lettünk, mint a gazdátlan ház, melyből az egyik s a másik arramenő le letör egy darabot. Miért van ez? . . . Egy uj pünkösdre volna szükség,