Evangélikus Őrálló, 1914 (10. évfolyam)

1914-06-13 / 24. szám

286 EVANGÉLIKUS ŐRÁLLÓ " 191* mely uj lelkesedést, uj botorságot, uj életet ön­teue a körülöttünk sürün szerte heverő csontokba, élénkebb prot. öntudatot s nagyobb hűséget és kitartást keltve sorainkban. Mert nézetem szerint ez fogyatkozott meg. A másik forrás azután, amely­ből szintén igen sok sorvasztó miazma árad, az, hogy a mi egyházunk keresztyénsége és igehir­détése nem elég gyakorlatias . . . Istentiszteleteink sok helyütt igen szárazak és hidegek; nem szá­molnak az emberi kedély igényeivel . . . Énekes könyveink elavultak s gyengék, nagy mulasztása egyházunknak, hogy a kedély megindítására nem használja fel az ujabb kori vallásos zenekölté­szet kiválóbb termékeit, melyekkel — mint látjuk — a szekták esodahóditásokat tesznek." Majd megszívlelendő szavakkal buzdit a válvetett mun­kára: „Az igét még a háztetőkről is hirdetnünk kell!" Értekezleteinknek figyelniök kellaz időjeleit. — A nagy hatású s többször élénk helyesléssel megszakított elnöki megnyitó után Révész János­nak édes anyja elhunyta fölött részvétét fejezte ki. Augusztinouies Győzőt súlyos betegségében részuétirattal kereste meg, Bortnyik Györgyöt betegségéből való felépülése fölött örömmel üd­vözölte s a magát kimentő Meskó László egy­házmegyei felügyelőt viszont üdvözölte az egye­sület. A tárgysorozatra kerülvén a sor, annak leg­kimagaslóbb s egyházegyetemünket legmélyebben érintő tárgya a Révész János által nagy gonddal, komoly készültséggel és teljesen uj mesgyéket hasitó felfogással ki dolgozott előadás uolt a reverzális törvény (1894: XXXll. t. e.) revíziójá­ról. Bevezetésül előadja, hogy a evrerzális — mely az 1868. Lili. t. e. szerint — sohasem volt érvényes, tulajdonkép engedmény uolt a elérus­nak a polgáriházaságért, mert a kisebbség létjo­gát ueszélyezteti a többséggel szemben. Majd kimutatja azokat a ueszedelmeket, melyek e tör­uényből reánk háramlanak, de kimutatja ajogtalan­ságokat is, melyek e gonosz töruényt aláfalaz­zák. Plauzibilis megállapítása : „gyermekek hatá­roznak a gyermekek felett." Kiskorú nem köthet házasságot szüleinek uagy gyámjainak beleegye­zése nélkül, a 18 éuen aluli férfi és a 16 éuen aluli nő házasságához emellett még igazságügy­miniszteri felmentés is szükséges, de a mi a há­zasságból, mint alapból hiányzik, a gyermek, a felett önállóan rendelkezik pl. a 14 éves éretlen gyermekleányka vagy a 17 éves gyermekifju. Akinek testét orvosilag vizsgáltatják, leihét nem, az már dogmák, vallások fölött áll . . . „Megeshe­tik, hogy még konfirmálva sines a leányka, már is pálcát tör vallása felett . . „Áttérnie nem szabad 18 éves korig, a maga vallásáual nem rendelkezik, de gyermekei vallásával igen . . ." „Kiskorú semmiféle szerződést sem köthet Ma­gyarországon, esak reversalist . . ." „A gyerme­kek kezében van a gyermekek vallásáról való intézkedés hazánkban . . íme; ezek a törvény silányságai. Majd rámutat egyházunk diasporális helyzetére, mely lehetetlenné teszi, hogy a klérus hatalmas szervezettségével eredményesen vegyük fel a harcot. Statisztikailag mutatja ki épp a reuer­salis (s a kivándorlási) miatt észlelhető kedve­zőtlen népesedési arányunkat. Végül három mó­dot ajánl a törvény megváltoztatására; és pedig 1) hogy a törvénybe be kellene venni a teljes koruságot; ily módon a reversalisos sereg s/i része elüttetnék jogától; 2) hogy az első gyer­meknek iskolába lépésekor történjék a meg­egyezés, mert igy legalább már élő gyermek fe­lett döntenének; 3) mondassék ki, hogy esak egy reversalis legyen s ez: „a vegyes házaságból született gyermekek atyjuk vallását követik." Bz volna a legalaposabb megoldás. Az atya adja a a nevet, eimet, rangot, hadd adja az ő egyéni­sége szent örökségül a vallást is. — fí nagy ha­tású előadás több hozzászólást váltott ki mig­nem a lelkészegyesület elhatározta, hogy, a hár­mas megoldási mód közül az elsőt mágiáévá téve (a nagykorúság követelménye) az ügyet a kerü­lethez felterjeszti s a Luther társaságot megke­resi, hogy a fontos közérdekű előadást mind 3 nyelven kiadja s igy országos mozgalom indit­tassék a lélekhalászó törvény reviziója üqyében. Duszih Lajos a püspöki kérdőpontokat tár­gyaló előadást tartott. Az első kérdés; „miben lehetnek a belmissziónál a lelkész segítségére a diakonusok?" Értekezlet osztozva az előadó véleményében buzdította a lelkészeket a belmis­sióra, mint a szószék és iskola eléqtelensége mellett szükségessé vált egyházépitő munkára s ennek eredményessége céljából a diakónus­képző intézet felállítása ügyében felterjesztést intéz az egyházi fórumokhoz. Második kérdés a szekták terjedésének megakadályozásáról szó­lott. fíz okokat áttekinthetően csoportosítva reá­mutatott az- előadó a helyes célravezető véde­kezésre : népünk lehető tehermentesítésére, az egyházi adó végrehajtási uton ualó beszedésé­nek lehető mellőzésére, istentiszteleteink reform­jára s az egyh. tisztviselők komoly valláserkölcsű, hitbuzgó egyháztagok közül választására. A har­madik kérdés istentiszteleteink reformjáról szólott. Közgyűlés mindenben elfogadva az eláadó javas­latait s az általa helyesnek vélt elveket isten­tiszteleteink reformjánál kívánatosnak tartja egyh. liturgiánk aesthetikus és együntetö kiépítését s a homiletikai résznek könnyen érthető, vonzóbb ige­hirdetésszerü egyszerűsítését, a részletek megbe­szélése s az összes egyházi fórumok elé ter-

Next

/
Thumbnails
Contents